A jegybanknak ismét sikerült elügyetlenkednie egy rutinszerű kamatvágást. A forint megfelelő árfolyamon áll, az inflációval -- ugyan ma hozzák nyilvánosságra (hiába, ez már szokássá válik az MNB-nél, hogy inflációs adat előtt mérsékel kamatot) -- minden rendben, és az Európai Központi Bank is kamatot csökkentett. A képlet tehát meglehetősen egyszerű volt.
Az MNB megmagyarázhatatlan okokból elfelejtkezett saját három hónapos kötvényaukciójáról. Az ajánlatokat 10 óráig lehetett beadni, a kamatcsökkentést pedig csak később jelentették be. Ekkor valakinek az a briliáns ötlete támadt a jegybankban, hogy módosítsák a leadási határidőt 10:30-ra. Arra azonban nem gondoltak, hogy a piaci szereplők többségének mostanában akad munkája, így többen már nem értesültek a változásokról. Azért az ötletért sem sokan lelkesedtek, hogy alacsonyabb hozamszint mellett vegyék meg ugyanazokat a kötvényeket. Néhány kritikus észrevétel után az MNB visszakozott, és végül minden az első verzió szerint zajlott le.
Így azonban az a furcsa helyzet állt elő, hogy az aukciós hozamok nem a már ismert kamatcsökkentést, hanem az azokra vonatkozó várakozásokat tükrözték.
Igaz, a várakozásokat akár ismereteknek is nevezhetnénk, ugyanis Járai Zsigmond jóvoltából már szombat óta tudtak a kamatmérséklésről. Azok után pedig már csak az lett volna kínosabb, ha végül nem csökkentenek kamatot.
A jegybank kamatdöntéseivel átlátható és hiteles monetáris politikát folytat. Kár, hogy amatőr kivitelezéssel csökkenti hatékonyságát.
Ráadásul ez nem az első ilyen malőr. Tavaly az AP hírügynökség 15 perccel a hivatalos bejelentés előtt lehozta a hírt. Ez a mostani sem eget verő hiba, de a piaci szereplők bizonyára értékelnék, ha az MNB nem csak elméleti szinten alapozná meg kredibilitását.