Összejöhet az euró-dollár paritás

Az idei év a dollár általános gyengeségéről szólt, ám ez nagy eséllyel csupán átmeneti korrekció, nem pedig egy trendforduló kezdete volt. Az egyik legfontosabb érv a dollár mellett a hozamkülönbözetben rejlik. Míg egy német 10 éves kötvényt 0,3-0,4 százalékos hozammal tudnak vásárolni a befektetők, addig egy hasonló lejáratú amerikai állampapír 2,5 százalékot kínál. A befektetők az inflációval korrigált reálhozamra figyelnek, ha az amerikai 2,4 százalékos, illetve a német 2 százalék körüli inflációval számolunk, akkor az így kalkulált reálhozam szintén az amerikai deviza mellett szól.

A másik fontos tényező a monetáris politikák divergenciája. Míg számos nagy fejlett ország jegybankja az eszközvásárlási program keretén belül növeli a mérlegfőösszegét, és alacsonyan tartja a kamatokat, addig a tengerentúlon minimum két, de akár három-négy kamatemelés is érkezhet az idén.

Az amerikai gazdaság továbbra is erős, a munkaerőpiac közel került a teljes foglalkoztatottsághoz, összességében robusztus a növekedés, az infláció emelkedik, így a Fednek minden oka meglenne a további kamatemelésekre. Nagy kérdés, és bizonytalansági tényező is egyben Donald Trump adó- és vámpolitikája. A tervezett határkiigazított társasági adó a dollár további erősödését eredményezné.

Eközben Európában számos politikai kockázat miatt aggódhatnak a befektetők, a legnagyobb, hogy a francia Nemzeti Front nyeri a májusi elnökválasztást, ami a szétesés felé terelné az eurózónát. Emiatt sokan euróeladással fedezhetnek – ez az erős fundamentumok ellenére negatívan érintené áttételesen a forintot is.

Összességében jó befektetés lehet továbbra is a dollár erősödésére fogadni az euróval és a forinttal szemben, előbbi esetében 1,08-1,10 körül, míg utóbbi esetében 285–288-as sávban húzódnak a jó beszállási pontok. Az emelkedő európai inflációra végül reagálni kényszerül az EKB is, ami ugyan segít majd az eurónak, de előtte még összejöhet a paritás.