Mit kell tudni az adómentes juttatásokról? Sorra vettük...

Adóköteles juttatások csak szabályzattal. Amíg az adómentes juttatásokhoz elvileg a munkáltatóknak nem kell részletes formai előírásokat lefektetniük, és eltekinthetnek az érintettek pontos körének meghatározásától is, addig ha a juttatás adóköteles, nem alkalmazható rá a lineáris adózás, amely 44 százalék személyi jövedelemadó + 41,76 százalék tb-járulék + 3 százalék munkaadói járulék kombinációja. (A tb-járulék mértéke 2005. szeptember 1-jétől azért állapítható meg ilyen sajátos mértékben, mivel alapját kiegészítették a 44 százalékos szja-val.)
Juttatásnak gondolt költségtérítések. Több olyan költségtérítés is le van fektetve a szabályok között, amelyek egy része a munkavállalónak jár, más esetben alkalmazásával a dolgozó egyfajta többletszolgáltatáshoz jut, vagy többletbér produkálható úgy, hogy az lényegében a munkaviszonyával kapcsolatos költségek, vagy a kifizetés részleges vagy teljes adómentességét használja ki. Az elszámolásukhoz nyilvántartásokat, kimutatásokat kell készíteni (így kiküldetési rendelvényt). Nemritkán az ilyen költségtérítéseket a dolgozók – bár azok egy részét tőlük nem lehetne megtagadni – juttatásként élik meg. Ilyenek:
– a dolgozónak járó külföldi napidíj – külföldi tartózkodás esetén legalább 15 euró, amiből 30 százalék adómentes (maximálisan napi 50 euró fizethető ki úgy, hogy 15 euró adómentes legyen);
– a dolgozónak járó belföldi kiküldetési étkezési hozzájárulás, (étkezési napidíj, 500 forint/nap, szálloda igénybevétele esetén 400 forint/nap);
– a dolgozónak járó költségtérítés, lakóhelyen kívülről történő munkába járás vonattal és/vagy busszal a jegyet igazoló számla 80 százaléka erejéig, illetve Budapesten kívülre történő hazajárás, például hétvégeken vonattal a jegyet igazoló számla 86 százaléka erejéig, busszal a jegyet igazoló számla 80 százaléka erejéig (ezeket a munkáltató szabadon kiegészítheti 100 százalékra, ilyenkor azonban az áfa nem vonható le, de az amúgy sem válik érvényesíthetővé, ha a fennmaradó részt kiszámlázzák a dolgozónak);
– amennyiben nem megoldható a munkahelyre tömegközlekedéssel történő bejárás, akkor 9 forint/km személygépkocsi-használat esetén (vagyis például 40 km-re lévő munkahelyre történő bejárás esetén napi 720 forint, havi 20 munkanapot feltételezve havi 14 400 forint);
– a hivatali utak megtérítése a munkavállaló által használt gépjárműre, útnyilvántartás alapján, az üzemanyag és átalányként 9 forint/km megtérítése mellett;
– a dolgozónak járó üzemorvosi szolgáltatások (foglalkozás-egészségügy körébe tartozó vizsgálatok, bár néhány eset – például fogászati szűrés – többlettartalommal bír, de mégis idesorolható);
– a dolgozónak járó, egyes számítógép-használatához kötött munkakörök esetén kétévenkénti szemészeti szűrővizsgálat és ezen vizsgálat eredményeképpen felírt védőszemüveg költsége (vagyis SZTK-keret + lencse).
Nem adóztatott munkáltatói befizetések. Nem számít bele a magánszemély személyi jövedelmének adóalapjába néhány munkáltatói befizetés.
Ezek:
– magánnyugdíjpénztárba megállapodás alapján a munkavállaló javára kiegészítésként megfizetett összeg (amely kiegészítés, figyelembe véve a 10 százalékos felső határt, így legfeljebb 2 százalék lehet);
– önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba vagy önsegélyező pénztárba befizetett összeg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegéig, de a kettő kombinációja esetén csak a minimálbér 130 százalékáig. Az önkéntes vagy önsegélyző pénztárak esetében a kevésbé ismert buktató az, hogy – az ilyen pénztárakra vonatkozó szigorú előírások miatt – nem lehet a munkavállalók javára történő befizetéseket személyenként vagy időszakonként differenciálni;
– a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését szolgáló képzés, a tevékenységhez szükséges ismeretek megszerzését, bővítését célzó oktatás költsége.
