BUX 41,779.48
+0.74%
BUMIX 3,950.99
+1.32%
CETOP20 1,976.81
+0.33%
OTP 9,904
-3.75%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
+1.14%
-0.61%
ZWACK 17,050
0.00%
0.00%
ANY 1,620
+1.25%
RABA 1,180
+2.16%
-4.29%
-0.24%
+6.16%
-0.92%
OPUS 188.8
+2.61%
+11.11%
-0.74%
0.00%
+2.74%
OTT1 149.2
0.00%
+3.54%
MOL 2,700
-0.59%
0.00%
ALTEO 2,390
+1.70%
-9.09%
+0.40%
EHEP 1,590
+4.95%
0.00%
+0.64%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
-1.20%
0.00%
0.00%
SunDell 41,600
0.00%
-0.47%
0.00%
+1.48%
+5.71%
+4.38%
+2.48%
GOPD 12,700
0.00%
OXOTH 3,740
0.00%
+4.09%
NAP 1,190
+1.54%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Magyar gazdaság

Mostanra már sokkal tartozunk

Magyarország a válság kitörése előtt jelentős mértékben eladósodott. A nemzetközi pénzügyi válság rámutatott, hogy a korábbi, külsőforrás-bevonásra építő növekedési modell nem folytatható, sőt, a korábban felépült magas külső adósságállományt célszerű csökkenteni az ország sérülékenységének mérséklése érdekében – állapítja meg a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb konvergenciaelemzése.

A jelentős mértékű külsőforrás-bevonás és az ehhez kapcsolódó fizetésimérleg-hiány a régió összes országára jellemző volt a válság kirobbanása előtt, ugyanakkor a forrásbevonás szerkezetében akadtak jelentős különbségek. Míg egyes országok esetében alapvetően nem adóssággeneráló források finanszírozták a fizetési mérleg hiányát, mások esetében nagyobb szerep jutott az adóssággeneráló forrásoknak. Az országok közötti eltéréseket részben az magyarázza, hogy a külső források milyen arányban finanszíroztak beruházásokat, lakossági fogyasztást és költségvetési deficitet. Ahol a külső források elsősorban magán- és állami fogyasztást finanszíroztak, ott nagyobb volt az adóssággeneráló finanszírozás jelentősége.

Hosszabb távon mindkét finanszírozási forma a jövedelemegyenleg és a fizetési mérleg romlásához vezethet. Az adósság típusú finanszírozás esetében a külföldre fizetett kamat, a nem adóssággeneráló esetében pedig az osztaléktípusú kifizetések emelkedhetnek. A két finanszírozási típus ugyanakkor eltérő kockázatot hordoz. A nem adóssággeneráló finanszírozás után elvárt hozam általában magasabb, mint az adósság jellegű finanszírozás után fizetett kamat, így hosszabb távon a nem adóssággeneráló tőkebevonás jobban ronthatja a fizetési mérleg egyenlegét. Ugyanakkor, ha a tőkebeáramláshoz kapcsolódó technológiatranszfer a potenciális GDP-t és a gazdaság versenyképességét is növeli, akkor a fizetési mérlegre gyakorolt kedvezőtlen hatás számottevően kisebb lehet.

A jegybanki szakértők arra jutottak, hogy – bár vannak hátrányai – a külföldi befektetésekre jobb hagyatkozni, mint hitelekre. A nem adóssággeneráló finanszírozás előnye, hogy jellemzően hosszú távú befektetésekben jelentkezik, így a finanszírozás megújításával kapcsolatos kockázatok közvetlenül nem jelentkeznek. Az osztalék típusú kifizetések emellett prociklikusak, így a gazdaság visszaesésével párhuzamosan az ehhez kapcsolódó finanszírozási igény csökkenhet. Ezzel ellentétben az adósság típusú források megújítása épp a gazdaság visszaesése esetén válhat kockázatosabbá, és ennek következtében az adósságállomány után fizetett kamat is folyamatosan emelkedhet. Az adósságállományhoz kapcsolódó finanszírozási kockázatok miatt a válságidőszakokban elsősorban az adóssággeneráló külső finanszírozás megítélése válik kedvezőtlenné.

Az MNB elemzői a fentiek alapján arra is magyarázattal szolgálnak, miért hazánkat érte el a térségből elsőként a válság. Magyarország a régió országaival összehasonlítva is jelentős mértékben támaszkodott külső forrásokra a krízis előtti időszakban. Ennek következtében a nettó pénzügyi eszközök GDP-hez viszonyított aránya nemzetközi és regionális összehasonlításban is alacsony. A külsőforrás-bevonás szerkezete egyre inkább eltolódott az adósság típusú forrásbevonás irányába, így az európai országok között az adósság típusú nettó kötelezettségek állománya kiugróan magas.

A válság előtti időszakban felerősödtek a kedvezőtlen tendenciák. A jelentős külsőforrás-bevonás következtében a nettó pénzügyi eszközállomány után külföldre fizetett kamat és osztalék típusú kifizetések – összehasonlítva más európai felzárkózó országokkal – kifejezetten magasak, a 2005–08-as időszakban éves átlagban már meghaladták a GDP 7 százalékát. A magas külső adósságállomány és a korábbi külsőforrás-bevonáshoz kapcsolódó, a fizetési mérleg egyenlegét rontó jelentős kamat és osztalék jellegű kifizetések a magyar gazdaság sebezhetőségét nagymértékben növelik.

