Egyre jobb a magyar munkaerő

A BERI 54 pontra értékeli a magyar munkaerő minőségét egy négy komponens súlyozott átlagaként előállított mutatóval, amelynek értéke 1995-ben még csak 50 pont volt hazánk esetében. Ezzel a magyar munkaerő jobb osztályzatot kapott, mint a lengyel, s nem sokkal marad el az osztrák mögött.

Az amerikai kutatók a munkaerő képzettségére adták a legjobb osztályzatot hazánknak (66 pontot), de munkaadói szemszögből kedvező besorolást kapott Magyarország a cégvezetőket terhelő jogi korlátozások, kötelezettségek terén is (57 pont). Kevésbé fényes a helyzet a termelékenység (50 pont) és a munkamorál (48 pont) terén.

A termelékenységet úgy mérték a kutatók, hogy a munkaerő teljes költségét az egy alkalmazottra jutó hozzáadott értékkel vetették össze, a munkamorál mércéjéül pedig a sztrájkok és hiányzások miatt kiesett munkanapok aránya szolgált. Szakértők szerint utóbbit illetően Magyarország különösen a néhány napos, betegségre hivatkozó távolmaradások elterjedtsége miatt áll viszonylag rosszul - sokkal roszszabbul, mint az összesített rangsorban egyébként hátrébb sorolt Lengyelország.

A BERI egyébként összesen 49 országban vette górcső alá a munkaerő minőségét, s ebből húszat sorolt a fejlett országok közé. A besorolás mércéjéül azonban nem a szokványos adatokat (pl. egy főre jutó GDP) alkalmazta, hanem a munkaerőköltség arányát a teljes üzemi költségen belül. Fejlettnek azokat az országokat minősítette, ahol ez az arány 25 százalék alatti, mert ott tőkeintenzív gyártás zajlik. Ezekben az országokban drága ugyan a munkaerő, de egyúttal magas a jól képzett alkalmazottak aránya is, akik komplex gyártási folyamatokban képesek megbízható színvonalon részt venni, jó infrastrukturális és stabil makro-gazdasági-politikai környezetben működnek, így képesek magas hozzáadottérték előállítására.

Ebbe a kategóriába tartozik tehát az amerikai kutatók szerint immár Magyarország is, szemben az iparosodónak nevezett országokkal (ahol a munkaerőköltség a teljes üzemi költség 25-35 százalékára rúg), illetve a fejlődő országok reménytelen világával, ahol 35 százalék feletti a munkaerőköltség, és belátható időn belül nincs esély a fejlettek közé kerülni.