Egyenes zene félelem nélkül

Juhász Gábor gitárművész, számos hazai és nemzetközi dzsesszformáció megbecsült közreműködője, két éve új fejezetet nyitott pályáján: elkezdett szólókoncerteket adni. Mostanra eljutott odáig, hogy Juhász saját nevén s túlnyomórészt saját kompozícióiból adott ki egy CD-t - igaz, ez nem tisztán szólóprodukció, hiszen csaknem egyenrangú társ benne az egykor Miles Davisszel is együtt muzsikáló nagyszerű dán trombitás, Palle Mikkelborg.

A felvételen kettejük mellett Helen Davies hárfaművész, valamint az indiai klasszikus zene két jeles hazai mestere (Lantos Zoltán - hegedű, Szalai Péter - tabla) és egy háromtagú, ugyancsak remek zenészekből álló ritmusszekció (Barcza Horváth József, Dés András, Balázs Elemér) is hallható. A megszületett zene a divathullámokat és populáris megoldásokat szándékosan kerülő, leginkább kamarazenei ihletésű dzsessz; kifinomult hangszerelésű, kreatív kortárs zene. A kissé szokatlan, "elvont" címet (60/40 - A létezés ritmikus aspektusa) viselő album elsősorban azok számára lehet érdekes, akiknek a dzsessz többet és mást jelent, mint csupán szvinges örökzöldeket.

A Dresch Quartet már a 10. lemezéhez érkezett, s öröm hallani, milyen következetesen, a külső körülményektől magukat tökéletesen függetlenítve járják saját útjukat. Dresch Mihály muzsikájának alapja, kiindulópontja húsz éve változatlan: a szaxofonos a magyar és Kárpát-medencei népzene motívumkincséből teremti meg a maga dzsesszvilágát, amihez persze zenésztársai - Szandai Mátyás nagybőgős, Kovács Ferenc hegedűs és Baló István dobos - is hozzáteszik saját tudásukat, ötleteiket.

Az új CD címe különösen találó: Straight Music, vagyis Egyenes zene. Dresch Mihály bátran vállalja önmagát, nem kell magyarázkodnia: ez a muzsika hiteles lenyomata mindannak, ami az elmúlt évtizedekben az ő életében és környezetében történt. A Straight Music egyszerre idézi fel a magyar és román folklórt, a hetvenes-nyolcvanas évek városi népzenéjét (azaz a táncházi tradíciót) s mindazokat az értékeket, melyekkel a dzsessz és a népzene egymást inspirálni, gazdagítani tudja.

Szakcsi Lakatos Béla is a gyökereket kereste és találta meg Na dara! (Ne félj!) című lemezén, amely Szakcsi saját műfaji meghatározása szerint "gipsy jazz". A roma népdalok és népmesék világából kiinduló, fergeteges lendület, átütő erejű produkció sajátossága a dzsesszes lüktetésű ritmusszekcióhoz (Orbán György - nagybőgő, Lakatos Pecek András - dob) társuló, azt ellenpontozó, rubatoszerűen szabad zongoraszólam.

A trió mellett a számok jelentős részében Rostás Mónika és Rostás Csaba énekel: a házaspár is újrafogalmazza, más zenei környezetbe helyezi az autentikus roma dallamokat.