A május 1-jei uniós csatlakozás önmagában hoz-e valamilyen változást a magyar energiaipar számára?

Nem. Ennek két oka van, egy technikai és egy jogalkotási. A technikai az, hogy Magyarország villamosenergia-rendszere már jóval előbb uniós taggá vált, hiszen 1995-től a Centrel párhuzamosan jár az UCTE rendszerrel, 2001-től kezdve pedig rendes tagjai vagyunk az nyugat-európai rendszeregyesülésnek. A gázrendszerben pedig 1995-ben létesült a HAG vezeték, amelyik egy nyugat-európai gázrendszerhez való kapcsolatot jelent. Az EU-ba való fizikai belépése a rendszereknek már megtörtént. A másik oldalon pedig már a villamosenergia-törvény (vet.) is az EU - igaz, régi - irányelveinek figyelembevételével született meg, a gáztörvény megalkotásánál pedig már az új direktívák tervezeteit vettük figyelembe. Azt lehet mondani, hogy a régi és az új irányelvek alapvető pontjai a magyar jogrendbe beépültek, ugyanakkor voltak bizonyos finomítások elsősorban az alacsonyabb rendű jogszabályokban, amiket végrehajtottunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden apró részletében megfelelünk, de ez az uniós tagországokban sincs így. Az új irányelvek új folyamatokat indítanak el, nyilvánvaló, hogy ezek végrehajtásához idő kell. Elkészítettük azt a programot, amit végre kell hajtani ahhoz, hogy legkésőbb 2007. július 1-jéig, a százszázalékos piacnyitásig, a szükségessé váló valamennyi változtatást be tudjuk vezetni.



Ez év július 1-jétől az összes nem lakossági fogyasztó számára meg kell nyitni a piacot. Gondolom, ez egyrészt új feljogosítási rendeletet tesz szükségessé...

Ez elkészült, május 1-jéig megszületik, de csak július 1-jétől lép hatályba. Rövidesen a kormány elé kerül. Ebben a nyitás deklarációja mellett bizonyos, az új direktívákban megjelenő definíciók bevezetése is szerepel.



Ha már a definíciók szóba kerültek, a magyar szabályozásban vannak olyan fogalmak, intézmények, amelyeket az uniós direktívák nem is ismernek, ilyen például a közüzemi piac. A piac mesterséges megosztottságát hogyan, milyen megoldással tervezik felszámolni?

Ez az a lényeges strukturális modellváltás, amit folyamatában tudunk végrehajtani, ennek a programja megvan, ezt kell legkésőbb 2007. július 1-jéig befejezni, akkor ugyanis a százszázalékos nyitással a közüzemi kategória okafogyottá válik. Ez nem felel meg teljes mértékben az uniós univerzális szolgáltatás, vagy végső menedékes kategóriának sem. Azt ugyanis nem azért találtak ki, hogy legyen egy privilegizált kategória, hanem azért, hogy a fogyasztók azon rétegei, amelyek érdekérvényesítő képességüket nem tudják latba vetni ellátásuk folyamatossága érdekében - nevezetesen a lakossági és a kisvállalkozói fogyasztók -, akkor se maradjanak ellátatlanul, ha adott esetben a piaci körülmények miatt az őket ellátó szervezet például tönkremegy. Az új irányelv erre hozott egy verdiktet, ami hasonló a közüzemhez, de mégsem az.



Milyen lépései lesznek ennek a folyamatnak?

Az első lépés a TSO létrehozása kell legyen. Abban szakmai konszenzus van, hogy a TSO, vagyis a hálózati rendszerirányítónak számos előnye van a jelenlegi ISO, azaz független rendszerirányító konstrukcióval szemben. Az ISO-nak az a lényege, hogy a rendszerirányítás és a hálózatok üzemvitele, a karbantartás és fejlesztés felelőssége, illetve eszközei szét vannak választva. Számos gazdasági, technikai szabályozásbeli előnye van, ha ezek együtt vannak. Egyértelmű szakmai konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy a TSO-t létre kell hozni. Dolgozunk egy olyan kormány-előterjesztésen, amely bemutatja a TSO előnyeit, és a két lehetséges megoldást.



Csak két lehetőség van?

Egy részletes tanulmány készült e vonatkozásban, e szerint vagy úgy lehet megvalósítani, hogy a jelenlegi MVM-be integráljuk a Mavirt, és ott létrehozunk a Mavirral, a hálózattal, OVIT-tal egy egységes szervezetet, aminek megvannak a szétválasztási szabályai az új irányelvben. A másik megoldás, hogy a hálózatot és az OVIT-ot kiemeljük, és a Mavirhoz csatoljuk. Mindkettőnek megvannak az előnyei, hátrányai. Az alternatívák közül a kormány választ majd.



A tervek szerint mikorra kell ezt a folyamatot lezárni?

Számításaink szerint a váltáshoz minimálisan fél év kell, 2005 első felében ez megtörténhet. Ezzel párhuzamosan persze folynak más lépések is, sok egyéb olyan intézkedésre szükség van, amelyek a közüzem megszűnéséhez kell hogy vezessenek.



