Derűre ború
A forint első körben gyengüléssel reagált a kommunikációra. Gyakorlatilag egyöntetű elemzői várakozás volt a keddi alkalmat megelőzően, hogy év végén 5,00 százalékon lehet a hazai irányadó ráta – alapvetően párhuzamosan a piaci árazásokkal –, ezzel együtt gyülekeznek a fellegek a kikövezni látszott kamatpálya előtt.
Kamatpályát befolyásoló tényezők
Az esőfelhők – amikre egyébként óriási szüksége lenne az agráriumnak – belföldről és külföldről érkeznek. Az áprilisban korábban nem látott felhatalmazást nyerő új kormány meglehetősen ambiciózus eurókonvergencia pályát vázolt fel, amire a pénz- és tőkepiacok élesen, megelőlegezett bizalmat adva reagáltak. Két hete az új pénzügyminisztérium egy rendkívül részletes költségvetési leltárral jelentkezett, ugyanakkor a belengetett, további intézkedések nélküli idei 7,0 százalék körüli és jövő évi 6,0 százalékos GDP-arányos hiány első körben a megnyilatkozások és a kockázati megítélés változása alapján nem nyerte el a piacok tetszését. A maastrichti kritériumok 2030-ra meghirdetett teljesítése a rendkívül fontos uniós források becsatornázásán és néhány százalékos növekedés mellett önmagában nem tűnik életszerűtlennek, viszont a választási ígéretek, főként a jóléti és az állami működéssel kapcsolatos kiadások érdemi, pénzügyi korlátokba ütközhetnek.
Mindemellett az augusztusra tervezett pótköltségvetés és az ősszel esedékes középtávú büdzsé pálya az, ami tisztázhatja a célok és az ahhoz rendelt eszközöket közötti esetleges hézagokat.
Nem sokkal azután, hogy megismerhettük az átvett költségvetés állapotát, újabb szelet kapott az iráni háború és ennek következtében ismét emelkedésnek indultak az energiaárak, noha nem oly élesen és drasztikusan, mint márciusban. Az üzemanyagárak miatt rendszeresen extra fókuszt kapó kőolajár mellett ezúttal az európai gázárak mutatnak markánsabb növekedést, mivel az ellátási kihívásokhoz beúszott a piaci szereplők látóterébe az európai gáztározók töltöttségének állapota. Hazánk szempontjából is ez a meghatározóbb instrumentum, ami a termelői árakba történő begyűrűzésen túl, a rezsicsökkentés intézménye miatt az inflatorikus hatások mellett a költségvetési egyenlegre is kedvezőtlenül hat. A Brent kőolajár szempontjából még van tere az emelkedésnek a jegybank júniusi előrejelzési feltevéseihez viszonyítva, de a gázár szempontjából minden, a közel-keleti konfliktus miatt emelkedett árú kereskedési nap távolítja a tényadatokat a hatodik havi kondícióktól. Nem beszélve arról, hogy a tavasszal ellentétben ezúttal – a szokásos módon – a forint párhuzamosan gyengül az energiaárak drágulásával.
Ezek összességében szeptemberre az eddigi, véleményem szerint optimista MNB-s idei 1,7 százalékos és jövő évi 2,3 százalékos inflációs előrejelzés releváns emelésében manifesztálódhatnak, ami szűkíti a kamatpálya mozgásterét az őszre.
Szintén hazai tényezőként a szignifikáns hazai bérdinamika – erős forint páros, kiegészülve az eddig tapasztalt alacsony inflációs számokkal és az őszre kirajzolódó uniós forrásoknak köszönhető keresletbővüléssel együtt fejtenek ki árnyomást és átárazási teret a szereplőknek. Bár a jövő évi bértárgyalások még messze vannak, nehéz elképzelni, hogy a korábban 2027-re vázolt 14 százalékos minimálbér-emelés érdemben 10 százalék alá csökkenjen, fenntartva a keresleti oldali inflációs nyomást.
Perpillanat fenntartjuk az év végi kamatszintre vonatkozó 5,00 százalékos várakozásunkat. Ezzel együtt fontos látni, hogy mind a közel-keleti konfliktus kihatásai, mind a hazai költségvetési pálya szempontjából, mind pedig az inflációs alapfolyamatok felől ezt a projekciót felfelé mutató kockázatok övezik a most ismert információbázison. Különösen abban a kontextusban, hogy belátható időn belül az inflációs cél szigorítása kell, hogy bekövetkezzen hazánkban.
