Nem pörögtek fel jelentősen a kilakoltatások

Egyelőre nem látszik, hogy hónapokon belül tízezres nagyságrendben kerülne sor kilakoltatásokra a devizahitel-adósság miatt. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) honlapján elérhető statisztikák szerint az idei első negyedévben összesen 774 kilakoltatás/birtokba adás történt, ami 16 százalékkal elmarad a 2016 utolsó három hónapjában feljegyzett 923 eseménytől. A lecsökkent szám persze annak is betudható, hogy a téli hónapokban működött az empátia, s a végrehajtást kérők is eltekintettek a határozatok végrehajtásának kierőszakolásától, ám a számok ennek ellenére nem jeleznek előre drámai változást – az első negyedévi intézkedések száma 41 százalékkal volt magasabb, mint 2016-ban, amikor ugyanakkor még élt a kilakoltatási moratórium.

Az MBVK statisztikája nem tartalmaz információkat a végrehajtás/kilakoltatás elrendelőjéről, így pontos számot a banki érintettségre ez alapján nem lehet mondani. Az ugyanakkor bizonyosnak mondható, hogy a negyedévben kilakoltatott 37 önkényes lakásfoglaló, illetve a bírósági végrehajtáson kívüli értékesítéssel párhuzamos 5 ügylet nem tartozik ebbe a körbe. Az intézkedések több mint 11 százalékában – 88 esetben – a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (NET) kérte a kilakoltatást olyan adósokkal szemben, akiket korábban épp a NET mentett meg a hitelcsapdától azzal, hogy – igen kedvező visszavásárlási feltételek mellett – átvette tőlük az ingatlant. Ám a benn lakók a piaci albérleti díjakhoz képest egyébként igen szerénynek mondható bérleti díjat sem tudták vagy akarták fizetni, ezért volt szükség a kilakoltatásra.

Árverezés után tavaly 1734, idén az első három hónapban további 509 esetben került sor birtokba adásra – nagy valószínűség szerint ebben a körben kell keresni a legtöbb hiteladós ingatlant, ám látni kell, hogy az árverezéshez vezető úton messze nem a hitelintézetek a fő kezdeményezők – csak a végrehajtási ügyek mintegy 20 százaléka volt az elmúlt években hozzájuk köthető. A többséget a lakbér-, közmű- és adótartozások, illetve családjogi perek (tartásdíj) nyomán indult eljárások képviselték. (A bankok részaránya az árverezési tilalom megszüntetésével ugyanakkor nőtt, bár a lakásárverések számában nem érezhető számottevő bővülés – 2011-ben 2769 ingatlant értékesítettek árverésen, s ebben a számban már az ipari ingatlanok is benne voltak.)

A pénzintézetek számára a végrehajtás/árverezés a következő időszakban még nehezebb lesz, hiszen a végrehajtási törvény módosítása alapján az ingatlanok esetében az első évben a becsérték alatt nem értékesíthető az ingatlan, s utána is minimum a becsérték 90 százalékát kell kifizetnie a vevőnek – ilyen áron legfeljebb Budapesten és néhány vidéki városban van érdemi kereslet a szakemberek szerint.

Az a félelem pedig jórészt alaptalan, hogy a bankok által az elmúlt hónapokban nagy tételben eladott követelések megvásárlói tömegesen nyúlnak majd az árverezéshez/kilakoltatáshoz: ezeket a csomagokat ugyanis olyan társaságok vásárolják meg, akiknek érdekük, hogy minél hamarabb a pénzükhöz jussanak. Márpedig a végrehajtás-árverezés-kilakoltatás több hónapos procedúra, ami rontja a megvett portfólión elérhető remélt nyereséget. Így a legkézenfekvőbb – mondta el lapunknak korábban Bíró Balázs, a Deloitte partnere –, hogy az ingatlancsomag értékelésétől függően 20-40 százalékon megvásárolt követeléseket első körben az adósoknak kínálják fel. Míg a hitelező bank számára a saját betétesei és részvényesei védelme érdekében a teljes követelés megtérülésén kell dolgoznia, addig egy ilyen követelésvásárló cég az adósnak a követelés 50 százalékán tett ajánlattal 3-6 hónapon belül számottevő megtérülést tud elérni. Nem érdeke tehát a végletekig húzni az alkut. A hírek szerint ma már az sem ritka, hogy a követelést kezelő a finanszírozói partnerei révén akár új hitelt is ajánl a korábbi tulajdonosoknak.