A logisztikai költségek aránya az ELA (Európai Logisztikai Szövetség) felmérése szerint az általános költségeken belül mintegy 7,2 százalékot tesz ki. A tanulmány becslése szerint a logisztikai ráfordítások a világ GNP-jének 16 százalékát fogják elérni.

Hazai piac

A hazai tendenciákról elmondható, hogy a logisztikához köthetőek a leggyakrabban kihelyezett (outsourcing) tevékenységek. A raktározást a legnagyobb forgalmú hazai cégek 66 százaléka helyezi ki. A vámmal kapcsolatos tevékenység esetében ugyanez az érték 66 százalék, az árufuvarozásnál 62, a disztribúció esetén pedig 55 százalék. A hazai cégek háromnegyedének van logisztikai stratégiája, és erre a funkcióra harmaduknál létezik külön szervezet.

A gazdasági tárca szerint a következő években várhatóan tovább csökken a hazai piacon a logisztikai szolgáltatást nyújtó vállalkozások száma. Ennek oka, hogy a közel 24 ezer fuvarozóvállalkozás 71 százaléka egyéni vállalkozás, és az EU-tagállamok fuvarozóinak, szállítmányozóinak várható fokozott piacra lépése miatt a verseny is egyre erősebb lesz. Itt említik meg a 3PL (Third Party Logistics) néven emlegetett tendenciát is. Azokat a cégeket nevezik 3PL-szolgáltatóknak, amelyek a hagyományos fuvarozáson, raktározáson túlmenően egyre komplexebb, sokrétűbb szolgáltatást (például beszállítás, raktározás, készletgazdálkodás, komissiózás, disztribúció, átcsomagolás, komplettírozás, vevőszolgálat) nyújtanak ügyfeleiknek többnyire hosszú távú, partneri kapcsolat formájában.

A 3PL-cégek gyakran továbbfejlődnek 4PL (Fourth Party Logistics) cégekké, mely az ellátási lánc ("napjainkban nem az egyes cégek, hanem az ellátási láncok versenyeznek egymással" és "a legnagyobb hatékonyságjavulást és költségcsökkenést akkor tudjuk elérni, ha a folyamatokat az ellátási lánc egészére optimalizáljuk") elméleteken alapul. Az ellátási lánc koordinátor, integrátor szerepét a 4PL-szolgáltatók látják el, amelyeknek jelentős az it-támogatásuk, gyakorlatuk, know-how-juk, és az ellátási láncban működő többi cég erőforrásait és képességeit felhasználva megtervezik, menedzselik és kontrollálják az ellátási lánc folyamatait.

A hazai logisztikai szakmai képzésben az utóbbi időszakban kedvező fejlődési tendencia tapasztalható - olvasható a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban készült anyagban. Napjainkban logisztikai alapismereteket körülbelül ötezren kapnak tíz felsőoktatási intézményben. Szakirányú képzésben azonban csak mintegy ötszázan részesülnek a Budapesti Corvinus Egyetemen (közgazdasági szemléletű képzés), a BME-n, a SZIE-n és a Miskolci Egyetemen (műszaki képzés), illetve a ZMNE-n (katonai képzés). Másoddiplomás képzést évente kétszáz körül kapnak, ezenkívül a közép- és felsőfokú OKJ-s képzések is - bár elég eltérő színvonalon - szép számmal előfordulnak.

Összességében azonban a hazai logisztikai oktatás szakmai szintje megfelel annak, ami az európai országokban általában tapasztalható - véli a gazdasági tárca. Nem véletlen, hogy Magyarországon a külföldi cégek szinte kizárólag magyar szakembereket alkalmaznak. Egy-egy területen pedig nemzetközileg is elismert eredmények születnek. Ennek ellenére természetesen vannak problémák: elsősorban a hiányzó idegennyelv-ismeret, a hiányos szakmai tapasztalatok, s különösen az, hogy a multinacionális nagyvállalatokkal szemben a hazai kis- és középvállalkozások nehezen jutnak hozzá a szükséges korszerű menedzsment - köztük logisztikai - ismeretekhez.

