Juhász Gábor gitárművész, számos hazai és nemzetközi dzsesszformáció megbecsült közreműködője, két éve új fejezetet nyitott pályáján: elkezdett szólókoncerteket adni. Mostanra eljutott odáig, hogy Juhász saját nevén s túlnyomórészt saját kompozícióiból adott ki egy CD-t - igaz, ez nem tisztán szólóprodukció, hiszen csaknem egyenrangú társ benne az egykor Miles Davisszel is együtt muzsikáló nagyszerű dán trombitás, Palle Mikkelborg.
A felvételen kettejük mellett Helen Davies hárfaművész, valamint az indiai klasszikus zene két jeles hazai mestere (Lantos Zoltán - hegedű, Szalai Péter - tabla) és egy háromtagú, ugyancsak remek zenészekből álló ritmusszekció (Barcza Horváth József, Dés András, Balázs Elemér) is hallható. A megszületett zene a divathullámokat és populáris megoldásokat szándékosan kerülő, leginkább kamarazenei ihletésű dzsessz; kifinomult hangszerelésű, kreatív kortárs zene. A kissé szokatlan, "elvont" címet (60/40 - A létezés ritmikus aspektusa) viselő album elsősorban azok számára lehet érdekes, akiknek a dzsessz többet és mást jelent, mint csupán szvinges örökzöldeket.
A Dresch Quartet már a 10. lemezéhez érkezett, s öröm hallani, milyen következetesen, a külső körülményektől magukat tökéletesen függetlenítve járják saját útjukat. Dresch Mihály muzsikájának alapja, kiindulópontja húsz éve változatlan: a szaxofonos a magyar és Kárpát-medencei népzene motívumkincséből teremti meg a maga dzsesszvilágát, amihez persze zenésztársai - Szandai Mátyás nagybőgős, Kovács Ferenc hegedűs és Baló István dobos - is hozzáteszik saját tudásukat, ötleteiket.
Az új CD címe különösen találó: Straight Music, vagyis Egyenes zene. Dresch Mihály bátran vállalja önmagát, nem kell magyarázkodnia: ez a muzsika hiteles lenyomata mindannak, ami az elmúlt évtizedekben az ő életében és környezetében történt. A Straight Music egyszerre idézi fel a magyar és román folklórt, a hetvenes-nyolcvanas évek városi népzenéjét (azaz a táncházi tradíciót) s mindazokat az értékeket, melyekkel a dzsessz és a népzene egymást inspirálni, gazdagítani tudja.
Szakcsi Lakatos Béla is a gyökereket kereste és találta meg Na dara! (Ne félj!) című lemezén, amely Szakcsi saját műfaji meghatározása szerint "gipsy jazz". A roma népdalok és népmesék világából kiinduló, fergeteges lendület, átütő erejű produkció sajátossága a dzsesszes lüktetésű ritmusszekcióhoz (Orbán György - nagybőgő, Lakatos Pecek András - dob) társuló, azt ellenpontozó, rubatoszerűen szabad zongoraszólam.
A trió mellett a számok jelentős részében Rostás Mónika és Rostás Csaba énekel: a házaspár is újrafogalmazza, más zenei környezetbe helyezi az autentikus roma dallamokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.