Ha a migrációs ráták nagyjából a jelenlegi szinteken maradnak, az OECD tagországok munkaképes korú lakosságának száma 2010 és 2020 között 1,9 százalékkal fog nőni, szemben a 2000 és 2010 között regisztrált 8,6 százalékos emelkedéssel - prognosztizálja a jelentés. 2003 és 2007 között a népességnövekedés 59 százaléka a migrációból eredt. A bevándorlók a munkaképes korú lakosság bővülésének mintegy egyharmadát adják. A természetes növekedés egyedül Franciaországban, az Egyesült Államokban és Új-Zélandon volt a népességnövekedés fő mozgatórugója, miközben Dél- Európában, Ausztriában és Csehországban a népességnövekedés mintegy 90 százaléka a migrációnak volt köszönhető.
Magasan képzett munkavállaló bevándorlókat az OECD országok számára a nemzetközi diákok is jelentenek. Számuk 2000 és 2007 között több mint a kétszeresére nőtt, meghaladta a 2 milliót. Körükben a letelepedési arány 15 és 35 százalék közé tehető, 21 százalékos átlag mellett. A diákok számára a legjelentősebb célországok az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország és Ausztrália voltak.
A külföldi születésűek körében 2008 és 2009 között szinte minden OECD-tagországban nagyobb arányban nőtt a mint a hazai munkaerő esetében. Hasonlóképpen, a legtöbb OECD országban a külföldi születésűek foglalkoztatottsági rátája is nagyobb mértékben csökkent, mint a bennszülötteké, bár ezt számos országban ellensúlyozta a bevándorlók növekvő részvételi aránya a munkaerőpiacon. A foglalkoztatottság növekedése a folyamatos beáramlás miatt nem tudott lépést tartani a külföldi születésű munkaerő létszámának növekedésével. Közülük is a fiatalok a leginkább veszélyeztetettek A 15-24 év közöttiek foglalkoztatottsága összességében 7 százalékkal csökkent a 2008 második negyedévét követő egy évben, a bevándorló fiatalok vonatkozásában a csökkenés
az utóbbi szint kétszeresét is elérte.
A foglalkoztatottság növekedését 51 százalékban a belföldi lakosok növekvő foglalkoztatottsága okozta és csak 39 százalékban tudható be a nemzetközi migrációnak – a 31 OECD-tagállam átlagában. Mindez a magas (75 százalék feletti) foglalkoztatottsági rátájú országokban – például Dánia, Svájc és Svédország – a belföldi munkaerő nagyobb mobilizációja miatt következett be, az átlagosnál alacsonyabb foglalkoztatottsági rátájú államok pedig migránsai révén növelték az alkalmazottak számát.
Munkavállalási migráció
A munkavállalási migráció legjelentősebb célországa Európán belül 2008-ban Portugália, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Olaszország volt, ahova a tartós bevándorlók 20-30 százaléka munkavállalási célból érkezett. A gazdasági válság hatásait elsőként az ideiglenes munkavállalás migránsai szenvedték el: létszámuk 2008-ban négy év emelkedését követően 4 százalékkal csökkent.
A beáramlás szempontjából húsz legjelentősebb származási ország adta a 2008. évi összes beáramlás több mint felét, az élen Kínával, Lengyelországgal, Indiával és Mexikóval.
A lengyelek nagy arányú kiáramlása más európai országokba 2008-ban is folytatódott. Az 1990-es évek végén regisztrált áramláshoz viszonyítva a legnagyobb növekedés a Kolumbiából, Kínából, Romániából és Marokkóból érkezettek számában volt megfigyelhető.
