Eltérő válaszok a globalizációra

Fellélegeztek a piacok Emmanuel Macron első fordulós elnökválasztási győzelme után, mert a fiatal centrista politikus nagyon jó eséllyel legyőzi

a szélsőjobboldali Marine Le Pent.

A globalizációs kihívásra válaszul új Franciaországot, új világot vizionál újvilági mintára a vasárnapi francia elnökválasztások első fordulójának élén végző mindkét jelölt, a szavazatok 24 százalékát megszerző centrista Emmanuel Macron és a 21,5 százalékos támogatottságot elérő szélsőjobboldali Marine Le Pen, bár teljesen eltérő programot hirdetnek. Macron maradna a megerősítendő Európai Unióban, s még nagyobb szerepet szánna a britek kilépése nyomán felértékelődő német–francia tengelynek, míg Le Pen távozna az EU-ból és az eurózónából, protekcionista intézkedéseket vezetne be, s a szuverenitás teljes visszaállítására törekedne. A közvélemény-kutatások szerint Macron a második fordulóban legalább a szavazatok bő hatvan százalékát megszerezheti – mind a jobb-, mind a baloldali jelöltek az ő támogatására szólították fel saját szavazóikat –, s egyesek, például Bernard-Henri Lévy közíró szerint megismétlődhet a 2002-es csata, amikor a republikánus Jacques Chirac több mint nyolcvanszázalékos eredménnyel verte Marine apját, Jean-Marie Le Pent, a szélsőséges Nemzeti Front vezérét.

Le Pen programja hasonlít Donald Trumpéra. Macron pedig a volt amerikai elnök, Barack Obama, illetve Hillary Clinton demokrata jelölt fogásait alkalmazta, amikor szélsebesen és új módszerekkel létrehozta En Marche! (Előre!) nevű mozgalmát, amely kilép a jobb- és baloldal megosztottságán alapuló politikai keretből. Táborának szélesítése végett Le Pen kissé tompította a retorikáját. Ezért 144 pontos programja azzal indít, hogy tárgyalásokat kezdene az Európai Unióval a szervezet laza együttműködéssé való átalakításáról, s ha ez nem vezet sikerre, akkor népszavazást kezdeményez az EU-tagságról. Ha a franciák a maradásra voksolnak, akkor viszont lemond hivataláról. A tagság megszűnése esetén új frankot vezetne be, a jegybankot pedig utasítaná gazdaságfejlesztési terveinek finanszírozására. Vámokkal sújtaná az importot, megadóztatná a külföldi munkavállalókat, újraiparosítási folyamatot indítana el, díjazná a franciaországi gyártást, a közbeszerezéseket „franciásítaná” a kis- és középvállalatok kedvéért, csökkentené a társasági és a személyi jövedelemadókat, többet költene innovációra, a hadseregre, a rendvédelemre, leállítaná a bevándorlást, és a schengeni megállapodást is felmondaná. A 2020-as évek elejére azonban mérsékelné a deficitet és az államadósságot. Megőrizné a 35 órás munkahetet, és 60 évre csökkentené a nyugdíjkorhatárt.

E ponton Le Pen elképzelései részben találkoznak Macronéival, aki szintén ragaszkodik a 35 órás munkahéthez, bár a munkaadók és a munkavállalók megállapodására bízná a tényleges munkaidő meghatározását. Az adócsökkentés – a társasági esetében például 33-ról 25 százalékra – is megjelenik Macron programjában. A 150 oldalas program a növekedési iram gyorsítása végett 50 milliárd eurós előremutató és korszerűsítő beruházási tervet is tartalmaz, amelynek költségeit kiadáscsökkentéssel érnék el, ragaszkodván az uniós költségvetési szabályok betartásához. „Itt az alkalom, hogy észszerű döntésekkel enyhítsük a globális folyamatok veszteseinek dühét, amiből Le Pen népszerűsége táplálkozik” – mondta Pisani-Ferry a Politicónak, kitérve arra is, hogy a szociális piacgazdaság kiépítése a cél, a jóléti állam megőrzése a verseny és a piac törvényszerűségeinek a figyelembevételével, azaz egyfajta észak-európai modellnek a megvalósítása.