Aki pénteken már a hétfőt várja

Ön már akkor is az újítók közé tartozott, amikor még nem volt muszáj, és az anyagi elismerés is minimális volt.

Nyughatatlan, újító alkat vagyok, olyan, aki meg tudja mozgatni a munkatársak fantáziáját. Ha valamit elém tesznek, mindig azon gondolkodom, miként lehetne azon egyszerűsíteni, vagy olyan terméket előállítani, amilyet még nem találtak fel. Most 64 éves vagyok, de a mai napig megállás nélkül újítok: a 240-féle saját termékünk előállítási technológiáját egytől egyig én dolgoztam ki.



z Az adottság és a szakmai alapok mellett mi kell ehhez?

Állandóan fejlesztem a tudásomat, és nem értem meg azokat az embereket, akik hétfőn már a pénteket várják. Pont fordítva gondolkodom: péntek délután már alig várom a hétfőt, hogy az új ötleteimet megvalósítsam.



z Miként indult a karrierje?

1965-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán, ipari mikrobiológia és élelmiszeripar szakon. Miután ösztöndíjas voltam a Kecskeméti Konzervgyárban, pesti létemre ott dolgoztam tovább gyakornokként, majd üzemvezetőként. 1969-ben, 30 évesen, pártonkívüliként neveztek ki termelési főosztályvezetőnek: 4000 munkatárs munkájáért és 100 ezer tonnás termelésért lettem felelős. Leginkább a szárítmányok érdekeltek, és ebben a témakörben tíz találmány is a nevemhez főződik. A Balogh-féle eljárás mind a mai napig szerepel a középiskolai és egyetemi tankönyvekben. Azért dolgoztam ki, mert a fűszerpaprikát - a zsákokat dézsmáló egerek szőrszálai miatt - nem vették át Amerikában. Az általam kifejlesztett berendezés viszont kiszedte a rágcsálószőrt, ami fontos piacok megnyitását eredményezte. A Ceglédi Konzervgyár vezetése figyelt fel az eredményeimre, és így igazoltam át főmérnöknek. Amellett, hogy gyümölcslevekkel is foglalkoztunk, különleges kockázóberendezéseket állítottunk elő. Többek között magyar almából, húsvéti rozmaringból, gyerektápszerekhez olyan - a világon egyedülálló - kockákat állítottunk elő, amelyeket Finn- és Franciaországba szállítottunk.

z Mintha egy mai modern életrajzot látnánk: négy év után ismét váltott.

Nem volt ez tudatos: az élet hozta így. A Magyar Borászati Gazdaságok Trösztjének vezérigazgatója hívott azzal, hogy szeretne létrehozni egy üdítőital-családot. A Közép-magyarországi Pincegazdaság borászati osztályvezetője lettem, és Hernádi Zoltánnal ketten hoztuk létre azt a Márka családot, amely ma ismét reneszánszát éli.



z Igaz, akkor még nem voltak fejvadász cégek, mégis újabb váltás következett.

A szakmán belül mindenki tisztában volt a másik képességeivel. A Szikrai Állami Gazdaság vezetője hívott, mondván, hogy egy görög üzletember licencét megvásárolva, több magyar céggel együtt megalapítják az Olympos citrom-, narancs-, grépfrútlevet előállító kft.-t. Itt lettem én főágazat-vezető. Mivel a palackozóberendezésre nem volt elegendő tőkénk, a görög partnert kértük arra, hogy 15 százalékkal szálljon be a cégbe. Ezt növelte mára 100 százalékra.



z Még ekkor sem gondolt arra, hogy saját vállalkozást kellene létrehoznia?

Mindig is szerettem volna maszek lenni, de akkor még azt láttam, hogy az egyéni siker keveseknek tetszett: vagy az adóval, vagy a feketézés gyanújával szinte mindenkit igyekeztek tönkretenni. Én pedig mindig szerettem nyugodtan aludni. Viszont 1989-ben, amikor megváltozott a világ, azonnal léptem. Eladtam a Ladámat, ebből lett 125 ezer forintom, és bevettem három társat, egy jogászt, egy közgazdászt és egy kereskedőt, akiket azóta kivásároltam már a cégből. Két lépcsőben összeadtuk a szükséges egymillió forintos alaptőkét, és megszületett a dunaharaszti központú Vitapress Kft.



z Mivel foglalkozott a vállalkozás?

