Rezsicsökkentés: terjednek a tévhitek és az orwelli beszéd

Emlékszünk még? 24 éve ezt mondta Lendvai Ildikó: „Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse, nem lesz gázáremelés.” Most pedig ezt halljuk Kapitány Istvántól: „A Tisza megtartja és ki is terjeszti a rezsicsökkentést.” Annak ellenére mondják ezt most, hogy tavaly a sajtóból megismert, Tisza Párthoz köthető konvergenciaprogramban is azt olvashattuk, hogy ki kell vezetni, sőt, erről beszél szinte minden szakértőjük, még maga a párt elnöke is „humbugnak” nevezte. Ezek után érezzük, hogy a Kapitány István szavainak ugyanolyan valóságalapja van csak, mint Lendvai Ildikó negyedszázaddal ezelőtti mondatának. Ez igazán orwelli kettős beszéd. Sőt még annyival árnyaltabb a helyzet, hogy Kapitány mellette persze arról is beszél, hogy le kell válni az orosz gázról és olajról, s meg kell szüntetni a szektorális különadókat. Ez mind együtt nem megy!

Majdnem negyedszázada változatlanul a választási kampány egyik fő témája a rezsi. Vizsgáljuk meg közelebbről a rezsicsökkentés előzményeit és hatásait!

A rezsicsökkentés előzményei

2002–2010 között a baloldal kormányai a gáz árát 15, az áramét pedig 9 alkalommal emelték, az áram ára megduplázódott, a gázé pedig háromszorosára nőtt, miközben az infláció 50,8 százalék volt. Így a lakossági energia árszínvonala az uniós átlagár közel 90 százaléka lett, a lakosság vásárlóerejét figyelembe véve pedig nálunk volt a legnagyobb a tagállamok között. A teljes lakossági fogyasztás 9,9 százalékára emelkedett a háztartási energia részaránya, a nyugdíjasok esetében 17, az alacsony jövedelmű háztartásoknál pedig 15,6 százalék lett. 

A rezsicsökkentés és a közvetlen hatása

2010-ben az Orbán-kormány egyik első intézkedése befagyasztotta az energiaárakat, majd 2013-tól elindult a rezsicsökkentés, azaz előbb 10, majd 11,1 százalékkal mérsékelte a kormány az árakat. A rezsicsökkentést az IMF-hitelek visszafizetésének évében lehetett csak elindítani, hiszen mindenki támadta. Az unió 2015-től már kötelezettségszegési eljárást is indított miatta. Máig is szinte minden országajánlásban szerepel, hogy ki kell vezetnünk. 

A gáz és az áram árának 2010–2012 közti befagyasztása már jelentős javulást jelentett a folyamatosan növekvő uniós átlaghoz viszonyítva, de a 2013–2014. évi árcsökkentések még tovább könnyítették a lakosság helyzetét. Hazánkban nominálisan, azaz forintértékben azonos maradt 2014–2021 között a gáz és az áram ára, az uniós átlag 2017–2021 között emelkedett. 2022-ben a világpiaci árak elszabadulása miatt mi szeptembertől bevezettük, hogy csak az átlagfogyasztásig biztosítja az állam a rezsicsökkentett kedvezményes árat, fölötte piaci áron számláznak a szolgáltatók. Ez az intézkedés a háztartásonkénti átlagos árat növelte ugyan, de jóval kisebb mértékben, mint ahogyan az unió átlaga és a legtöbb országé nőtt. Így még ezekben az években is javultunk, s már az uniós átlag 40 százaléka alatt van az árszínvonalunk. 

A 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés, illetve az, hogy a kormány intézkedéseinek hatására 2015-re ki tudtak kerülni a devizahitel-csapdából az érintettek, valamint 2016-tól jóval nagyobb sebességre kapcsolt a keresetemelkedés – minden évben 6 százalék feletti volt az átlagkereset emelkedése –, 1,3 millióval csökkentette a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatával élők számát, s növelte a középosztálybeliekét, erősítette az anyagi helyzetüket.

Tévhitek, megalapozatlan vádak a rezsicsökkentés ellen

1. A rezsicsökkentés azért rossz intézkedés, mert a túl olcsó áram és gáz nem ösztönzi a fogyasztókat takarékoskodásra

Ennek ellentmondanak az adatok! 

Először is hazánkban az Eurostat 2023-as felmérése szerint a 16 éves és idősebb lakosság 35,4 százaléka élt olyan lakásban, amelyben a megelőző öt évben történt energetikai korszerűsítés. Ez az unióban az ötödik legmagasabb érték, az unió átlagánál közel 10 százalékponttal jobb. Az arányunk Szlovákiáéhoz nagyon hasonló, érdemben csupán Hollandia, Észtország és Lettország van előttünk. Az unió minden nagy és gazdag országában rosszabb az energiahatékonysági korszerűsítést végezni tudó lakosság aránya.

Másodszor, hazánkban a lakossági gázfogyasztás 2021 óta folyamatosan csökken. Hazánkban a gázzal ellátott lakások aránya 2024-ben 71 százalék volt, villany pedig szinte minden lakásban van. Az elmúlt évtizedben 3 százalékponttal csökkent a gázzal ellátott lakások aránya, melynek oka részben az volt, hogy a háztartások egy része áttért a távhőre vagy a villamosenergia-alapú fűtésre és melegvíz-ellátásra, hőszivattyúra, másrészt, hogy az új építésű lakások közül egyre kevesebb a gázhálózatra csatlakoztatott. Így a lakossági összes gázfogyasztás a 2021. évi maximumhoz viszonyítva 2024-ben már 32 százalékkal visszaesett. Az Európai unióban is csökkent a gázfogyasztás, de a mi megtakarításunk aránya nagyobb az átlagosnál.