A klasszikus adómentes juttatások. A munkáltató döntési jogkörébe tartozó adómentes juttatásokat rendszerint szabályozott körülmények között, ritkábban egyedi döntések alapján fizetik ki. A juttatás tényét nagyvállalatoknál akár a kollektív szerződésben is feltüntethetik, de kisebbeknél hasonló elkötelezettség vállalása ritkán tapasztalható, hiszen azokat a munkáltató kvázi béremelésként, bérkiegészítésként nyújtja a dolgozója számára. Ilyen juttatások:
– az adómentes üdülési csekk értéke, amelyet korlátlan összegben lehet juttatni, de a munkáltatótól személyenként csak a minimálbérnek megfelelő összeg adható, és fontos feltétel, hogy az APEH felé történő adatszolgáltatáshoz a magánszemélyektől nyilatkozatot is kell kérni arról, hogy máshol ezt a juttatást az adóévben még nem kapták meg;
– az adómentes üdülési szolgáltatás szokásos piaci értéke, amelynek összegéről szóló számla értéke nem haladhatja meg a minimálbért személyenként, amelyhez személyekre bontott nyilvántartást kell vezetnie az üdülési szolgáltatást nyújtónak;
– a munkáltatói, a szolgálati érdekből történő áthelyezéskor a lakóhely változása miatt a költözködéshez nyújtott szolgáltatás;
– a melegétkezési jegy értékéből 9000 forint, ahol a melegétkeztetés lehet természetben, a szolgáltatótól kapott számla útján megtérített étkezés, ahol célszerű arra is figyelni, hogy a hivatalos vélemény szerint a számla értéke nem számolható el részben, az összege a dolgozókra jutó, adómentesen adható határt meghaladja;
– a hidegétkezési jegy értékéből 4500 forint, ahol kölcsönösen kizárt a melegétkezési jeggyel való kombináció, illetve az, hogy az értékhatárt meghaladó rész után bérként kelljen adózni;
– az adómentes iskolakezdési támogatás értéke, amely 2006-ban 19 000 forint, természetben vagy megtérített számlák útján juttatható, de csak a tanévkezdés előtti naptól számított 60 napig;
– az adómentes internethasználat munkáltató által viselt (átvállalt) díja, amely a dolgozó nevére szóló előfizetés megtérítésével vagy utalvány juttatásával teljesíthető;
– az adómentes számítógép-juttatás szokásos piaci értéke, ahol a számítógép forgalmi értéke után meg kell fizetni átadáskor az áfát, kivéve, ha valószínűsíthető, hogy a számítógép normál piaci körülmények között nem értékesíthető;
– az adómentes bankszámlaköltség-térítés összege, amely évi egyszeri 2000 forint lehet;
– a művelődési intézményi szolgáltatás értéke;
– az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott helyi utazási bérlet értéke;
– a kegyeleti, temetési segély.
Limitált adómentes juttatási kör. Bár az előbb felsoroltak szerint számos adómentes juttatásra ad lehetőséget a törvény, 2006-tól nem mindegyik juttatás lesz adómentes. A törvényben 400 000 forintos éves határral illettek egy sor adómentes juttatást. A szóban forgó juttatások:
– az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba és/vagy az önkéntes kölcsönös önsegélyező pénztárba fizetett munkáltatói hozzájárulás;
– az iskolai rendszerű képzés címén munkáltató által megfizetett költség;
– az adómentes üdülési csekk értéke vagy az adómentes üdülési szolgáltatás piaci értéke;
– az adómentes iskolakezdési támogatás értéke;
– az adómentes internethasználat munkáltató által átvállalt díja;
– az adómentes számítógép-juttatás szokásos piaci értéke;
– az adómentes bankszámlaköltség-térítés összege;
– a művelődési intézményi szolgáltatás értéke;
– az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott helyi utazási bérlet értéke.
