Hamarosan hetven éve lesz, hogy először került fel egy Mercedesre az azóta legendássá vált SL típusjelzés. A versenyautóként és szupersportkocsiként indult modell igazi luxuskabrióvá változott az évtizedek során, de az új generációnál a gyártó igyekezett visszatérni a gyökerekhez. A teljes fejlesztést az affalterbachi leányvállalat végezte.
A Mercedes nem győzi hangsúlyozni a korszakalkotó W194-essel való szellemi rokonságot, a hűtőrácson például ugyanúgy 14 pálca díszeleg, mint az 1952-es 300 SL-en. Vagyis a sportosság került előtérbe, ennek megfelelően pedig az új SL már csak az AMG almárka alá sorolva lesz kapható. A változások valóban drámaiak a közvetlen elődhöz viszonyítva, hiszen a testes, kétüléses, kemény tetős luxuskabriót egy vászontetős, 2 + 2 üléses sportautó váltja le, amiből gyorsan egyértelmű lesz: a Mercedes a Porsche 911-es célközönségére hajt.
Hogy a 4,71 méter hosszú SL igazi sportautó legyen, teljesen új vázszerkezetet alkottak a mérnökök, méghozzá alumínium, acél, magnézium és műanyag felhasználásával. Bizonyos anyagokat speciális MIG-hegesztéssel, lézerhegesztéssel, szegecseléssel, forrasztással és ragasztással állítanak össze egy elemmé.
A meglehetősen munkaidő-igényes technika a merevség tekintetében hoz igazi előrelépést, hiszen a modell csavarodási merevsége 18 százalékkal magasabb a korábbinál, de még az AMG GT Roadsterét is felülmúlja. A kemény tetőről vászonsapkára váltás nemcsak az optikát befolyásolja alapvetően, hanem a súlypontnak is jót tett, önmagában ezzel 18 kilogrammot spóroltak. A tető mozgatása egyébként 15 másodpercig tart, a nyitás-zárás menet közben 60 kilométer per órás tempóig is végezhető.
Az új SL a forgalmazás kezdetekor 4,0 literes, V8-as biturbó motorral lesz kapható, az 55-ös jelzésű verzió 476 lóerőt és 700 newtonmétert, a 63-as 585 lóerőt és 800 newtonmétert állít csatasorba. Bár ezek a számok ismerősek más AMG-kből, az M177-es gyári kódnéven emlegetett erőforráson valójában számos változást hajtottak végre: aktív forgattyúsház-szellőztetéssel és új olajteknővel látták el, emellett a részecskeszűrő és a katalizátor méretét megnövelték, hogy több levegő áramolhasson át rajtuk. A legfontosabb változás azonban az, hogy az SL-t – története során először – összkerékhajtással vértezték fel, egyebek között ez és a korábbi, hagyományos automatikus váltónál sokkal gyorsabban kapcsoló, duplakuplungos erőátvitel teszi lehetővé, hogy a 63-as verzió esetében a 0–100 kilométer per órás sprint 3,6 másodpercig tart.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Mercedes négykerék-kormányzást is bevet, nyugodtan előrevetíthetjük, hogy az agilitás terén érdemi az előrelépés.
Már csak azért is, mert már karbon-kerámia fékrendszer is elérhető, és egészen különleges felfüggesztést készítettek. A első futómű egy speciális, öt lengőkaros rendszert használ, és itt van a 63-as változathoz alapáron adott AMG Active Ride Control, amely a lengéscsillapítók segítségével végzett hidraulikus karosszéria-oldaldőlésszabályozással váltja ki a hagyományos stabilizátorrudakat.
Ahogyan a lemezek alatti rész, úgy a belső tér is sokat változott, az egész autó hangulata erősen technokrata. Bár az SL-ek egyik hagyományos ismertetőjegyét, a kerek légbeömlőket megtartották, a digitális világ beköszöntével nagy méretű álló kijelző uralja a középkonzolt, amelynek érdekessége, hogy a dőlésszöge állítható – ilyet még az S-osztály sem tud.
Miközben a légsálfunkció a komfortot szolgálja, a versenypályára érve a telemetria-képernyőn akár negyven különböző paramétert is nyomon követhetünk. Sőt, mivel néhány jelentős versenypályát „ismer” az autó, akár az is lehetséges, hogy a spa-francorchamps-i aszfaltcsíkon úgy menjünk körbe, hogy a head up display mutatja az ideális ívet és a fékezési pontokat.
Születésnapos
Márciusban lesz hetven éve, hogy a Mercedes bemutatta az első SL, azaz Super Leicht (szuperkönnyű) modellt. A W194-es gyári kódnéven futó modellel tért vissza a Mercedes a második világháború után a versenypályákra, a többi között Le Mans-ban, a Nürburgringen, Bernben és a mexikói Panamericán is bezsebelte az elsőséget. Három évvel a puritán gép debütálása után, 1955-ben rántották le a leplet a W198-as 300 SL Coupéról, amely az utcai sportautók netovábbja volt. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható SL fő piaca az Egyesült Államok volt, a teljes gyártási volumen 80 százalékát ott értékesítették.
