Váltás fosszilis forrásról környezetkímélőre

Magyarország 2040-ig szóló energiastratégiája a nukleáris mellett megújuló, főként napelemes kapacitásokkal számol, emellett olyan üzleti környezet kialakítását célozza meg, amely a lehető legnagyobb mértékű gáztüzelésű kapacitás rendszerben tartását biztosítja. Ez a forgatókönyv egyike annak az ötnek, amelyekre a dokumentum hivatkozik a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) 2019-es tanulmánya szerint. Igaz, a REKK az öt lehetséges változatból nem ezt, hanem egy olyan változatot jelölt meg kiegyensúlyozottként, amelyben harmadával kisebb a beépített naperőmű-kapacitás, viszont számottevő a szélenergiáé.

A stratégia által kiemelten kezelt fotovoltaikus (PV) központú variáns abban is különbözik a többitől, hogy azoknál érdemben több, összesen 18 ezer megawatt hazai áramtermelő kapacitással számol. Ennek az az oka, hogy a készítői szerint 2016 és 2040 között évi 1,92 százalékkal nő az ország áramigénye. Az országos villamosenergia-rendszer irányítója, a Mavir Zrt. csak évi 1,82 százalékos áramkereslet-bővülést feltételez.

Az erőműpark kapcsán az egyik fő feladat a Paks II. atomerőmű megépítése és a nukleáris kapacitások szinten tartása. (Bár az anyag szinten tartásról ír, a kapacitáspótlás 400 megawattnyi többletet ígér.) További terv, hogy a Mátrai Erőmű lignitblokkjaitól egy – tartaléknak szánt – kivétellel el kell búcsúzni. Emellett a megújuló alapú áramtermelést költséghatékony támogatási rendszer bevezetésével és e létesítmények hálózati hozzáférésének biztosításával kell ösztönözni. E téren egyébként 2017-ben Metár néven már megjelent egy költséghatékonynak szánt támogatási rendszer – az ennek keretében kiírt első tender eredményhirdetése a napokban várható –, de egy szabályozáson mindig van mit csiszolni.

Az erőművi mixen belül a máris megszaporodott és várhatóan még nagyobb piaci súlyhoz jutó naperőművek miatt kell fenntartani a gázüzemű kapacitásokat, mert ezekkel tehető folyamatossá az áramtermelés. A stratégia rámutat, hogy az elmúlt években a piaci környezet csak módjával kedvezett ezen erőművek működtetésének, amelyek közül ráadásul soknak még ebben az évtizedben lejár az üzemideje, és a meghosszabbítás drága. A működtetésük úgy tehető gazdaságossá (ha nem tudnak megélni a nagykereskedelmi piacon), ha rendszerszintű szolgáltatásokat nyújthatnak. Ha ez nem elég, meg kell vizsgálni egyéb lehetőségeket is. Itt az anyag felhívja a figyelmet arra, hogy a REKK által felkínált forgatókönyvek – Földgázkapacitás-pótlás, Kiegyensúlyozott és PV-központú – egyaránt számolnak 2000 megawattnyi gázerőmű rendszerben tartásával. A paksi beruházás csúszása esetére a stratégia a REKK negyedik, atomenergia nélküli, Földgáz és megújuló elnevezésű koreográfiáját említi. A Földgázkapacitás-pótlás és a Földgáz és megújuló nevű mix is számottevő szélenergiával számol, ám az utóbbi nem része a kormány elképzeléseinek. A belpiac ellátását segíti az importkapacitások folyamatban lévő bővítése is.

A Világgazdaság kérésére a stratégia áramtermelésről szóló részét a REKK kutató munkatársa, Diallo Alfa és kutató főmunkatársa, Mezősi András értékelte.

REKK-vélemény: az importarány magában nem az ellátásbiztonság fokmérője

Az energiastratégia a jelenlegi állapotokhoz képest fontos, progresszív átalakításokat vázol fel a hazai erőművi szektorban. 2040-re egy klímabarát, nap- és atomenergia által dominált villamosenergia-piac képe rajzolódik ki, amelyben a fosszilis villamosenergia-termelés aránya mindössze 10 százalék. Kiemelt célként fogalmazza meg az ellátásbiztonságot, amelyet részben a nettó villamosenergia-import arányával mér. Ám az importarány önmagában nem az ellátásbiztonság fokmérője, sokkal inkább a hazai erőművek versenyképességét jellemzi; ellátásbiztonsági mutatóként való alkalmazása erősen félrevezető lehet.

Az erőművi forgatókönyvek kiválasztásánál a stratégia csak felszínesen foglalkozik olyan alternatívákkal, amelyekben késik vagy nem épül meg Paks II. (például a Paksi Atomerőmű üzemidejének esetleges hosszabbítása miatt), és a vizsgált forgatókönyvek értékelésénél nem veszi figyelembe Paks II. beruházási költségét. A dokumentum a Mátrai Erőmű fiatalabb lignites blokkjainak (stratégiai) tartalékba helyezését irányozza elő. Egy lignites erőmű esetében a (stratégiai) tartalékba helyezés erősen kérdőjeles, ugyanis ez a lignitbánya működtethetőségének folyamatos fenntartását igényli, ami költséges. Emellett – a múltbeli tapasztalatok szerint – a lignites blokkok rendelkezésre állása szélsőséges időjárási viszonyok esetén kérdéses lehet.

Szintén problémásnak gondoljuk a Mátrai Erőmű helyére tervezett gázos erőműnek a stratégiában említett építési tervét, ugyanis egy ilyen kormányzati szándék által vezérelt beruházás kiszorító hatással lehet más, piaci alapon tervezett beruházásokra. Végezetül nem értünk egyet a kormány tervével a szélenergia jövőjét illetően: a stratégia továbbra is kizárja a szélenergia használatát az ország természeti adottságai, valamint az erőművek tájképromboló jellege miatt. Értékelésünk szerint piaci körülmények között (a Metár-tenderek keretében), és nem adminisztratív eszközökkel kell a befektetőknek eldönteniük, hogy a szél- vagy a napenergiában látnak-e nagyobb potenciált.

Mindezen felül számos olyan innovatív technológia, piaci megközelítés bevezetését és kapcsolódó szabályozási környezetük kialakítását ígéri a stratégia, mint a keresletoldali válasz, az energiatárolás vagy az energiaközösségek. A stratégia pozitív eleme, hogy demonstrálja ezen innovatív területek fontosságát, a kijelölésükön túl azonban a megvalósításuk módjáról és ütemezéséről nem ad átfogó képet. Szintén kérdéses, hogy az új technológiák implementációját és a vonatkozó hálózatfejlesztések költségét milyen fogyasztói szegmensek, milyen arányban fedezik.

Érdekes fejlemény, hogy bár a stratégia célkitűzéseinek továbbra is központi eleme a lakossági fogyasztók rezsikiadásainak alacsonyan tartása a villamosenergia-piacon (is), de kiemeli, hogy ennek szolgáltatást fedező módon kell történnie. A háttéranyag megkülönböztet rászoruló fogyasztókat is, valamint egy új végfelhasználói díjrendszer kialakítását látja szükségesnek. Véleményünk szerint a stratégia ebből a szempontból egyértelműen elszakad a rezsicsökkentés fémjelezte végfogyasztói piacfelfogástól.