Kerülő úton kiosztott adómentes juttatás. A munkáltatónál adóköteles béren kívüli juttatásnál minden olyan tételt is figyelembe kell venni, amelyet a munkáltató a munkavállalónak, valamint a munkavállaló munkaviszonyára „tekintettel” más magánszemélynek az adóévben adott. A törvény szövegének szinte pontos idézése azért fontos, mert abból jól látszik, hogy a jogalkotó nem foglalkozik azzal, hogy meghatározza, mitől lesz egy másik magánszemélynél megjelenő juttatás az adott munkavállalónál beszámítandó. A dolog akkor lesz problémás, amikor azonos családi körbe tartozók esetében merül fel hozzátartozók számára juttatott nagyobb összegű „cafeteriaelem”, például üdülési csekk. Sajnos nincs garancia arra, hogy a juttatott üdülési csekk hovatartozásáról elfogadja majd az adóhatóság a munkáltató állítását. Előfordulhat, hogy a vezérigazgató és családjának utazását egy távoli rokon számlájára tekinti elszámoltnak az APEH, amely így jókora adóhiánnyal fenyegethet. Célszerű megnevezni és alátámasztani az ilyen juttatások esetén az érintett dolgozó személyét.
Éven belüli arányosítás és következményei. A munkáltatónak észnél kell lennie a dolgozók évközi kilépésekor, hiszen megdrágíthatja a felmondást, ha a dolgozó éves időarányos keretét már kimerítette. Lévén a természetbeni juttatások nem vonhatók vissza, a munkáltatónak meg kell fizetnie az adómentes határ fölé csúszott tételek adóját. Kellemetlen lehet az is, hogy az elszámolással nem várhat túl sokat, hiszen már a tárgyhónapot követő 12-én be kell vallania és meg kell fizetnie az említett adót.
Munkavállalói körön kívüliek. Felettébb furcsa, hogy a jogalkotó kizárólag a munkavállalókra koncentrált, amikor az adóköteles és adómentes juttatásokkal kapcsolatos szigorításait megfogalmazta. Igaz, a megbízási jogviszonyban dolgozó vezető tisztségviselők, a vezérigazgatók, a társas és egyéni vállalkozók egy sor adómentes juttatást eleve nem vehetnek igénybe, cserébe viszont minden korábban említett korlátozást figyelmen kívül hagyhatnak esetükben az őket foglalkoztatók. Az esetükben igénybe vehető legjellemzőbb adómentes juttatások: évente háromszor adható termék vagy szolgáltatás legfeljebb a minimálbér 10 százalékát meg nem haladó része, üdülési csekk vagy üdülési szolgáltatás, és társas vállalkozók esetében a képzési költségek, valamint a külföldi kiküldetésre kifizetendő „megemelhető” napidíj.
Elvárt személyre szóló nyilvántartás. Sajnos nem lehet tudni, hogy az adóhatóság milyen nyilvántartást vár el a 400 000 forintos határ betartásával kapcsolatosan. Az adózás rendjéről szóló törvényben két egymásnak ellentmondó szabály is zavarja a tisztánlátást. Az egyik szerint a nyilvántartásokat úgy kell vezetni, hogy az alapján az adó megállapítható legyen, a másik szerint egy ellenőrzés során nem kérhető olyan nyilvántartás vagy kimutatás, amelyet jogszabály nem ír elő. A konkrét előírások hiányában számos esetben egy pongyola, esetleg név nélküli jegyzék ezekről a juttatásokról alaposan felbőszítheti az adóhatóságot, ezért javallott, hogy a megfelelő szabályozás hiányában a munkáltató igyekezzen megfelelni a kimondatlan elvárásoknak is.
Rés a pajzson. Vélhetően a kedvezőtlen ellenőrzési és jogorvoslati eredményeket követően dönthetett úgy a pénzügyi kormányzat, hogy a kizárólag bevételszerző tevékenységet szolgáló költségtérítések köréből kiemeli az üzleti, hivatali utazásokra, kiküldetésekre elszámolt összegeket. Bár a módosítás indoklásában csupán a változás ténye ismétlődik, tudni lehet, hogy a személyes szükségletek kielégítését tartalmazó utazások (például nyaralások) továbbra sem lesznek elszámolhatóak. A korábbiaktól eltérően azonban a szabályozásban korábban meghúzott szilárd határ – miszerint az utazás eredményeképpen valamilyen bevételszerzési cél megvalósul – elmosódik, ezzel egyes olyan utazások is teljes körűen elszámolhatóak lesznek, amelyek nem szolgálják a tevékenységet, de magáról az utazásról szabályszerű bizonylatok állnak rendelkezésre.