Gyümölcsből akartam vitamint préselni, és azt értékesíteni - innen a név. Gondoltam, a négy-öt csillagos szállodák alig várják ezt az eltartható, minőségi italt. A nagy kóstoltatáson azonban csak az elismeréseket söpörtem be, megrendelés egy sem jött. Azt mondták, a Közel-Keletről fillérekért hozzák be a gyümölcslésűrítményeket. Váltani kellett. A saját gépeinkkel előállított sűrítményből, Marina néven, elkezdtünk olyan kommersz leveket, üdítőket gyártani, amihez a nagyközönség is hozzájut. Csak ezekből hamarosan elértük a 800 milliós árbevételt.



z Mindebből hogyan lett mára 240 termék?

Azt már korábban megtapasztaltam, hogy csak az maradhat talpon, aki több lábon áll. Azt is láttam, hogy nemritkán, egyik napról a másikra, mindenféle reklám nélkül az olyan termékek lesznek divatosak, amelyekre nem is gondoltunk. Ezért tudatosan arra törekedtem, hogy újabb és újabb termékekkel jelenjünk meg a piacon. Így született a Virgin ételízesítő-család, amihez a szárított termékekhez fűződő korábbi tevékenységem is jó alapot adott. Ez már csak azért is elégtétel volt, mert én 1969-ben a Podravkánál hamarabb előállítottam az ételízesítőt. De ők a Vegetához - akik tőlünk, a Kecskeméti Konzervgyárból vásárolták a szárítmányokat -, velünk ellentétben, képesek voltak Nyugatról beszerezni a jó minőségű csomagolóanyagot. Ezután, szintén Marina néven, tizenhatféle italaromát fejlesztettünk ki. Ezt követték az instant levesporok. A közelmúltban pedig - a Széchenyi-terv keretében kapott 30 millió forintos vissza nem térítendő támogatásra is alapozva - egy 70 millió forint értékű gépsort vásároltunk. Ezzel elsőként kutyaeledelek gyártásába kezdtünk.

z Miként épül most fel a családi cégcsoport?

A vezérhajó a hárommilliárd forgalmú és 40 milliós nyereségű Vitapress Kft., amely mellett önálló vállalkozásokat működtetünk. A Szentkirályi Ásványvíz Kft. a ma már világbajnok ásványvíz palackozásával foglalkozik. Az egykori Ágker borpincéjének megvásárlásával indult Budafok-Vin Kft. minőségi borok kiszerelésével és kereskedelmével foglalkozik. Ehhez vásároltunk egy villányi és egy egri pincészetet. A korábban a Szikrai Állami Gazdasághoz tartozó Borbási Faiskola Kft.-t sok külső rábeszélés után, hat éve vettem meg. Azóta elértük a nullszaldót, ám a továbblépéshez jelentős technikai fejlesztésre lenne szükség. Ehhez még hiányzik a tőkénk. Arra viszont büszke vagyok, hogy a mi megjelenésünkkel Szentkirályon megszűnt a munkanélküliség, Borbáson pedig az ott dolgozó embereknek a megélhetés mellett lakást is biztosítok. A holdinghoz tartozik a St. Clair Kft., amely a wellness és fitnesz mellett Ceylonban vásárolt teák csomagolásával, értékesítésével foglalkozik.



z A cégépítés során mi jelen-

tette a legnagyobb nehézséget

eddig?

Az, hogy sose volt elég pénzünk a reklámra, ami a multik világában egyre inkább elengedhetetlen lenne.

z Ezen most segíthet az a kitüntetett figyelem, ami a Szentkirályi ásványvíz világbajnoki címéhez társul. Mit jelent ez a díj valójában?

