Laza ülésre készül az EKB

A világgazdasági kilátások július óta is romlottak, mert a fejlett országok a vártnál lassabban bővülnek, míg a feltörekvő térségek – elsősorban Latin-Amerika, de Ázsia is – tovább veszítenek az ütemből. Ez a véleménye a Nemzetközi Valutaalap (IMF) őszi közgyűlésére készülő Christine Lagarde vezérigazgatónak, és ez egyszersmind előrevetíti, hogy a pénzügyi intézmény még lejjebb viheti idei prognózisát. Júliusban 3,5-ről 3,3 százalékra módosította tavaszi előrejelzését.

Ez az eshetőség alighanem kísérti az Európai Központi Bank (EKB) döntéshozóit, akik ma tekintik át a helyzetet, különös tekintettel a globális lendületvesztés okozta deflációs veszélyre. Az európai jegybankban erről érdemi vita bontakozhatott ki, hiszen Peter Praet vezető közgazdász a feltörekvő gazdaságok lanyhulása nyomán már arról beszél, hogy az EKB-nak többet kell tennie az inflációs cél elérése érdekében, míg Vítor Constancio alelnök pusztán az olaj árával magyarázza az inflációs problémákat, és nem lát okot különösebb aggodalomra.

Az EKB célja és feladata az, hogy az infláció ütemét éppen két százalék alatt tartsa. Ám az előretekintő inflációs várakozás szintje most 1,7 százalék körül jár, s augusztus utolsó napjaiban, a piaci felfordulás időszakában 1,6 százalékra esett. Mint Hans Redeker, a Morgan Stanley elemzője a Bloom­berg tévében kifejtette: ennek a ténynek idegesítenie kellene a kormányzótanács tagjait. Az inflációs várakozás szorosan kötődik a nyersanyagárak alakulásához. Márpedig ezek az árak alacsonyak maradnak, és az inflációs várakozás is alacsony szinten ragadhat. Az olaj ára kedden és szerdán ismét esett, miután augusztus utolsó három kereskedési napján ritkán látott gyors iramú, huszonhat százalékos emelkedést mutatott be. A Brent hordónkénti ára 54, az amerikai WTI 49 dolláron tetőzött, de azóta előbbié 49–50, utóbbié 44–45 dollár közé zuhant vissza.

Az eurózónában augusztusban 0,2 százalékos havi inflációt mértek, de az energiaárak több mint hét százalékkal süllyedtek. Az ipari termelői árak 0,1 százalékkal csökkentek, az Eurostat szerdai közleménye szerint. A munkanélküliség viszont három és fél éves mélypontra, 10,9 százalékra mérséklődött, ahogy a feldolgozóipar Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Hollandiában és Írországban kezd magára találni. De Franciaország teljesítménye továbbra is gyenge.

A piacon azt várják, hogy az EKB elnöke rávilágít, vajon szükségesnek tart-e további lépéseket a gazdaság élénkítésére. Mint Carsten Brzeski, az ING közgazdásza a Financial Timesnak kifejtette: amióta az EKB meghirdette a mennyiségi lazítás programját, amelynek keretében 2016 őszéig havi hatvanmilliárd euróért vásárol értékpapírokat, bővült a hitelezési tevékenység és a kereslet. Igaz, az infláció nagyon alacsony, de ez azt jelzi, hogy a központi bankok hatása korlátozott és a globális tényezők szerepe a meghatározó.

A piacon azért sok elemző arra számít, hogy az EKB előbb-utóbb belátja, többet kell tennie. Esetleg időben kitolja a programot, vagy emeli a havi vásárlások összegét. De elképzelhető, hogy Mario Dra­ghi arra vár, hogy az amerikai jegybank (Fed) emelje meg végre a kamatot, akkor az euró gyengülhet, a hozamok pedig emelkedhetnek. A Fed azonban a hasonló inflációs aggályok miatt még kivárhat a döntéssel.