Geopolitika rajzolja át az FDI és a kereskedelem világtérképét
Napjaink közvetlen külföldi tőkeberuházásai (FDI) sok mindent elárulnak arról, milyen útvonalakon fog zajlani a világkereskedelem a jövőben. Az újonnan bejelentett FDI-projektek alapján kibontakozni látszik egy meghatározó trend, amely szerint a zöldmezős FDI geopolitikai távolsága évek óta jelentős csökkenést mutat. Ezt a „távolságot” jellemzően az ENSZ Közgyűlésében lezajlott szavazások mintázatai alapján mérik.
A trendet jól jelzi, hogy 2010 és 2025 között a fejlett országok külföldre irányuló működőtőke-beruházásaiban Kína részesedése 10 százalékról 2 százalékra esett vissza, miközben a fejlett gazdaságok – amelyek geopolitikai szempontból többnyire az Egyesült Államokhoz húzó államokként vannak elkönyvelve – egymás közti FDI-áramlásának aránya 35 százalékról 45 százalékra nőtt. A nemzetgazdaságok és a vállalatok tehát úgy igyekeznek megteremteni jövőbeni ipari versenyképességük alapjait, hogy az minél ellenállóbb legyen az erősödő geopolitikai feszültségekkel szemben.
A globális értékláncok átrendeződésének egyik fő mozgatórugója jelenleg, hogy a világ két legnagyobb gazdasága új stratégia mentén igyekszik terelni az FDI-áramlásokat. Évtizedeken keresztül az USA a kifelé irányuló FDI-t ösztönözte azért, hogy vállalatai nemzetközi versenyképessége növekedjen, illetve hozzáférést nyerjenek a távoli piacokhoz, Kína pedig ellenkező módon, éppen a beáramló FDI-tól várta iparosodását és gazdaságának integrálódását a globális termelési hálózatokba. Mindkét ország esetében a külső környezet változása hozta el ezeknek a hagyományos stratégiáknak a végét. Egyrészt a hazai ipar leépülése kockázattá vált az USA számára, mivel Kína az Egyesült Államok riválisává nőtte ki magát, és így a jövő iparágaiban a tőle való importfüggést biztonsági kockázatként értékelik Washingtonban. Az ország stratégiai válasza pedig az újraiparosítás, elsősorban a beáramló FDI ösztönzése révén. Kína esetében pedig a külföldi piacokhoz és technológiához való hozzáférés nehezebbé válása veszélyezteti a gazdaságstratégiai célok elérését, a kínai cégek külföldi beruházásai pedig részben ezeknek a kihívásoknak a kezelését szolgálják.
Az irányváltás hatása mindkét ország esetében már a statisztikákban is megmutatkozik, Kínából ma több FDI áramlik ki, mint amennyi az országba érkezik, az USA-ban pedig csökken a beáramló és a kiáramló működő tőke volumene közti különbség.
Ezeknek a változásoknak az eredményeként egyes becslések szerint 2035-ig a világkereskedelem több mint 30 százaléka más kereskedelmi útvonalakra terelődhet át. Napjaink FDI-áramlásainak térképe – különösen a gazdaság jövőbeni versenyképességét és biztonságát meghatározó iparágakban – szintén olyan jövőt jelez előre, amelyben erősödik vagy gyengül bizonyos országok és régiók közti gazdasági kapcsolat.
Mindez nem jelenti azt, hogy véget ér az FDI szabad áramlásának korszaka, és beruházási szempontból blokkokra szakad a világ, sokkal inkább egy olyan gazdasági globalizáció képe bontakozik ki, amelyet a piaci mechanizmusok és a kormányzati stratégiák együttesen alakítanak. Az Egyesült Államok és Kína sem vonul ki a globális gazdaságból, hanem saját érdekeik szerint szervezik át azt, szorosabb ellenőrzés alá vonva a kereskedelmet, a beruházásokat és a technológiatranszfert.
Magyarország egyik fő vonzereje a beruházások terén hagyományosan a nyugat-európai országokhoz képest alacsonyabb munkaerő- és működési költség, ugyanakkor a geopolitikai turbulenciák miatt a piacok közelsége és a biztonság is egyre inkább kulcsfontosságúvá válik a projektek helyszínválasztásakor.
Hazánk esetében a nyugat-európai piacokhoz való közelség mint vonzerő nem változik, ám számítani kell arra, hogy a nyugati gazdaságoknál alacsonyabb bérszínvonal mint döntési tényező súlya csökkenhet.
A jövő iparágainak felemelkedésével tovább erősödik a tehetségek és képzett szakemberek iránti nemzetközi verseny, ami az agyelszívás újabb hullámait indíthatja el, ugyanakkor felértékelődnek azok az országok, amelyek minőségi munkaerőt tudnak képezni. Ezek a változások kihívást jelentenek a hagyományosan exportorientált gazdaságok számára, miközben lehetőségeket nyitnak azoknak az országoknak és régióknak, amelyek képesek viszonylag stabil és kiszámítható beruházási környezetet kínálni.
Végezetül érdemes azt is felismerni, hogy az új FDI nem az egyetlen útja az iparosodásnak. A geopolitikai feszültségek miatt egyre kiszámíthatatlanabb külső környezet felértékeli a meglévő beruházókat, illetve a hazai kis- és középvállalatokat, amelyek növekedése stabilitást ad a gazdaságnak, bárhogyan alakul is a nemzetközi kereskedelem jövője.
A szerző további cikkei
Vélemény cikkek