Agrárlogisztika

A gazdasági tárca kitér arra is, hogy az agrárlogisztika támogatása a 2004-2006-os Nemzeti fejlesztési tervben gyakorlatilag nem létezik. Az FVM agrárlogisztikai pályázatától is teljesen elvonták a pénzt, pedig jelentős igény lenne rá. Az évi 12-16 millió tonna gabonát (ebből 7,6-9,3 millió tonna hazai felhasználás, 3,5-4,7 millió tonna az export és 1,5-1,7 millió tonna az import) legalább két-háromszor kell mozgatni, amíg a fogyasztóhoz elér. Ezen túlmenően számos agrárterméknek (például zöldség- és gyümölcsfélék, cukorrépa, kész cukor, állati termékek, feldolgozott korszerű hűtőipari, húsipari termékek, készáruk) is jelentős az agrárlogisztikai igénye, nem is beszélve az egyéb input igényekről (műtrágya, vetőmag kb. 1-1,5 millió tonna/év) vagy a melléktermékek és hulladékok kezeléséről vagy potenciális energiaforrásként történő felhasználásáról. A magyar termelőágazatok GDP-jéből az agribiznisz közel hasonló aránnyal részesedik, mint az Egyesült Államokban az ottani GDP-ből. Csakhogy amíg az élelmiszer-gazdaság (mezőgazdaság+élelmiszeripar) által előállított GDP-t az amerikai agribiznisz megötszörözi, addig a magyar csak mintegy 50 százalékot képes hozzáadni. A mezőgazdaság és az agrárlogisztika súlyát jelzi, hogy bár a GDP-n belül a mezőgazdaság aránya csak 3,4-3,5 százalék, ugyanakkor a logisztikai szolgáltatásokkal hozzáadott értékkel együtt a végső felhasználónál, a fogyasztói kosáron belül, és így a GDP-n belüli arány 25-30 százalékra tehető.

Az agrárlogisztikai infrastruktúráról szólva megállapítják, hogy a meglévő tároló-, átrakó-, szárító-, hűtőkapacitások nagyrészt elavultak és igen drágán használhatók. A legnagyobb agrárlogisztikai igényű tömegáru (ti. a gabona) esetében a 9,5 millió tonnás tárolótérnek 20-25 százaléka felel meg nagyjából az EU-s előírásoknak, mely igazán látványos gondként egyelőre a gabonaszabályozásból következő intervenciós raktáraknál jelent meg. A keresleti oldal (zömmel a kereskedelmi láncok) eközben egyre magasabb minőségi igényt (például csomagolás, árukövethetőség) és egyre rövidebb eljuttatási igényt követelnek meg.

Az agrárlogisztikánál a főbb infrastruktúra-elemeket mindenképpen állami támogatással kell kiépíteni, míg a "kisebbeket" a köz- és magánszféra együttműködéseként. Az agrárlogisztika támogatásának - a többi logisztikai támogatáshoz hasonlóan - egyik fő előnye az, hogy a fejlesztéseket komplexen kezeli; nemcsak egy-egy beruházásra korlátozódik, hanem annak hatékony és versenyképes működéséhez szükséges feltételek (infrastrukturális, környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási, egyéb) megteremtésére is irányul. Ezen feltételek létrehozásának támogatásával biztosítja a beruházás hatékony illeszkedését a kistérségi, regionális, valamint vidékfejlesztési célok megvalósításához.

Visszutas logisztika

(reverz vagy inverz logisztika)

A logisztika területén jelentős potenciálja van még a visszutas logisztikának. Ennek legnagyobb lehetőségét az EU-tagállamként hazánkra is vonatkozó direktívák bevezetése jelenti, amely során az e-hulladék (informatikai, távközlési, számítástechnikai, szórakoztató- és barkácselektronikai, valamint a világítástechnikai hulladékok) visszagyűjtését és újrahasznosítását a gyártók, forgalmazók és kereskedelmi vállalatok hatáskörébe utalják, melyek nincsenek teljesen felkészülve a szabályozásra. Az uniós szabályozás ezekre a berendezésekre 4 kg/fő begyűjtési kötelezettséget ír elő 2006. december 6-tól. Még csak mutatóban vannak az ehhez szükséges rendszerek kiépítésével kapcsolatos projektek (például. Loginverz az ÁTI Depónál), és a MÉH vagy a hulladékszigetek egyelőre nem feltétlenül alkalmasak a direktíva teljesítésére.