Terjed a népszavazás igénye
Egyre több EU-tagországban kerül szóba, hogy a hamarosan megszülető uniós alkotmányról népszavazáson kérjék ki a lakosság véleményét. Elsősorban az euroszkeptikus erők érvelnek a referendum szükségessége mellett, hiszen tudják: hatalmas pofon lenne Brüsszelnek, ha bármely tagállam elutasítaná az alaptörvényt. De sok helyütt a föderalisták is úgy gondolják, hogy egyszerű parlamenti ratifikáció esetén utóbb könynyen meg lehetne kérdőjelezni a dokumentum demokratikus legitimációját.
A legnagyobb tagországok közül Franciaországban egyre valószínűbbnek tűnik a referendum kiírása, miután Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök a napokban váratlanul bejelentette: támogatja az ötletet. Tavalyi választási kampánya idején még Jacques Chirac elnök is ezen a véleményen volt, ám azóta óvatosabban fogalmaz az ügyben. A párizsi politikai elit a Financial Times szerint attól tart, hogy a lakosság a népszavazáson nem az EU-alkotmányról mondana véleményt, hanem az általános tiltakozás jegyében leszavazná azt.
Hasonló aggályok vezetik Tony Blair brit miniszterelnököt is, aki azzal utasítja el a referendum megrendezését, hogy az alkotmány nem változtatná meg alapvetően a szigetország politikai berendezkedését. Az ellenzéki konzervatívok ezzel szemben az EU-ellenes érzelmekre építve múlt heti kongresszusukon aláírásgyűjtéssel támogatott harcot hirdettek a referendum érdekében.
Több kisebb tagállamban biztosan lesz népszavazás az EU-alkotmányról, és számos további országban van napirenden a kérdés. Amennyiben az uniós alaptörvény valamely tagállamban - különösen ha ez az alapító tag Franciaország lenne - elbukna, az megfigyelők szerint uniószerte kátyúba juttathatná az alkotmány ratifikálásának folyamatát. Jogilag ugyan nem jelentené a dokumentum vesztét az esetleges elutasítás. Mint az EUobserver rámutat, az alkotmánytervezet szerint elfogadottnak számít a szöveg, ha azt a 25-ből legalább 20 ország ratifikálja; a többiek kimaradhatnak egyes pontok alkalmazása alól, vagy akár egészében elvethetik az alaptörvényt anélkül, hogy ez a többieket befolyásolná. Az is lehet, hogy az elutasítás nem lenne végleges, hiszen a kormányok bizonyos idő után újból népszavazásra bocsáthatják a kérdést.
Politikailag azonban mindenképpen súlyos csapást jelentene az integrációra, ha valamely ország lakossága elutasítaná a konvent és a kormányok által nagy nehezen megszült dokumentumot. Éppen ezért Brüsszelben lélegzet-visszafojtva figyelik az újabb és újabb referendumkezdeményezésekről érkező híreket. Jogilag nem kötelező a népszavazás általi megerősítés: minden tagállam maga dönthet saját alkotmányos berendezkedése alapján arról, hogy a ratifikációra referendum révén, vagy egyszerű parlamenti jóváhagyással kerít-e sort.
Magyarországon egyelőre nincs realitása a népszavazás ötletének, egyik jelentős politikai erő sem támogatja azt. Az EU-ügyekkel foglalkozó szakértők és politikusok többsége ellenzi referendum rendezését (VG, 2003. augusztus 15., 3. oldal), mondván, áprilisban rendezett már egy népszavazást az ország a csatlakozás ügyében, s az alkotmány létrejötte nem változtatja meg annyira az uniót, hogy az áprilisi eredmény ne lenne releváns. Ráadásul a részvételi arány az 1990 óta rendezett hazai népszavazások mindegyikén alacsony volt, s a tagjelöltek körében negatív rekordot jelentő 45 százalékos áprilisi részvétel után sokak szerint ismét csak "blamálná" magát az ország az EU-partnerek szemében egy esetleges újabb kudarccal.
