A mutatót nagy várakozás övezte mind a jegybanki, illetve kormányzati döntéshozók, mind az elemzők részéről, hiszen a kínai gazdaság lefékeződését a legnagyobb globális veszélyek közé sorolják. Szokatlan módon még a Federal Reserve nyílt piaci bizottságának legutóbbi ülése is megemlítette Kínát az alapkamat tartásának indokai között és a különféle intézmények prognózisaiban is ez volt az utóbbi időkben a leggyakrabban visszatérő motívum. Most az optimisták és a pesszimisták is kaptak további muníciót a részadatokból. A GDP 58 százalékát adó szolgáltatási szektor például 8,6 százalékkal bővült a negyedévben, míg az ipar csak 5,8 százalékkal – a pozitív elemzések úgy értékelik ezt, hogy a belső fogyasztás és a szolgáltatási szektor ellensúlyozza a kivitel és a feldolgozóipar gyengélkedését. Ez megfelel annak a többéves kormányzati szándéknak, amely szerint le kell cserélni a növekedés korábbi motorjait – köztük az exportot –, és új egyensúlyi helyzetet kell teremteni a gazdaságban. A hajtóerők változását mutatja az is, hogy az első kilenc hónapban az állóeszköz-beruházások csak 10,3 százalékkal, a korábban száguldó ingatlanberuházások pedig alig 2,6 százalékkal nőttek.