Az eurózóna fékezi a világot

Alacsony sebességi fokozatban araszol előre a világgazdaság. Az utóbbi hét esztendőben az éves átlagos iram három százalékra mérséklődött a század első hét évének négy százalékáról. A potenciális növekedési ütem lassulásának egyik fő oka a világgazdaság negyedét adó eurózóna gyenge teljesítménye. Ezt a kérdést feszegette keddi előadásában Catherine Mann, a legfejlettebb ipari államok teljesítményét figyelő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vezető közgazdásza az őszi prognózis párizsi bemutatóján.

A legfőbb ok az – fejtegette –, hogy elégtelen a belső kereslet. Az export lendületesen bővül, tehát az eurózóna versenyképességével nincs különösebb baj, ellenben nem bővül a fogyasztás, s a beruházások is inkább csökkennek, minthogy legalább szinten maradnának. A reálgazdaságot hitelszűke sújtja.

A belső keresletet pedig sem a monetáris, sem a fiskális politika nem serkentette kellőképpen. A periféria országai – folytatta Mann – elvégezték a leckét, strukturális reformok tömegét hajtották végre, szemben a magországokkal, mégsem érték utol 2008-as önmagukat, mert az Európai Központi Bank (EKB) mérlege éppen akkor nem bővült, amikor nagy szükség lett volna rá. Ez egyébként ellentétben áll azzal, ahogyan az amerikai és az angol jegybank is fellépett a gazdaság támogatására. Mit lehet tenni? Az eurózóna fiskális szabályainak a rugalmasságát a lehető legjobban ki kellene használni, jegyezte meg Catherine Mann.

Olyan beruházásokat kéne kezdeményezni, amelyek valóban ösztönzik a növekedést – ilyen az innováció, az oktatás, az infrastruktúra –, s e tekintetben bátorító, hogy Jean-Claude Juncker uniós bizottsági elnök fejlesztési csomagot jelent be. De nyilvánvaló, hogy Németország többet költhetne, például óvodákra, hogy több nő vállalhasson munkát. Franciaország és Olaszország pedig a lassú növekedés miatt és a meghirdetett strukturális reformok nyomán halassza el a fiskális kiigazítást. Az EKB megfontolhatná az államkötvények vásárlását is. Az OECD üzenetének lényege: a monetáris és a fiskális politikának, valamint a strukturális reformoknak kéz a kézben kell járniuk.

Ami az őszi jelentés magyar fejezetét illeti: az idei fiskális ösztönzés hatása kifullad. A szűkös hitelezés és a bizonytalan üzleti környezetben elégtelen beruházások miatt a növekedés lassul a következő években. A tavaszi előrejelzését, amikor az idei növekedést két, a jövő évit 1,6 százalékra becsülte, felfelé módosította az OECD. Most 3,3 százalékot vár 2014-re, 2,1 százalékot 2015-re és 1,7 százalékot 2016-ra. Az elemzők többségéhez hasonlóan az OECD is úgy látja, hogy az állami beruházások lendülete alábbhagy, a magánszférában az autóipari fejlesztések korszaka lezárult, s ezt a hatást nem ellensúlyozza a beszállítói kör beruházási tevékenységének élénkülése.

A devizahitelek forintosítása révén bővülhet a fogyasztás, de a banki pluszterhek miatt tovább szűkülhet a hitelezés. S egyre nagyobb kockázat, hogy az autóipar ilyen tetemes súlyra tett szert a feldolgozóiparban, mert a gazdaságot erről az oldalról erős sokkok érhetik.

Beszédes számok

A világgazdaság 3,3, 3,7 és 3,9 százalékkal bővülhet a 2014-16-os időszakban. Az amerikai gazdaság 2,2, 3,1 és 3,0 százalékkal, míg az eurózóna csak fele ilyen iramban, 0,8, 1,1 és 1,7 százalékkal. Kína 7,3-ról 6,9 százalékra lassít, Oroszországot a pangás évei jellemzik. Ha összevetjük a magyar adatokat a térségi prognózisokkal, akkor azt látjuk, hogy a lengyel gazdaság (3,3, 3,0, 3,5) eleve gyorsabban növekedik a 2014-16-os időszakban, a szlovák (2,6, 2,8, 3,4) és a cseh (2,4, 2,3, 2,7) szintén gyorsít. Vagyis az idei évet leszámítva a magyar gazdaság visszaáll a leszakadó, sereghajtó pályára, ahová az előző évtized közepén került.