Kevés, vagy elegendő a gondatlan munkavállalót terhelő kártérítési kötelezettség mértéke? A munka törvénykönyve napirenden lévő kodifikációja kapcsán megfogalmazódott kérdés - miként a leendő új kódex számos változtatást igénylő pontja is - még nyitott. Van, aki úgy véli: a gondatlan károkozás esetén fizetendő maximális összeg, az átlagkereset fele, nem szorítja kellőképpen fegyelmezett munkára az érintetteket. Mások szerint nincs értelme a felelősség növelésének, ha a magasabb kárösszeg nem vagy csak nehezen hajtható be. A szakemberek mindenesetre hajlanak a szigorításra. Handó Tündének, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnökének is az a tapasztalata: a cégek szívesen vennék a változtatást.

A munkavállaló akkor felel a munkája során okozott kárért, ha annak bekövetkeztében vétkesen közrehatott, azaz akár a törvényben, akár egy helyi szabályzatban vagy a munkaszerződésben előírt kötelezettségét megszegte, és ezzel a cégnek vagyoni hátrányt okozott. A kártérítés mértéke pedig attól függ, hogy magatartása gondatlan volt-e, vagy szándékos. Szándékos károkozás esetén a teljes kárösszeget meg kell térítenie. Ezért van olyan nagy jelentősége annak, hogy a munkáltató - ha valamilyen értéket ad ki a dolgozónak, vagy értékes munkát bíz rá - világosan írja körül, mire kell ügyelni, milyen szabályokat szükséges betartani - fejtette ki a bírónő. Ezáltal ugyanis egy esetleges vitában könynyebb bizonyítania, hogy a munkavállaló nem pusztán gondatlanul, hanem szándékosan, a munkáltatói figyelmeztetés ellenére szegett szabályt. Felelőssége akkor is megáll, ha nem is egyenes, hanem elsősorban a büntetőjogból ismert úgynevezett eshetőleges szándékkal járt el, tehát előre látta magatartásának következményét, és abba beletörődött. A károkozónak nemcsak a kötelezettségszegést kell belátnia, hanem a várható kárt is. Ha ezt a tudata nem fogja át, úgy a szándékosság fel sem merülhet.

Ennélfogva meglehetősen nehéz a szándékos károkozás bizonyítása. Nem véletlen, hogy e körben a munkaügyi bíróság elé többnyire a munkavállaló által kifejezetten bűncselekménnyel - például lopással, sikkasztással - okozott kártérítési ügyek kerülnek. Ilyenkor rendszerint egy büntetőeljárás is párosul a kárigényhez.

Bizonyos munkákra az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak. A pénzintézetek pénztári számfejtőinél és értékkezelőinél például a gondatlan károkozás, munkájuk jellegéből adódóan, gyakran előfordulhat - hívta fel a figyelmet Handó Tünde.

Így, a törvény értelmében, az alkalmazottnak akkor is a teljes kárösszeget kell megtérítenie, ha gondatlanul járt el. Hasonlóképpen szűkebb kört érint az úgynevezett objektív felelősség. Az érintett ugyancsak teljes kártérítési felelősséggel tartozik, ha a cégtől valamilyen dolgot - például a bróker egy laptopot - elismervény alapján vesz át, azt kizárólagosan kezeli, használja, majd nem tudja visszaszolgáltatni. Megőrzési felelősség terheli a pénztárost is, aki viszont - lett légyen banki alkalmazott vagy a buszban jegyet szolgáltató Volán-sofőr - a visszaszolgáltatási kötelezettséget rögzítő elismervény nélkül is felel a pénztárhiányért. A felelősség alól csak akkor mentesül, ha a kárt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató nem biztosította a dolog őrzésének feltételeit.

A károkozók elháríthatatlan külső okként gyakran hivatkoznak bűncselekményre, ám a bűncselekmény megállapítása nem feltétlenül eredményezi a felelősség alóli mentesülést. Így például hiába próbálta menteni magát az az áruszállító gépkocsivezető, aki csak néhány percre tért le a cége által meghatározott útról, hogy meglátogassa kórházban fekvő feleségét. A rövid beteglátogatás alatt ellopták az általa kizárólagosan használt teherautót, az áruval együtt. Kétségtelen, a bűncselekmény nem következett volna be, ha nem tér le, és nem hagyja felügyelet nélkül a gépkocsit. A bíróság ugyanakkor azt is megállapította - mint hasonló esetekben nemegyszer -, hogy a cég sem tett meg mindent a kár csökkentéséért, mivel sem az autóra, sem az árura nem kötött biztosítást.

Sajátos, bonyolult szabályok rendezik a leltárfelelősséget. Számos feltételnek kell együttesen fennállnia ahhoz, hogy a dolgozót felelősségre vonhassák az árukészletben bekövetkezett hiányért - fejtette ki a bírónő. Talán ezért is kevés a leltárfelelősséggel kapcsolatos jogvita. A munkáltató az ilyenfajta kárigényt csak a kollektív szerződés előírta határozattal, illetve a bíróság előtt fizetési meghagyással vagy keresettel érvényesítheti. Ám gyakori, hogy a cég mindenféle határozat, bírósági út nélkül megfizetteti a keletkezett kárt a munkavállalóval, aki, féltve munkaviszonyát, beletörődik az intézkedésbe, még akkor is, ha hiányzik a felelősségmegállapítás egyik-másik feltétele.

A munkaügyi perek töredékét teszik csak ki a dolgozói kárfelelősség megállapítására irányuló jogviták. Feltételezhető, hogy sok esetben a felek egymás közt rendezik a problémát. Máskor a cég lát kevés esélyt arra, hogy kárát a munka törvénykönyve szerint behajtsa, mert többe kerül számára az eljárás a jóvátételnél - mondta a bírónő. Gond lehet az is, hogy a munkavállaló, a cég jó hírnevét sértve, "csak" nem vagyoni kárt okoz. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban a személyiségi jogsértés következményeit - ha vagyoni kártérítés nem kapcsolódik az igényhez - nem munkaügyi bíróság előtt, hanem polgári perben érvényesítheti a munkáltató.