Emellett a távhőfelhasználás is csökken, az elfogyasztott hőmennyiség 2024-ben 16,5 százalékkal volt kevesebb, mint 2021-ben. 

A villamosenergia-felhasználás pedig csupán 2,8 százalékkal emelkedett. Ezek az adatok is mutatják, hogy nagyon komoly megtakarítást értünk el a lakossági fogyasztásban. Továbbá fontos megemlíteni, hogy Magyarország tavaly is megőrizte vezető helyét Európában a napelemekkel megtermelt áram részarányában, amely 28 százalékra nőtt 2025-ben.

2. A rezsicsökkentést az általunk befizetett adókból támogatja a kormány

Ez egy tévhit, a rezsicsökkentést a rezsivédelmi alapból finanszírozza a kormány, amelybe a Mol fizeti be a Brent és az Urali kőolaj világpiaci árkülönbözetéből termelődő profitját, illetve ezt kiegészítik más szektorális különadók. Ebbe az alapba nem fizet be sem lakosság, sem a kkv-k.

Egyébként épp ezért lehetetlen vállalás az, amit Kapitány mondott, hogy úgy akarja megtartani a rezsicsökkentést, hogy közben le kell válni az orosz olajról, és ki kell vezetni a szektorális különadókat. Mi kerül akkor a rezsivédelmi alapba? Miből finanszírozzuk a rezsicsökkentést? 

Jusson eszünkbe Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének az a mondata, amit a saját szakértőire mondott: „Amikor számolni kell, elfogy a tudomány.” Kapitány István is most igazolta ezt.

3. A különbözetet az államháztartásból kell fedezni, s ez növeli a költségvetési hiányt, vagy más területek (pl. közlekedés, egészségügy) forrásait veszi el

A rezsicsökkentés finanszírozása csak akkor jelentett költségvetési pluszkiadást, amikor 2022 nyarán elszálltak a világpiaci gáz- és áramárak. Más esetekben az előbb említett külön forrásokból feltöltött rezsivédelmi alapból finanszírozható. Ez nem visz el az egészségügytől és más területektől sem forrást.

4. A szolgáltatók bevételkiesést szenvednek el, így nem tudják a hálózatukat karbantartani, fejleszteni

A szolgáltatókat a rezsivédelmi alapból kompenzálja az állam, tehát nekik a hálózat karbantartásra és fejlesztésre mindenképpen megvan a fedezet. Tény, hogy a 2010 előtt a baloldali kormányok asszisztálásával elért extraprofitjuk megszűnt, de a magyar piacról még mindig nagyobb nyereséget tudnak realizálni, mint számos más uniós tagállamból. A rezsicsökkentés bevezetése miatt nem vonultak ki szolgáltatók a magyar piacról. 2010 után a magyar állam stratégiai okból azonban megtett mindent azért, hogy visszavásárolja a baloldal által nagyon hátrányos feltételekkel külföldi – sokszor állami – cégeknek eladott közműveinket.

5. Nem rászorultsági alapú, támogatjuk a gazdagok úszómedencéinek fűtését is

Mivel 2022 szeptembere óta csak az átlagfogyasztásig kaphatnak a fogyasztók rezsicsökkentett áron áramot és gázt, így a luxusfogyasztás biztosan kiesik, ez egy megalapozatlan ellenérv már. Mivel a rezsiterhek 2010-ben hazánkban nemcsak a legszegényebbek számára voltak kezelhetetlenek, a teljes lakosság 24,4 százalékának volt rezsi- vagy hiteltörlesztési hátraléka, és 12,2 százaléka nem tudta kellő mértékben kifűteni a lakását, ezért mindenképpen olyan intézkedést kellett alkotnia a kormánynak, amellyel milliók nehéz helyzetét oldja meg, nem csak a mélyszegényekre koncentrál. 2024-re 1,6 millióval, azaz harmadára csökkent a hátralékosok száma, és 640 ezerrel kevesebben vannak, akik nem tudják kellőképpen kifűteni a lakásukat. Ez az intézkedés jóval több egy szociális segélynél. A közműszolgáltatóknak a baloldali kormányok asszisztálása melletti piaci túlkapásait volt hivatva szabályozni.

6. Az EU vitatja, hogy a tartós és általános árplafonok és kompenzációk összhangban vannak-e a verseny- és állami támogatási szabályokkal

Folyamatos vita folyik arról, hogy szabad-e, illetve mikor, milyen keretek között megengedhető belefolyni a szabadpiaci folyamatokba az államnak. A rezsicsökkentés éppen egy olyan terület, ahol szükséges az ilyen szabályozás. A rezsin a fogyasztók nem tudnak úgy nyerészkedni, mint ahogy tették az üzemanyagár-sapkánál a külföldi „benzinturisták”, a jó szabályozás takarékosságra ösztönöz, ahogy korábban leírtuk, nem szűkíti a szolgáltatók piaci versenyét, hiszen a közművek esetében ezt egyébként is máshogyan kell értelmezni, mint más szolgáltatásoknál. Tény, hogy nem megszokott eljárás az unióban, de az ilyen típusú, nagyon hatékony innovációkat kezelni kell tudnia a bürokráciának is.

7. Politikai látszatintézkedés, népszerűségi eszköz csupán

Az intézkedés hatására milliók léptek át a szegénység kockázatából a középosztályba, köztük százezerszámra voltak a 18 év alatti gyermekek. Hatalmas túlzás, az eredmények lekicsinylése, ha ezt bárki is látszatintézkedésnek tartja.