Egymást követő második évben emelkedhet az államadósság Magyarországon, ha nem figyel eléggé a kormány. Tavaly a vártnál rosszabb gazdasági adatok miatt nem sikerült lejjebb szorítani az államadósságot, amely GDP-arányosan 73 százalékról 73,5 százalékra emelkedett. Ezt idén elvileg 72,6 százalékra kellene mérsékelni a költségvetési törvénynek megfelelően, ám a kabinet már áprilisban újraírta a számokat, így most 73,1 százalékra kellene letornásznia, úgy, hogy már az első negyedév végén 75,5 százalékon állt az adósságráta.
A történet szinte ugyanaz, mint mint tavaly: a Nemzetgazdasági Minisztérium ismét felültervezte a gazdasági növekedést, ami jobb esetben is valahol 0,5 és 1 százalék között húzódhat, szemben a kormány 3,4 százalékos korábbi várakozásával. Persze lehet kárhoztatni Nagy Márton nemzetgazdasági minisztert, hogy miért nem sikerült teljesíteni a növekedési célokat, ettől még tény, az ipar és a német piac továbbra is gyengélkedik, miközben a vámháború okozta bizonytalan nemzetközi környezet visszaveti az egész világgazdaságot, ami alól a magyar gazdaság sem tud kibújni. Mindenesetre a vártnál kisebb növekedés az idei költségvetésre is hatással van, részben emiatt emelte meg a pénzforgalmi deficitet 4774 milliárd forintra a szaktárca. Egyszóval az előjelek finoman szóval sem túl biztatók.
Regős Gábor a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza arra hívta fel a figyelmet, hogy az adósságszint nominális változását befolyásolja a pénzforgalmi hiány, ez a költségvetésben tervezettnél nagyobb lesz a vártnál kisebb növekedés, a magasabb kamatkiadások és az uniós források elmaradása miatt.
Az adósságszintet viszont nem önmagában, nem forintban nézzük, hanem GDP-arányosan, épp ezért lényeges, a GDP nominális értéke hogyan alakul. Ezt pedig a volumennövekedés, amely a vártnál szintén jóval kisebb lesz, és a GDP-deflátor határozza meg. A 2025-ös költségvetésben eredetileg 88 ezermilliárd forintos GDP-vel számolt a kormány, amit biztos nem sikerül elérni.
Az adósságráta tehát akkor tud csökkenni, ha a gazdasági növekedés dinamikus, illetve ha ezzel párhuzamosan a hiány kicsi. Vagy másképp, ha a nominális hiány kevésbé nő, mint a nominális GDP. A helyzet azonban a gyakorlatban ennél bonyolultabb
– magyarázta az elemző. Hozzátette, hogy az év végi hiányszintet befolyásolja a jegybanknál vezetett KESZ-állomány változása is, vagyis hogy a kormányzat mennyi tartalékot hagy az év végén, mennyi pénzt hagy a számláján. Ezt a kormányzat az év végén jellemzően lejjebb apasztja, majd az év elején feltölti, így ha a lejjebb apasztás az előző évinél erőteljesebb, akkor így is tud csökkenni az adósságráta.
A probléma tehát kettős: egyrészt magas a pénzforgalmi deficit, másrészt alacsony a gazdasági növekedés. A magas hiány oka részben a tervezettnél (3,4 százalék) jóval kisebb növekedés, bár mivel az elmaradás kisebb része jön a fogyasztásból, ezért ez csak részben magyarázza az eltérést. Az elemző szerint a súlyosabb probléma, ami visszahat a növekedésre is, hogy nem érkeznek a hazánknak járó uniós források. „A másik oldalról a GDP-arányos hiányt a legegyszerűbb úgy ledolgozni, ha a gazdaság kinövi. Egy stagnáló vagy a közeli gazdaságban viszont kevéssé lehetséges, ehhez növekedés kellene. Ez volt a 2010-es évek vége adósságcsökkenésének kulcsa” – emlékeztetett Regős Gábor.
Ugyanakkor a mostani helyzet nem új keletű a kormány számára. A 2010-es évek elején hasonló nehézségekkel nézett szembe, mint ma: az alacsony gazdasági növekedés miatt 2013–2014-ig alig csökkent az államadósság, általában csak az év vévén sikerült lejjebb szorítani az előző évinél.
Ez változott meg azután, hogy a gazdaság egyre jobb formába került, így a 3 és 4 százalék közötti növekedésnek köszönhetően 2019-re a GDP 65 százalékára sikerült leszorítani az államadósságot.
Arra a kérdésre, hogy szerinte minek van nagyobb valószínűsége, annak hogy csökken vagy nő az államadósság az év végén, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza úgy felelt:
Bármelyik lehet, ez attól függ, hogy a kormányzat mennyire apasztja le vagy nem apasztja le év végén a KESZ-állományt. Ha van rá akarat, akkor sikerülhet.
Az elemző arra is rámutatott, hogy a forint erősödése segít az adósságráta csökkenésén, hiszen az adósság nominális értéke forintban kisebb lesz.
Itt az év végi árfolyam számít, viszont ha év közben is erős a forint, az a GDP-deflátort is mérsékli. Szerinte az a jó az államadósság szempontjából, ha az év végére alakul ki egy erős árfolyam.
Ez egyébként az infláció leküzdése szempontjából is hasznos – véli az elemző. „Az adósság devizaaránya nagyjából 30 százalék, így egy pár százalékpontos forinterősödés annak mintegy harmadával tudja csökkenteni az adósságrátát – fűzte hozzá –, és mivel a forinttól több 10 százalékpontnyi erősödést nem várok (ez nem is lenne reális), ezért az tűzhető ki célnak, hogy pár százalékponttal csökkentse az erősödés az adósságrátát. Persze erre várni elég nagy optimizmusra vallana: mi garantálja, hogy az év végén a forint éppen erős lesz.”
Az államadósság csökkentésénél van egy fontos szempont is, amit figyelembe kell vennie a kormánynak. Ősszel jönnek a hitelminősítői döntések, amelyeket befolyásolni fog, hogyan alakulnak az államháztartási folyamatok. Ráadásul van egy hitelminősítő, a Standard and Poor’s, ahol kifejezetten rezeg a léc, egy újabb leminősítés ugyanis már a befektetésre nem ajánlott, bóvli kategóriát jelentené. Ennek esélye pedig megvan, mivel tavasszal ugyan a BBB mínusz besorolást megerősítette, de a kilátást stabilról negatívra rontotta. Regős úgy véli, ha a hitelminősítők azt látják, hogy a fiskális politika túl laza, akkor nem zárható ki a leminősítés. Ezért is fontos a fegyelmezett gazdálkodás, és hogy az időközben beérkező adatok jó képet mutassanak, és a meghozott vagy bejelentett intézkedések se növeljék a hiányt, azaz a kormányzat ne kapjon kedvet egy választások előtti lazításhoz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.