Uniós változások a magyar boltok polcain

Előreláthatólag nem hoz megrázkódtatást az európai uniós csatlakozás a magyar élelmiszerpiacon, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy a termékpaletta egyes szegmenseinél sem következhetnek be érzékelhető módosulások. Az ok a vámok és az egyéb adminisztratív importkorlátozó eszközök teljes felszámolásában keresendő.

Az EU-s behozatal feltételeit 2000 óta kifejezetten javították azok a kétoldalú megállapodások, amelyeket az unió és Magyarország az élelmiszer-kereskedelem liberalizálása érdekében kötött. Az egyezmények alapvető célja az volt, hogy már a csatlakozás előtt olyan versenyfeltételeket teremtsenek, amelyek az egységes EU-s piacon lesznek. Ez a vámok és a kvóták kölcsönös és fokozatos lebontását jelentette, amely az unióba irányuló magyar export esélyeit is növelte. Az egyezmények révén mára az évi 1,3-1,4 milliárd euróra tehető uniós hazai agrárkivitel 98 százaléka vált liberalizálttá, míg a 700 milliós EU-s import 84-85 százaléka érkezhet akadálytalanul az országba. Az adatok azt is mutatják, hogy Magyarország - egyedüliként a térségben - meg tudta őrizni pozitív szaldóját az unióval folytatott kétoldalú agrárkereskedelemben.

Ha az EU-s termékek valóban versenyképesek lettek volna a magyar piacon, az eddigi liberalizáció nyomán az importnak már az elmúlt években is látványosan növekednie kellett volna - mutatnak rá a szakértők. Az egy főre jutó hazai fizetőképes kereslet azonban csupán 40 százaléka az unióénak, ami eleve alacsonyabb kiskereskedelmi átlagárat tesz lehetővé. Ugyanakkor az élelmiszer-ipari cikkek előállítási költségei - ideértve a döntő fontosságú mezőgazdasági termékeket is - sokkal jobban közelítenek az EU-szinthez. A belépés miatt tehát nem kell számítani olyan alapanyag-drágulásra, amely a hazai cégek versenypozícióit drasztikusan rontaná. Ezért a mai várakozások szerint az élelmiszerpiac a teljes jogú tagság elnyerése után vámok és egyéb akadályozó tényezők nélkül is kellő általános védettséget élvezhet az uniós importdömpinggel szemben.

Egyes termékeknél azonban a csatlakozás ettől függetlenül jelentős piaci módosulásokat hozhat. Így például nőhet a mai tagországokból származó borok és szeszes italok importja. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége a "veszélyeztetett árukategóriába" sorol több főzelékkonzervet (zöldborsó, zöldbab) is, mások pedig az uniós tészták, paradicsomkészítmények, sertéstermékek és sajtféleségek fokozott behozatalától tartanak.

Komoly hatása lehet annak is, hogy a belépéssel szabaddá válik az agrárkereskedelem a tíz újonnan csatlakozó állam között is. Ismeretes, hogy Magyarország az elmúlt években a CEFTA-tagállamokkal (az új belépők közül elsősorban Szlovákiával, Lengyel- és Csehországgal) komoly kereskedelmi vitákba keveredett. A különböző importnehezítő intézkedések miatt alig valósultak meg a CEFTA agrárliberalizációs törekvései, az EU-n belül pedig még kiélezettebb küzdelem várható.

Többek szerint a belépés utáni igazi kihívást a mostani CEFTA-tagok termékei jelentik majd a hazai élelmiszer-ágazatban, mivel a költségszintek közötti viszonylag kis különbség a kelet-közép-európai áruk számára az eddiginél nagyobb piacra jutási esélyt teremthet a vámok teljes megszűnése miatt. E régióból elsősorban a tej és az édesipari cikkek importnövekedése várható.

EU-tagként módosulnak a magyar kapcsolatok az unión kívüli, úgynevezett harmadik országokkal is, hiszen az eddigi magyar vámrendszer helyébe az unió megfelelő szabályozása lép. Bár ez termékenként eltérő változást eredményezhet, összességében a hazai piac védettsége 2-3 százalékkal javulhat. Vámemelkedés különösen azoknál az áruknál valószínűsíthető, amelyeknél az EU a termelést "kemény" rendtartásokkal szabályozza. Így például jelentősen erősödhetnek a hazai cukoripar pozíciói.

Néhány cikknél ugyanakkor a vámok módosulása a behozatali lehetőségek bővülésével járhat. A mai előrejelzések szerint azonban az import csak a rizsnél, illetve a dél-amerikai boroknál nőhet látványosan. Hosszabb távon persze változtathat a helyzeten, ha a Világkereskedelmi Szervezet az uniót liberalizációs lépésekre kényszeríti. Emiatt elsősorban a dél-amerikai baromfitermékek piacra jutási esélye nőhet az EU-n (és Magyarországon) belül.

A várható piaci fejlemények együttes hatásaként a szakértői elemzések azt prognosztizálják, hogy az élelmiszerárak összességében alig változnak a belépés után. A hazai gazdaságkutató intézetek az átlagos inflációt legfeljebb 4-6 százalékkal meghaladó éves drágulást prognosztizálnak 2004 és 2006 között, a Külügyminisztérium pedig 2004-ben ennél is kisebb, 0-1 százalékos korrekciót vár. Nincs szó tehát arról, hogy itthon a csatlakozás hatásaként árrobbanás következne be.

Nagy különbségek lehetnek ugyanakkor az egyes termékek között, vagyis jelentősebb árcsökkenés és -emelkedés egyaránt előfordulhat. E szempontból különösen fontos szerepet tölt be az EU rendtartási szabályozása, amely - a mainál magasabb "garantált" termelői árak révén - árnövekedést gerjeszthet. Ez lehet a helyzet a cukornál és az édesipari áruknál. Szakértők a gabona alapú cikkeknél is emelkedést valószínűsítenek, bár az idei aszály miatti búza-, liszt- és kenyérdrágulás jelentősen csökkentette az uniós és a magyar árak közötti különbséget. Árnövekedés következhet be a jobb árfeltételek közé kerülő szarvasmarhaszektorban is.

A vámok megszűnésével csökkenés prognosztizálható ugyanakkor a szeszes italoknál, ha a kereskedelem a vámkiesésből származó hasznot "nem nyeli le". Ármérséklődés várható a sertés- és a baromfiféleségeknél is, hacsak addig nem javulnak a nemzetközi értékesítési lehetőségek. E két ágazatban ugyanis az unió jobban engedi érvényesülni a piaci viszonyokat, vagyis a gazdasági szereplőket nem védi szigorú szabályozási rendszerrel. Ezért a hazai termelők a mainál rosszabb feltételek közé kerülhetnek, ami a felvásárlási és a termékárak csökkenését vonhatja maga után. Szintén ez lehet a helyzet a tejszektorban, ahol az EU a következő években 15-25 százalékkal le kívánja faragni az intervenciós árakat. Bár a magyar kormány nemzeti támogatásokkal szeretné tompítani a feszültségeket, egyelőre kérdéses, Brüsszel milyen dotációk fenntartásához járul hozzá.