Nem kíván az inflációstabilizáló mandátummal dolgozó jegybank dolgába avatkozni, de vitát szeretne arról a gazdaságfejlesztési miniszter, nem lenne-e érdemes a korábban megcélzottnál magasabb inflációt engedni, hiszen a globális és a magyar gazdaság struktúrája gyorsan változik, és hovatovább fontosabb kérdéssé válik a gyors gazdasági növekedéshez való visszatérés a drágulásnál, ami amúgy is jó ütemben lassul. Erről az Inforádió Aréna című műsorában beszélt Nagy Márton.
Az miután májusban már 21,5 százalékra mérséklődött, júniusban „benézhet” 20 százalék alá, és az év végére tervezett egy számjegyű szint akár már október–novemberre elérhető – mondta a miniszter.
A kormány lépései működnek, és amilyen gyorsan jött, az inflációt olyan gyorsan el is tudjuk tüntetni kormányzati-jegybanki eszközökkel
– folytatta. Fontos tudni – tette hozzá –, hogy az infláció felpörgésének strukturális oka is vannak: a drágulást okozó zöldátállás, a törekvések a Kínáról való gazdasági leválásra „és a határok bezárása, amit mi nem támogatunk”. Egy csomó olyan strukturális tényező működik, amelyek miatt az infláció az egész globális gazdaságban magasabb lehet, mint korábban.
„Nem biztos hogy megéri ezt erőszakosan tovább döngölni” – vélte az inflációt illetően. Bár az említett szinteket el kell érni, de ha még tovább megyünk, az a hosszú távú növekedést és a fogyasztást is befolyásolhatja.
Lehet, hogy meg kell tartani az inflációs célt ott, ahol volt, lehet, hogy változtatni érdemes, de ezzel foglalkozni kell
– folytatta. Nem olyan egyértelmű ez, hiszen a gazdaságunk a válság után nem úgy fog kinézni, mint korábban. Mindenki úgy gondolja például, hogy pozitív reálkamatok lesznek, ami azt jelenti, hogy az inflációnál magasabb kamatok, de Nagy Márton emlékeztetett: a válság előtt negatív reálkamatok voltak. Pozitív reálkamatok mellett a gazdaság teljesen máshogy fog kinézni, „hiszen a fogyasztás, beruházás is nyomás alá helyeződik. Ez nem biztos, hogy megéri. Ez egy kérdés, amivel foglalkoznunk kell”.
A kormány várakozásai szerint az infláció jövőre is tovább csökken, kérdés, hogy milyen szintre. A Magyar Nemzeti Bank inflációs célja 3 százalék, körülötte 1 százalékos toleranciasávval. A miniszter szerint tehát az a kérdés merül fel, nem érdemes-e ennél magasabb szinten hagyni.
Bár nagyon korai azt mondani, hogy az infláció elleni harcot megnyertük, „nagyon pozitív vagyok, el tudjuk tüntetni gyorsan az inflációt. Nem is nagyon az inflációtól kezdek el aggódni, hanem a növekedéstől” – tette hozzá. Nem akar itt senki beleszólni a jegybank dolgába – folytatta –, „én csak felvetettem, hogy egy vitát indítsunk meg. Látszik is, hogy a vita megindult, más jegybankok is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Valójában ez nem is egy új kérdés, hiszen akár az amerikai jegybank is már korábban foglalkozott vele.”
A strukturális tényezők sokkal masszívabban változnak most, mint korábban: korábban azt hittük, hogy ingyen van a pénz, az energia, az adat, de se a pénz nincsen ingyen, se az energia, ezeknek az ára sokkal magasabban tud stabilizálódni, mint amilyen a válság előtt volt – mondta. Az energia ára ugyan idén csökkent, de a gázár, áramár még mindig duplája a válság előtti szintnek. „Nagyon elégedettek vagyunk az energiárak csökkenésével, és ez nagyban segít a külső egyensúly javulásában is, de még mindig duplája” – emlékeztetett a miniszter.
Nagy Márton elmondta: a növekedésre jól látható negatív hatást gyakorolt az infláció. A nettó nagy erővel húzza a GDP-t, miközben azonban a fogyasztás visszaesik, és a csökkenése mögött a magas infláció áll: az emberek lemondanak a vásárlásról, akár az élelmiszeréről is. Ez egy természetes reagálás a drágulásra, de – mondta Nagy Márton – minket is meglepett a fogyasztás visszaesésének két számjegyű mértéke: a kiskereskedelmi forgalom már öt hónapja csökken.
Úgy tűnik, hogy a növekedési lassulás mögött van egy fogyasztási csapda – tette hozzá –, miközben az lenne jó a gazdaságnak, ha a háztartások tudnák a fogyasztásukat simítani, azaz a visszaesést mérsékelni. „Ez egy fogyasztási sokk”, az emberek kevesebbet vásárolnak, a minőséget lefelé viszik, ezek a tendenciák nem jók.
Ezért is reagált a kormány azzal, hogy a fogyasztást valahogy megtartsa, és ezt segítő eszközöket adjon a háztartások kezébe. Nemcsak a háztartások miatt, hanem mert ez a folyamat a belföldre termelő ipart is rombolja. „Az élelmiszeripart is megtámasztjuk” – mondta a miniszter –, és ennek a politikának eklatáns példája a szabályainak megváltoztatása, amitől nem azt várják, hogy az élelmiszer-fogyasztás emelkedni fog, hanem hogy mérsékli a visszaesést. Az igazi nagy probléma most az élelmiszeriparban van a szektorok között, ott kell segíteni – mondta.
Nemcsak ezzel simítaná a kormány a fogyasztást, hanem a és a babaváró változtatásaival is. Jó remény van rá, hogy az intézkedések segíségével, az infláció csökkenésével és a bérkompenzációkkal a negatív trend a harmadik-negyedik negyedévben jelentősen visszaforduljon – mondta. A válság előtti fogyasztási szint elérése azonban nem egy csapásra fog megvalósulni, hanem egy-két évet is igénybe vehet.
