Magyarország történelmi hagyományainak megfelelően a westernizáció mentén képzeli el a modernizációt, az elmúlt években azonban letértünk erről az útról – ebben is egyetértett Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) egyetemi tanára, volt gazdasági miniszter és Balázs Péter, a CEU egyetemi tanára, a Bajnai-kormány volt külügyminisztere a Világgazdaság Magyar Gazdasági Csúcstalálkozó című konferenciáján.
Magyarország úgy ért az kapujába, hogy évtizedek után végre magas önrendelkezési szinttel rendelkezett. Sokan hitték, hogy a közösség egy olyan kész modellt ad majd, ami révén felzárkózhatunk a nyugati tagállamok fejlettségi szintjéhez, csakhogy idő közben kiderült: saját stratégia nélkül félrevisz az út – hívta fel a figyelmet Balázs Péter, aki kissé naftalinszagúnak nevezte a kormányzat Kossuth-i lendületű szabadságharcát, amit az elmúlt években az EU-val szemben vív.
Bár a volt szocialista országok mindig is egy speciális közép-kelet-európai úton jártak, ami a modernizációt illeti, Magyarország az elmúlt időszakban eltávolodott a főáramtól és saját utakat keresett – mondta Chikán Attila. Miközben szerinte a magyar kultúrában mélyen gyökerezik, hogy nyugati szomszédaink fejlettségi szintjét tekinti követendőnek. Ha másra vágyunk, akkor kultúraváltozást kell kikényszeríteni.
Balázs Péter szerint fontos volna megfogalmazni, hova akarunk kitörni, és mi a cél. A szakember szerint probléma az is, hogy a belföldi hatalomkoncentráció nem csak a kontrollrendszereket építi le, hanem az is látható, hogy az állam nem tart megfelelő kontroll alatt olyan tevékenységeket, amiket pedig dolga volna – mint a Quaestor-botrány esetében. Mindeközben pedig az egyén szuverenitása egyre fogy, ami szintén a versenyképességünk rovására megy. Az ő modernizációs prioritási listáján a jól képzett, tájékozott, autonóm polgárok, az erős civil szféra, a hatalom kellő egyensúlyai és fékei szerepelnek, és szerinte fontos volna egy nem az Unióval dacoló Külügyminisztérium.
Nem az a probléma, hogy nyitunk Kelet vagy akár Dél felé, a baj az, ha eközben szembefordulunk nyugati kapcsolatainkkal – véli Chikán Attila, aki arra is felhívta a figyelmet: miközben pontosan látszik, hogy mekkora az oktatás szerepe például a sikeres skandináv-modellben, úgy tűnik, mi éppen leépítjük azt. Pedig ha egy versenyben ugyanazokat a feltételeket kell teljesítenünk, mint a többieknek, nem célszerű letérni a már bevált utakról, hiszen a globális fejlődésnek vannak alaptételei: ilyen az oktatás, az innovációs kapacitások növelése, az intézmények és az intézmények iránti bizalom fejlesztése, vagy éppen a külpiacra lépést segítő intézkedések bevezetése.
Balázs Péter szerint a fejlődés gátja a jelenlegi adórendszer és Európa legmagasabb áfája is, ami csalásra csábítja a gazdasági szereplőket. Társadalmilag igazságos teherviselési és szociális rendszerre volna szükség. Ő egyelőre nem látja az ország jövőképét, és úgy véli, véget kellene vetni az „agresszíven defenzív” kormányzásnak. A határozott döntések mögött ugyanis az a félelem látszik, hogy a kormány elveszíti a hatalmat, márpedig „teli gatyával nem lehet rohamozni”.
