A volumene több mint tíz százalékkal csökken az idén, nagyrészt a belső kereslet és a termelés visszaesése, de a kereskedelmet finanszírozó, elérhető források hiánya miatt is. Hogy a jövő év meghozza-e a gyógyulást, egyelőre nyitott kérdés. Noha a nyáron már mutatkoztak biztató jelek, az élénkülés csalóka és törékeny, s bármilyen váratlan fejlemény a részvények vagy a valuták piacán megrendítheti ismét a fogyasztói és az üzleti bizalmat, s a kereskedelem további visszaeséséhez vezethet – írja a Népszabadságban megjelenő írásában a WTO elnöke.
Ha a kereskedelem gyengélkedik, azt mindig a legszegényebb országok sínylik meg leginkább. Ők nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy élénkítő csomagokat üssenek össze, vagy a válság sokkhatását tompítandó, mentőövet dobjanak a bajba került iparágaknak. Az ő gazdasági aktivitásukban a kereskedelemnek kiemelkedő szerepe van, és kétségkívül ez számukra a válságból kivezető legjobb út.
A sors fintora, hogy a éppen akkor omlott össze, amikor ezek az országok egyre aktívabbaknak mutatkoztak a világpiacon, s exportjuk ebben az évtizedben több mint 20 százalékkal nőtt. A külkereskedelemtől függő nemzeteket tönkretette az idei drámai visszaesése. A válság kitörése óta a világ legszegényebb országainak exportbevételei 44 százalékkal, 26,8 milliárd dollárral csökkentek.
A WTO miniszteri konferenciája alkalmat teremt arra, hogy áttekintsük, melyek a legjobb lehetőségek a növekedés ösztönzésére és a szegénység enyhítésére ezekben az országokban. Ezek egyike a világkereskedelem rendjéről folyó tárgyalások ún. dohai fordulójának sikeres lezárása 2010 végére, ahogy az a világ vezető politikusainak, nyilatkozataik szerint, a szándékukban áll. Ez a megállapodás lenne az egyik leghatékonyabb eszközünk arra, hogy elérjük az ENSZ ún. millenniumi fejlesztési céljait.
Igazából mindannyian tisztában vagyunk vele, mit kellene tennünk, a dohai forduló mégis alapvető félreértések áldozata lett. Félreértéseké arról, hogy 1. miért 2. hogyan kereskednek az egyes országok.
