Többek között ez derül ki a WTO által tegnap közzétett 2011-es Világkereskedelmi jelentésből, amely ezúttal ezt a kérdéskört járja körül. A dolognak különös aktualitást ad, hogy a WTO is keresi a szerepét – különösen a dohai liberalizációs tárgyalási fordulót fenyegető év végi kudarcának árnyékában.
Egyre több, kiterjedtebb és mélyebb preferenciális kereskedelmi megállapodást kötnek a világ országai: tavaly év végén már több mint háromszáz ilyen volt hatályban, egy WTO-tagállamra átlagosan 13 jutott. Ugyanakkor a nem kedvezményes vámok már eleve alacsonyak, átlagosan 4 százalékosak voltak. Ráadásul az érzékeny területek a PTA-kban is „érzékenyek” maradnak, a vámszint ezekben az esetekben nem csökken, s így a 15 százalék feletti vámmal sújtott termékek 66 százaléka kivételként jelenik meg e megállapodásokban.
Jellemzőjük az is, hogy mélyebb integrációt jelenítenek meg, mint a kereskedelmi vámok és az egyéb terhek puszta mérséklése – áll a jelentésben, amely szerint az ilyen egyezmények sokszor kielégítik a globális termelés szabályozásának az igényét is.