A külső adósságnak a gazdaság főbb szektorai közötti megoszlásából az látszik, hogy az állam, a bankrendszer és a nem pénzügyi vállalatok mindegyike jelentős mértékben részesedik a külső adósságállományból. Az egyes szektorokhoz tartozó külső adósságállomány nagysága azonban önmagában keveset mond arról, melyik ágazat lehet túlzottan eladósodva, és felel emiatt az ország sebezhetőségéért. Például 2002–06 között jelentős költségvetési hiányok mellett a külső államadósság csak mérsékelten emelkedett. Ugyanakkor a deficitek finanszírozása a belföldi megtakarítások jelentős részét elvonta, így a többi szektort a külföldi finanszírozás irányába terelte. Összességében tehát a külső eladósodás növekedésében az állam eladósodása ebben az időszakban is jelentős szerepet játszhatott.

Az egyes szektorok adósságállományának értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a különböző szektorokhoz kapcsolódó kockázatok egyrészt nem függetlenek egymástól, másrészt fel is erősíthetik egymást. A legjelentősebb kockázat az államháztartáshoz kapcsolódik – vonja le a tanulságot az anyag. A magánszférában ugyanis még nem halmozódtak fel akkora pénzügyi megtakarítások, amelyek képesek lennének megfinanszírozni az államadósság jelenlegi szintjét. Emiatt a külső államadósság szintén magas, s ez az államadósság folyamatos finanszírozásának szempontjából komoly rizikót hordoz magában. Ugyancsak kockázatot jelent az adóssághoz kapcsolódó, nemzetközi összehasonlításban magas kamatteher. Amennyiben a fejlett országok jegybankjai monetáris szigorításba kezdenek, akkor a kamatteher tovább emelkedhet.

A lakosság eladósodottságának főként az összetételével van baj

A magánszféra adósságállománya nemzetközi öszszehasonlításban ugyan nem kiugróan magas, de a háztartások eladósodottsága a válság előtti években már meghaladhatta az ország fejlettsége által indokolt szintet. A magánszektor esetében a legnagyobb kockázat az adósság deviza-összetételéhez kapcsolódik.

A devizahitelek magas részaránya miatt a nemzetközi összehasonlításban már most is jelentősnek számító törlesztési terhek tovább emelkedhetnek, ha a bankok devizaforrásainak költsége nő, illetve ha a forint árfolyama gyengül.

A válságot megelőző években tapasztalt gyors lakossági eladósodás és a hitelezési sztenderdek lazulása indokolja a lakossági hitelezés szabályozásának szigorítását. Az államadósság finanszírozása a hazai megtakarítások jelentős részét felszívta, és ez fokozta a magánszektor külföldiforrás-bevonását. Ez tükröződik a bankrendszer finanszírozási szerkezetében is. A pénzügyi közvetítőrendszer jelentős mértékben külföldi forrásokból nyújtott hiteleket, ez a privát szektor finanszírozását érzékennyé teszi külföldi, a magyar gazdaságot közvetlenül nem érintő sokkokra. A kockázatot valamelyest mérsékli, hogy a külföldi források jelentős része az anyabankoktól származik, így egy gyors és számottevő forráskivonás kockázata alacsony.

Ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy középtávon a kereskedelmi bankok finanszírozási szerkezete jelentősen változzon. Ez azonban inkább következménye lesz annak, hogy a főbb gazdasági szektorok alkalmazkodnak a megváltozott gazdasági környezethez.











A devizahitelek magas részaránya miatt a nemzetközi összehasonlításban már most is jelentősnek számító törlesztési terhek tovább emelkedhetnek, ha a bankok devizaforrásainak költsége nő, illetve ha a forint árfolyama gyengül.

A válságot megelőző években tapasztalt gyors lakossági eladósodás és a hitelezési sztenderdek lazulása indokolja a lakossági hitelezés szabályozásának szigorítását. Az államadósság finanszírozása a hazai megtakarítások jelentős részét felszívta, és ez fokozta a magánszektor külföldiforrás-bevonását. Ez tükröződik a bankrendszer finanszírozási szerkezetében is. A pénzügyi közvetítőrendszer jelentős mértékben külföldi forrásokból nyújtott hiteleket, ez a privát szektor finanszírozását érzékennyé teszi külföldi, a magyar gazdaságot közvetlenül nem érintő sokkokra. A kockázatot valamelyest mérsékli, hogy a külföldi források jelentős része az anyabankoktól származik, így egy gyors és számottevő forráskivonás kockázata alacsony.

Ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy középtávon a kereskedelmi bankok finanszírozási szerkezete jelentősen változzon. Ez azonban inkább következménye lesz annak, hogy a főbb gazdasági szektorok alkalmazkodnak a megváltozott gazdasági környezethez. Az adós állam Az állam eladósodottságának mérséklése középtávon kulcsfontosságú az államháztartás finanszírozási kockázatainak csökkentése szempontjából – figyelmeztetnek a jegybanki szakemberek.

Emellett a magánszféra eladósodását külső forrásokból a jövőben valószínűleg kevésbé lehet támogatni, így az államadósság és az állam finanszírozási igényének fokozatos csökkentése szükségessé válhat a magánszféra pénzügyi szükségleteinek folyamatos biztosítása szempontjából is.

A hitelezők szemszögéből az államadósság és a magánszektor adóssága közül az előbbi tekinthető kevésbé rizikósnak. Mivel Magyarországon – ellentétben egyes kelet-közép-európai országokkal – elsősorban az állam és nem a magánszféra adósodott el túlzott mértékben, elvileg adott a lehetőség a külső adósság fokozatos és emiatt kevésbé fájdalmas csökkentésére.-->

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek