Alsóbogátig kell menni néprajzot látni
Jótékonysági néprajzi aukciót tartanak Somogy megyében, Alsóbogáton, a Nagyházi Művészeti Alapítvány szervezésében. Az immár hagyományosnak mondható nyári rendezvényt július 18-án bonyolítják le. A nyílt napon számos programmal várják az érdeklődőket, így a különleges néprajzi aukció mellett – amelynek egy kiváló akusztikájú pince ad helyet – lesznek ingyenes tárlatvezetések, kemencés kenyérsütés, gasztronómiai élmények és kirándulási lehetőség a tavak körül. Az aukció teljes bevételét az alsóbogáti kiskastély műemléki rekonstrukciójára fordítják majd.
A családi tulajdonban lévő bogáti, egykori Festetics–Vrancsics-kastélykúriában rendszeresen tartanak kulturális programokat, koncerteket. A kialakított vendégházban szálláslehetőséget is kínálnak, illetve működtetnek egy biogazdaságot. Gyümölcsöst és veteményest is ültettek, és haszonállatokat tartanak. A felújítása során több freskóra, szekkóra bukkantak, közülük a legértékesebb egy öt méterszer kilenc méteres, 1771-re datált Dorfmeister-szekkó. Ennek kapcsán nem is a szerző kiléte a legérdekesebb, hiszen a mester sokat festett a Dunántúlon, hanem az, hogy ez az egyetlen ismert világi témájú alkotása. Dorfmeister István a 18. század második felének egyik legismertebb hazai – osztrák származású – festőművésze volt. A család a kúria helyreállítását a lehető legkorhűbben végezte: az épületet a saját korábbi bútoraikkal, szobraikkal, festményeikkel, használati tárgyaikkal rendezték be. A végeredmény több olyan enteriőr, mintha a régi tulajdonosok csak néhány napja hagyták volna el az épületet. A szakszerű és korhű felújításért elnyerték 2013-ban az UNESCO Icomos-díját és az Europa Nostra-elismerést, ami azért is különleges, mert ötven évig nem kapott ilyen európai örökségvédelmi díjat senki nemhogy Magyarországról, de Kelet-Európából sem.
A korábbi években a nyári nyílt naphoz szervesen hozzátartozó néprajzi aukción árvereztek már el népi bútorokat, faragott faládákat. Ezúttal egy különleges anyaggal készülnek a szervezők. A Nagyházi Galéria alapítójának, a magyar régiségkereskedők szakmai szervezete egykori elnökének, Nagyházi Csabának a személyes gyűjteményéből, kedvenc tárgyaiból bocsátanak piacra egy egyedi válogatást. Nagyházi Csaba maga is szenvedélyes gyűjtő volt. A kereskedők örök, „megtartani vagy elengedni a tárgyakat” dilemmájának kérdésében a következő filozófiát vallotta. „Volt természetesen, és van is olyan, amit hosszú időn keresztül dédelgettem, aztán van egy másik szempont, amely időnként ezen felülemelkedik: nem szabad a tárgyak rabjává válni, egy idő után el kell tudni engedni őket. Miután kereskedő lettem, ez nagyon is élő problémává vált, hiszen naponta találkoztam olyan darabokkal, amelyeket szívesen megtartottam volna magamnak. De hát a lakásom falfelülete korlátozott, nem vihettem mindent haza, mert nem fért volna el. Bespájzolni pedig nem szeretem a műveket. Én látni, élvezni akarom a saját képeimet kirakva a lakásban, tehát köztük élve.” A család arra hívta fel a figyelmet, hogy a néprajzi tárgyak új környezetbe kerülve tovább képviselik a megőrzött szellemi értéküket. Ezért is döntöttek úgy, hogy az árverés bevételét visszaforgatják az alsóbogáti műemlékegyüttes állagmegóvásának folytatásába, és emiatt nem számolnak fel árverési jutalékot.
Az aukcióra kerülő tételek közt vannak használati tárgyak is. Ilyen egy felvidéki réz kuglófsütő 32 ezer forintos kikiáltási áron, ónkupák 100 ezer forint körüli árakon, felvidéki és kolozsvári bokályok, erdélyi kályhacsempék, hucul mázas cserépkancsók és tálak. Köztük az értékesebbek, a 19. századi sgraffitós díszítésűek 80 ezer forintról indulnak. A sárospataki kerámiák, csongrádi és mezőtúri butellák, kézzel faragott fa sótartók és borotvatokok 20–40 ezer forint közötti értékűek. Gyönyörű, régi, kézzel hímzett textíliák közül is lehet válogatni, egy kék fonallal hímzett kalotaszegi terítőért például 42 ezer forintról kezdődik a licit.
