Sokáig kitarthat a magas olajár

Akkor most magas az olajár Magyarországon, vagy nem? – fogalmazódhatott meg a kérdés az ICEG European Center független gazdaságkutató intézet által szervezett múlt heti kerekasztal-beszélgetést hallgatva. Míg ugyanis a piackutató munkatársa, Pellényi Gábor és Felsmann Balázs, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium infrastruktúráért felelős szakállamtitkára tényként kezelte, hogy igenis drága az olaj Magyarországon, addig Varró László, a Mol Nyrt. vezető közgazdásza egészen más véleményen volt. Elmondása szerint Magyarországon statisztikailag nem léteznek magas olajárak, reáláron számolva például jóval olcsóbb a benzin, mint néhány évvel ezelőtt. Varró László véleménye szerint a magyar gazdaságban nincs mérhető hatása az olajár-emelkedésnek, jóval erőteljesebb hatása van a földgáz drágulásának, amelynek árát a régióban az olajéhoz kötik.

Valamivel árnyaltabb képet tárt a kerekasztal-beszélgetés hallgatói elé Pellényi Gábor, az ICEG European Center tudományos munkatársa a magas (száz dollárt közelítő) olajárak magyar gazdaságra gyakorolt hatásait vázoló előadásában. Az olajár várható alakulását a következő években két kifejezéssel jellemezte: bizonytalanság és változékonyság. Nem túl biztató jelzők a jövőre nézve. A helyzet szerinte akár kedvező is lehet az Európai Unió, illetve tagországai számára. Ha ugyanis az euró a jövőben is erős marad a dollárhoz képest, akkor viszonylag olcsóbban juthat olajhoz a közösség, míg az euró gyengülése esetén javulhat az EU versenyképessége, növekedhet az export, s ez kedvező hatással lehet az egész gazdaságra. Ezek a megállapítások fenntartásokkal Magyarországra is érvényesek. A forint árfolyama széles sávban lebeg az euró körül, de a dollárhoz képest a 2000. novemberi mélypont óta 40 százalékkal erősödött. Erre vezethető vissza az is, hogy míg a brent kőolaj ára az 1999-es mélyponthoz képest több mint hét és félszeresére nőtt, addig Magyarországon a dollár gyengülése tompította a hatást. Igaz, a forintban mért, hazai termelői árakkal deflált reál olajár így is több mint háromszorosára nőtt 1999 eleje óta.

A 2000-es évek kőolajár-emelkedése jellegében eltér a korábbi olajárrobbanásoktól. Míg korábban kínálati sokkok (a termelőkapacitás hirtelen beszűkülése) domináltak, addig jelenleg főleg az újonnan iparosodó országok (leginkább Kína) hatalmas többletkereslete húzza felfelé az olaj árát. Az utóbbi hónapokban ezen hatásokat felerősítette, hogy nagy mennyiségű spekulatív tőke áramlott a nyersanyagok piacára, a gyengülő dollár pedig önmagában is közel negyedét magyarázhatja a 2007-es kőolajár-emelkedésnek.

A következő években a Nemzetközi Energiaügynökség idei középtávú előrejelzése szerint a jelenlegi árszint fennmaradására lehet számítani, legalábbis az évtized végéig. Ennek oka, hogy miközben a világgazdaság olajkereslete nő, fennmarad a termelőkapacitások viszonylagos szűkössége. Ahhoz, hogy a világ olajkeresletét ki tudják szolgálni, az olajtermelő országoknak 2004–2030 között 4300 milliárd dollárnyi kapacitásnövelő beruházást kellene végrehajtaniuk, ám erre szakértők szerint kevés az esély.

Az utóbbi években nem csak a kőolaj átlagára emelkedik, az árak rövid távú ingadozásai is erősödne. A kihegyezett kínálati kapacitások, túlzsúfolt szállítási útvonalak miatt a szélsőséges időjárás, egy baleset vagy geopolitikai tényezők is komolyan megzavarhatják az ellátást, s ez természetesen az árakra is kihat.

Az is erősíti az olajárak változékonyságát, hogy a 2004–2030 közötti olajkereslet-bővülés több mint 60 százalékáért a közlekedési szektor lesz felelős. Mivel az ágazat olajkereslete rövid távon érzéketlen az árváltozásokra, ezért átmeneti szűkösség esetén sem mérséklődik a szektor fogyasztása. A csökkenő árrugalmasságú kereslet miatt pedig szélsőségesebb ármozgások is elképzelhetők.

Magyarországon az olajár 54 százalékban közlekedési kérdés – hangsúlyozta Felsmann Balázs, utalva arra, hogy jelenleg ebben a szegmensben használjuk fel a legtöbb kőolajat. Hozzátette, hogy az Európai Unióban elvárás a gépjárművek károsanyag-kibocsátásának csökkentése, hatékonyabb, kisebb üzemanyagigényű motorok révén, illetve a már ma is rendelkezésre álló alternatívák fokozott használatával.

A világgazdaság egyébként jóval kevésbé érezte meg az olaj drágulását, mint korábban, hiszen míg a múltban 10 százalékos olajáremelés 0,5 százalékos csökkenést okozott a világ GDP-jében, addig napjainkban hiába emelkedik az energiahordozó ára, a GDP tovább bővül. A magas olajárhoz az ellátási láncok átalakításával, a termelés áthelyezésével, a jelenleg használt energiahordozók kiváltásával, illetve az energiahatékonyság javításával próbálnak alkalmazkodni a gazdaság szereplői. A magyar vállalkozások és a kormányzat számára fontos feladat a megfelelő információs bázis kialakítása, emellett – mivel hosszú távú folyamatokról van szó – stratégiai szemléletre van szükség. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy európai kontextusban kell figyelni a folyamatokat, mivel nem vagyunk egyedül az alkalmazkodási kényszerrel, nem egyedül kell megbirkózni a feladatokkal – tette hozzá Pellényi Gábor.

A légi és szárazföldi közlekedés messze a leginkább energiaigényes ágazat, ráadásul szinte kizárólag kőolajszármazékokat használnak. A feldolgozóiparon belül a cement, üveg, kerámia gyártása, illetve a fémfeldolgozás igen energiaigényes.

A vegyipar saját energiahordozó-fogyasztása viszonylag csekély, jóval nagyobb tételt jelent a petrolkémia nyersanyagigénye (a teljes vegyipari fogyasztás mintegy har-mada).

Más ágazatok, például az export szempontjából

jelentős járműgyártás, elektronikai ipar és szolgáltatások alig érzékelik az olajár változását.

A légi és szárazföldi közlekedés messze a leginkább energiaigényes ágazat, ráadásul szinte kizárólag kőolajszármazékokat használnak. A feldolgozóiparon belül a cement, üveg, kerámia gyártása, illetve a fémfeldolgozás igen energiaigényes.

A vegyipar saját energiahordozó-fogyasztása viszonylag csekély, jóval nagyobb tételt jelent a petrolkémia nyersanyagigénye (a teljes vegyipari fogyasztás mintegy har-mada).

Más ágazatok, például az export szempontjából

jelentős járműgyártás, elektronikai ipar és szolgáltatások alig érzékelik az olajár változását.-->