Vannak, akik szerint a nem lakossági fogyasztók számára történő teljes piacnyitással egy időben, vagyis akár már ez év július 1-jével megszűnhetne a közüzem és a szabadpiac megosztottsága, mert a tapasztalatok szerint ez már gyakorlatilag a százszázalékos nyitással egyenlő. A gazdasági kormányzat mérlegeli ezt a lehetőséget is?

Ezt folyamatosan mérlegeljük. Alapvetően a következő kérdések adódnak. A közüzemet meg lehet holnap szüntetni, ez deklaráció kérdése. Abban a pillanatban azonban megszűnik a legvédtelenebb és legnagyobb számú fogyasztó ellátásáért, illetve az áraiért vállalt garanciarendszer...



Melyik a fontosabb?

Tessék megmondani, melyik ujjamat harapjam meg. Nyilván "össznépi" érdek, hogy a gazdaság egészének versenyképessége növekedjen, de azt is, hogy a közüzem megszűnése miatt a lakossági árak ne szökjenek fel meredeken. Úgy gondolom, utóbbinak a prioritása ma valamivel nagyobb, annál is inkább, mert a piac kiterjesztése az egy folyamat, nem deklaráció kérdése. Hiába nyitom ki a piacot száz százalékban, ahhoz, hogy működjön, megfelelő kínálat kell, ehhez rendezni szükséges az MVM Rt. hosszú távú szerződéseinek ügyét, az importlehetőségek kérdését. Sok szálat kell elvarrni ahhoz, hogy a közüzem megszüntethető legyen.

n Apropó, kínálat. Egyes piaci szereplők szerint az MVM Rt. nem igazán töri magát a szabad kapacitások piacra vitelében. Szabályozási oldalról lehet ehhez, másként a kínálat bővüléséhez segítséget adni?

Az a gond, hogy a szabályozó nem rúghat fel magánjogi szerződéseket, az ugyanis alapvetően sértené a jogbiztonságot. Vannak bizonyos megoldások, amiket tanulmányozunk, ilyen például a portugál minta - ami leginkább egy kötelező poolra hasonlít -, amit meg lehetne valósítani, hogy a hosszú távú szerződések úgy alakuljanak át, hogy a piacra lehessen vinni a kapacitásokat. Vannak a portugálon kívül más módszerek is, vizsgáljuk, milyen megoldások jöhetnek szóba. A lényeg az, hogy ezek a szerződések akkor fognak érdemben megváltozni, ha ez mindkét félnek az érdeke lesz.



Mindig az árampiacnál kötünk ki, pedig a gázpiac is megnyílt ez év január 1-jével, ahol egyelőre nincs nagy tülekedés. Ön szerint lesz?

Jelenleg már 40 nagyfogyasztó, köztük három igazán komoly fogyasztó van kint a szabadpiacon, ők az összfogyasztás 6,5 százalékát teszik ki, statisztikai alapon tehát jól állunk. Azt kell azonban nézni, hogy a jelenlegi szabályozásban megvannak-e azok az elemek, amelyek lehetővé teszik, hogy a piac a jelenleginél nagyobb mértékben megnyíljon. Az érdeklődés nagy, a Magyar Energia Hivatalnál mintegy 60 fogyasztó jelentette be a piacra lépési szándékát. Itt is az a lényeg, hogy lesz-e a piacon kínálat. Nem is olyan egyszerű a kínálat, két részből kell hogy öszszetevődjön. Van egy alap- és egy csúcsigény, bár a nagyobb fogyasztók inkább zsinórban fogyasztanak. Viszont nemcsak a vezetékhez, hanem a tározóhoz is hozzá kell férniük. A tározóhoz való hozzáférés viszont szabadáras kategória, vagyis megállapodás kérdése a fogyasztók és a tulajdonos között. Ez biztosan nem fogja megkönnyíteni a piacra lépést, bár ez a leginkább piackonform megoldás. Az a kérdés, hogy jön-e gáz a piacra. Vannak kezdeményezések, vannak mozgások. A jövőben nyilván a technikai lehetőségeket, a rendszer kapacitását is növelni kell; a Mol Rt. ilyen irányú fejlesztései folyamatban vannak - elkezdődött a tárolóberuházás, a kompresszorok fejlesztése, a harmadik betáplálási pont tervezése is elindult -, ez mind azt szolgálja majd, hogy mielőbb megfelelő kínálat legyen, hogy mikor, azt nem lehet tudni.



Ha a többi uniós tagországot tekintjük, a direktívák alkalmazásában hogy állunk az ön megítélése szerint?

A tapasztalatok és az EU nemrég közzétett benchmarkingjelentése alapján is úgy gondolom, a magyar szabályozás eléggé elöljárt eddig is, és ezt a helyzetünket őrizzük. Nem hiszem, hogy a bővítést követően mi leszünk az a fekete bárány, akit ki kell zárni a kaszinóból.