Az idén először került sor az ásványvizek világbajnokságára az Aqua Expóra, ahol stílszerűen az Eauscar- (franciául a l'eau vizet jelent) díjakat is kiosztották. A párizsi rendezvényen - ahol a francia ásványvizek külön kategóriában indultak - a világ legkülönbözőbb országaiból 153 ásványvizet vonultattak fel. A szénsavmentes Szentkirályi természetes ásványvíz, a Kék Arany az összetétel, íz kategóriájában bizonyult a legjobb külföldi ásványvíznek.



z Az a víz, amit még itthon is alig ismernek.

Ha itthon rendezik a versenyt, legfeljebb utolsók lehettünk volna. Ez egy olyan ország, ahol - tisztelet a kivételnek - nem a termék minősége és ára alapján ítélnek. Ezért ma még csak nagyon kevés áruházláncban tudunk megjelenni. Az is jellemző, hogy a légitársaságok közül a Lufthansa és a SAS évek óta Szentkirályi ásványvizet szolgál fel a fedélzeten.



z Korábban azt nyilatkozta, hogy az ásványvíz eddig veszteséget termelt. Akkor miért folytatta a termelést?

Tíz éve a Marina üdítőitalok előállításához volt szükségünk vízre. Mivel Szentkirályon nem volt megfelelő csatornázás, magunk fúrtunk kutat. Amikor először ittam a vízből, majd megnéztem az összetételét - a 270 méter mély kútból 575 mg/l ásványianyag-tartalmú ásványvizet nyerünk -, azt mondtam, hogy ez a világ legjobb vize. Mindenki megmosolygott, de én hittem az igazamban. Azt mondtam, hogy a Vitapress elbírja az évi 15-20 milliós veszteséget, és a céget akkor sem adtam el, amikor például a Lufthansáról leszorult gerolsteini cég meg akarta vásárolni a kft.-nket.



z A világ legjobbjának szóló díj mit változtathat a helyzeten, hiszen reklámra továbbra sem lesz pénzük?

A nemzetközi elismerés hatására már néhány, korábban csukott ajtó kinyílni látszik. Több nagy, Magyarországon működő kereskedelmi lánccal kezdődtek biztató tárgyalások, születtek megállapodások. Miközben nyugatról és keletről egyaránt jöttek megrendelések, mi továbbra is azt akarjuk, hogy az emberek idehaza is élvezhessék ezt az egészséges italt. Ezért nem gondolkodunk drasztikus áremelésben.



z A sikert meglovagolva miért nem tervezik a cég eladását?

Azért, mert itt nem csak rólunk van szó. Mi az eddigi eredményeinkből is megfelelő életszínvonalat teremtettünk magunknak. De ha a franciáknak az Evian víz pénzt és hírnevet hoz, miért ne tehetné ugyanezt a Szentkirályi a magyaroknak. A kapacitással nincs gond: a forrás hosszú távra garantálja a vizet, lízing keretében pedig már megrendeltük a modern gépsorokat.



z Mi tartotta önben a lelket, amikor tudta, hogy kincs van a kezében, ugyanakkor megfelelő marketingkeret nélkül szinte mindenütt falakba ütközött?

A magyar mondás: mindig lesz valahogy. Ha egy kutat otthagyunk, az tönkremegy. Bíztam abban, hogy egyszer üt az igazság órája.



z Nyilván a gyermekeire is gondolt, hiszen a fia kereskedelmi, a leánya gazdasági igazgatóként dolgozik a cégnél. A veje pedig a borászati kft. vezetője. Így mennyire tudja megkövetelni a munkát?

Azt mondják, elfogulatlan és ezért igazságos vezető vagyok.



z Műszaki emberként miként sikerült egy más műfajt, a cégvezetést elsajátítania?

Mindig azt mondom, hogy nem szabad túlkomplikálni az életet. A családi holding például azért áll önálló vállalkozásokból, mert így a komputer előtt egy pillanat alatt átlátom a teljesítményeket.