A textilipar és a ruházati ipar a korábbi években a termelés, a foglalkoztatott létszám és az tekintetében meghatározó szerepet töltött be a magyar gazdaságban. A technikai fejlődés, a robbanásszerűen belépő új ágazatok azonban a hazai textil- és ruházati ipar számára kedvezőtlen irányú folyamatokat indítottak el: folyamatos térvesztésével mára az EU-tagországok iparszerkezeténél is rosszabb helyzetbe került.
Világviszonylatban is jól megfigyelhető ugyanis a textil- és textilruházati iparnak a teljes ipari termelésen belüli arányvesztése. A textilipar termékszerkezete átalakulóban van; a ruházati célú termékek gyártása egyre inkább háttérbe szorul az egyéb, főleg műszaki, lakás-, háztartási és egészségügyi textíliák mögött. A távol-keleti egyre erősödik. A magyar ágazat számára ugyanakkor az Európai Unión belüli helyzet alakulása rendkívül fontos, hiszen az EU a legnagyobb kereskedelmi partner. A magyar textilexport 85 százaléka oda irányul, és ez a mennyiség az EU-ba érkező teljes magyar kivitel mintegy egynegyedét alkotja.
A bérmunka-tevékenység évtizedek óta meghatározó részét képezi a szakágazat termelésének. A magyar vállalkozások a fellépő forráshiány miatt kényszerültek az egyre nagyobb mértékű bérmunka-vállalásra, mivel azonban a vállalkozások ezt már nem kiegészítésként, hanem megélhetésként kényszerültek választani, így a szakágazatnak a bérmunkáltatás negatív hatásaival is szembe kellett néznie. A bérmunkát végző vállalatok kiszolgáltatottá váltak a piac befolyásolását, a termékfejlesztést, az árakat illetően. A hazai beszállítói kapcsolatok szétzilálódtak, leépültek a vállalatok önálló fejlesztői, modellezői és tervezői kapacitásai. A kiszolgáltatottság következtében minimálisra csökkent e cégek kereskedelmi tevékenysége.
Ugyanakkor a bérmunkarendelések teljesítésére fordított kiadások maximum három hónap alatt megtérülnek, és összegüket tekintve jóval kisebbek, mint az egyéb termékek esetében. A hazai ruhagyártók nyugat-európai jelenléte így a jövőben is alapvetően csak a bérmunka által tartható fenn. Ez azonban egyre nehezebb, hiszen a magyarországi bérmunka már korántsem olcsó, a portugáliai szinttel vetekszik, főleg a megnövekedett élőmunkaköltségek miatt.
A külföldi bérmunkáltatók már nem Magyarországon kötik le teljes gyártási igényüket, és csak a késztermék elenyésző részét (általában azokat a nem első osztályú termékeket, amelyeket nem vesznek át a bérmunkát végzőtől) értékesítik Magyarországon. A bérmunkáltatók részleges kivonulása tehát megkezdődött. A munkát végzők kiszolgáltatottsága egyértelmű, és várhatóan csak csekély mértékben csökken -. hiszen kevesen tudják ellensúlyozni a bérmunkagyártást saját anyagos gyártással.
Összességében megállapítható tehát, hogy a következő öt-hat évben a bérmunka továbbra is az export meghatározó része marad, azonban az ilyen jellegű, de csökkenő mértékű megrendelések miatt csak bérmunkával az export nem növelhető, szükséges és elengedhetetlen a saját anyagos gyártás folyamatos és erőteljes növelése. Fokozni kell a közvetlen gyártó-fejlesztő kapcsolatokat, a szellemi és műszaki fejlesztést (k+f), valamint a tudatos marketingtevékenységet.
A piaci szereplők jelenlegi helyzetét vizsgálva azt mondhatjuk, hogy a textilruházati iparban erőteljesen jellemző az alacsony termelékenységű mikro-, illetve kisvállalkozások túl széles aránya, és elenyésző a hosszú távon fejlődőképes középvállalkozások száma és súlya.
Az ágazatban a fejlesztések igen nagy eltéréseket mutatnak a vállalkozások között, a korszerűtlen, többszörösen leírt technológiai gépek mellett megtalálhatók a legkorszerűbb eszközök is. A megvalósult beruházások egy része olyan fejlesztéseket is tartalmaz, amelyek a felszámolások során kerültek értékesítésre, így szakágazati szinten nem jelentenek korszerűsítést.
A versenyképesség erősítésének egyik lehetséges módja a beruházások, fejlesztések fokozása, további lehetséges eszköze pedig az exportösztönzés, valamint a belföldi piacra jutás és a belföldi piaci értékesítés elősegítése, támogatása. Ez azért fontos, mert az egyre nagyobb számban megjelenő importőrök árelőnyüket reklám segítségével is megerősítik, míg a hazai termelők itt is versenyhátrányba kerülnek, hiszen nincs forrásuk a hatékony reklámtevékenységre.
A hátteret biztosító, megfelelő pénzügyi környezet megteremtése azonban csak hosszú távon, öt-hat éven belül képzelhető el, ezért az elkövetkezendő időszakot fel kell használni a bérmunka-tevékenységekből nyerhető technológiai, műszaki és menedzsmentismeretek maximális kiaknázására, a további kapcsolatépítésekre, a majdani értékesítési csatornák kiépítéséhez -- állapítja meg a felmérés.