Vita a könnyítés korlátairól

Akadtak pénzügyi szakértők, például a Roubini Economics munkatársai, akik elképzelhetőnek tartották, hogy az EKB fél évvel megtoldja a mennyiségi könnyítési programját, s március helyett csak jövő szeptemberben zárja azt le. Ám a kormányzótanács üléséről csütörtök délután kiadott közlemény eloszlatta ezeket a visszafogott várakozásokat, mert a központi bank még Mario Draghi elnök sajtóértekezlete előtt sietve jelezte: a havi 80 milliárd euróra rúgó eszközvásárlásban testet öltő likviditásbővítő, azaz könnyítési szakasz 2017 tavaszán érhet véget. Persze az EKB sohasem mondta azt, hogy a dátumot mereven kezeli. Eleve úgy fogalmazott, hogy nyitva hagyja a kaput a folytatás előtt.

Annak oka, hogy az EKB most semmilyen új intézkedést sem jelentett be a „mérsékelt” növekedés és a jóval a 2 százalékos cél alatt maradó, alig pislákoló, 0,2 százalékos infláció ellenére, inkább abban keresendő, hogy a kormányzótanács időt hagyna magának a vitára, hiszen a további könnyítéshez meg kell változtatnia az eszközvásárlás szabályait, ez pedig az eurózóna nagy tagállamainak érdekeit különbözőképpen érintheti. Az EKB két- és harmincéves futamidejű papírokat, köztük jórészt állampapírokat vásárol, amelyek hozama nem lehet kisebb a mínusz 0,4 százalékos, a kereskedelmi bankok számára felszámított betéti kamatnál. Egy kötvénykibocsátásnak legfeljebb harmadát veheti meg, s valamely tagállam kibocsátott állampapírjaiból is csak ilyen arányban részesedhet. Úgy, hogy figyelembe veszi az egyes országok súlyát az eurózóna gazdaságában.

Vagyis a legtöbbet a német kötvényekből halmozza fel. Ha ezen a szabályon vagy a hozamszint-követelményen változtat, akkor kibővíti ugyan a megvásárolható értékpapírok körét, de újabb kérdéseket vet fel a mérlegét illetően. S választ kell adnia arra a problémára, mi lenne, ha nem a gazdasági súly szerint venné a papírokat, kinek kedvezne ez, s kinek nem. A jelenlegi szabályok mellett viszont az összesen 1600 milliárd euróra tervezett eszközvásárlási program már ebben az évben falnak ütközhet, mert nem marad értékpapír a piacon az EKB számára. Ezt vetíti előre például a Citi, a HSBC, a BNP Paribas vagy a JPMorgan.

Sajtóértekezletén Mario Draghi azt mondta: az ülésen a részletekbe nem mentek bele, de megbízták a szakbizottságokat, hogy minden lehetőséget alaposan vizsgáljanak meg. A lényeg az, hogy az eszközvásárlási program simán valósuljon meg, ne keletkezzenek akadályok. Azért nem léptek most, azért nem módosult a 0 százalékos irányadó és a mínusz 0,4 százalékos betéti kamat és a lazítási program, mert a most publikált új előrejelzés érdemben nem változott a júniusihoz képest, mindössze egytized százalékpontot vettek le a jövő évi növekedési ütemből, amely most 1,6 százalékosnak ígérkezik, és az inflációs ütemből, amely 1,2 százalékos lehet 2017-ben. Vagyis az inflációs célt, amely a fő feladata az EKB-nak, kicsit később érik el, de nem sokkal később. A monetáris politika – hangoztatta a jegybankelnök – hatékonynak bizonyul, a pénzpiac töredezettsége egyre kevésbé érzékelhető, a hitelállomány bővül, s a bankok immár nem kerülik a kockázatot, hanem egymással versengve igyekeznek kölcsönöket nyújtani.

Az EKB döntése nyomán erősödött az euró a dollárral szemben, ami nem feltétlenül kedvező az eurózóna számára. Kérdésekre válaszolva Draghi hivatkozott a Húszak Csoportjának (G20) múlt heti közleményére, amely a monetáris, a fiskális és a szerkezetátalakító politikák egyenrangúságát hirdeti a globális növekedés élénkítése érdekében. A jegybankelnök megjegyezte: amely országok rendelkeznek fiskális mozgástérrel, azoknak lépniük kellene a kereslet ösztönzésére. S hozzátette, Németországnak van ilyen mozgástere.