A tüdőrák-terápia új lehetőségei

A tüdőrák a leggyakoribb daganatos betegség világszerte. Évente mintegy másfél millió ember betegszik meg és 1,3 millió ember hal meg világszerte ebben a betegségben. Magyarország sajnálatos módon világelső a tüdőrák-halálozás terén. Nálunk évente mintegy tízezren betegszenek meg és nyolcezren halnak meg tüdőrákban.

A kutatók ismeretei a tüdőrákról egyre szélesebbek és összetettebbek. Egyre többet tudunk a betegségről, de ezek az ismeretek egyre bonyolultabbak is egyben. Egyre több a félreértés a szakemberek és a páciensek között. Pedig éppen az lenne a fontos, hogy a betegségben szenvedő laikusok is tisztában legyenek a legfontosabb dolgokkal a tüdőrákot illetően.

Amennyire megoldatlan ma még a tüdőrák gyógykezelése, annyira megoldható lenne a hatékony megelőzése. Kétséget kizáróan bizonyítást nyert ugyanis a dohányzás kóroki szerepe a tüdőrák kialakulásában és patogenezisében. Kimutatták, hogy a rendszeresen dohányzók körében tizenötször gyakoribb a tüdőrák megjelenése a nem dohányzókhoz képest. Másképpen fogalmazva a tüdőrákos betegek 90 százaléka dohányzik vagy dohányzott élete során rendszeresen.

A fejlettebb országokban, ahol idejekorán megtették a szükséges lépéseket a dohányzás viszszaszorításának az érdekében, ott egy-másfél évtized elteltével csökkenni kezdett a tüdőrákesetek megjelenése is. Nálunk a legfontosabb lépés most az lenne, ha végre elfogadná az Országgyűlés a nem dohányzók védelméről megalkotott jogszabály szigorítását, amelynek alapján megtiltanák a dohányzást az éttermekben és más zárt területeken más országokhoz hasonlóan.

A tüdőráknak nincsenek jellemző és kizárólagos tünetei. A daganat elhelyezkedésétől függően okozhat különböző tüneteket. Leggyakrabban száraz, elhúzódó köhögést, köhécselést, mellkasi, háti vagy éppen vállakba sugárzó fájdalmat, nehézlégzést észlelhet a beteg. Ezeknek a panaszoknak többhetes, egy-két hónapos jelentkezése, rosszabbodása esetén tanácsos kikérni a háziorvos véleményét. Ritkábban észlelhető vérköpés vagy vércsíkos köpet megjelenése, ez azonnali kivizsgálást indokolhat. A daganat előrehaladott stádiumában előfordulhat csillapíthatatlan csuklás, rekedtség, távoli áttétek esetében pedig csontfájdalmak, zavartság, szédülés, hányinger, sárgaság.

Jelenlegi ismereteink szerint hatásos és költséghatékony, lakossági szinten alkalmazható szűrővizsgálat a tüdőrák esetében nem áll rendelkezésre. Mégis biztosítani lehet azt, hogy minél több tüdőrákos betegséget korai, még hatásosan kezelhető, operálható stádiumban fedezzünk fel. Fontos lenne, ennek érdekében, hogy a rendszeresen, legalább húsz éven keresztül dohányzók évente részt vegyenek mellkasröntgen-vizsgálaton. Jelenleg erre a célra megfelel a hagyományos tüdőszűrés is.

A tüdőrák, összehasonlítva az emlő-, a vastag- és végbél- vagy a hererákkal, a nehezebben kezelhető betegségek közé tartozik. A diagnózis és a betegség kiterjedésének, stádiumának az ismeretében ún. multidiszciplináris team, vagyis több orvos (tüdőgyógyász, onkológus, mellkassebész, sugárterápiás, patológus és a képalkotó diagnosztikában járatos szakember) együttesen dönt a megfelelő kezelési módról. A legmegfelelőbb kezelés megválasztásában döntő jelentősége van a tüdőrák típusának, méretének és stádiumának.

A gyógyulás valódi esélyét az időben elvégzett radikális operáció jelentheti.

A tüdőrákos betegek 20-22 százalékát tudjuk idejében megoperálni. Bizonyos esetekben az operációt megelőzően vagy követően is indokolt lehet sugár- vagy gyógyszeres terápia. Akit valamilyen ok miatt nem lehet megoperálni, azoknál sugárterápia, a gyógyszeres kezelés vagy a kettő kombinációja segíthet.

A gyógyszeres kezelés – vagy ahogy többen ismerik, a kemoterápia – ma a leggyakrabban alkalmazott gyógymód a tüdőrák esetében. Általában több gyógyszer kombinációjával, több kezelési ciklust alkalmazva, több hónapon keresztül történik ez a terápia.

A sugár- és a gyógyszeres kezeléseknél, ha nem is várhatjuk a teljes gyógyulást, de rövidebb-hosszabb ideig nyugalmi állapotba kerülnek a daganatsejtek, nem növekszik a tumor, vagy éppen kisebbé válik. A gyógyszeres kezelése jelentősége, hogy a véráram segítségével a szervezet valamennyi sejtjéhez eljut a szer. Így nemcsak a tüdőben lévő daganat sejtjeit pusztíthatja el, hanem a már korábban a vérerekbe, nyirokerekbe került vagy éppen már más szervekben megtelepedett áttétet okozó ráksejteket is.

A daganatellenes kezelések legújabb lehetőségeinél a gyógyszer „megtalálja” a daganatsejtet, azokat pusztítja, az egészséges sejtek működését pedig alig károsítja. Az egészséges sejtekkel szemben a daganatsejteket szabályozatlan növekedés és szaporodás jellemzi. A kórosan felfokozott sejtműködés esetében olyan molekuláris eltéréseket fedeztek fel, amelyek terápiás célpontként is felhasználhatók. A daganatellenes és különösen a tüdőrákellenes kezelések egyik leghatékonyabban támadható molekuláris célpontja a daganatsejtek felszínén elhelyezkedő érzékelő molekula, az ún. epidermális növekedésifaktor-receptor, röviden az angol megfelelő kezdőbetűivel EGFR, melynek kóros működése daganatok kialakulásához vezethet. A receptor gátlásával elérhető, hogy a rákos sejtek szaporodása, a daganat növekedése lassuljon vagy megálljon. Mivel az EGFR jóval nagyobb mennyiségben található a kóros, mint az egészséges sejtek felszínén, a kezelés révén az egészséges sejtek alig károsodnak.

A célzott biológiai terápia mellékhatásai ezért eltérnek a hagyományos kemoterápiák szövődményeitől. Hányinger, hányás alig, vérképzőszervi mellékhatás, hajhullás egyáltalán nem észlelhető. A leggyakoribb kellemetlenséget hasmenés, illetve bőrkiütések okozhatják. Kényelmes a betegek számára, hogy a gyógyszer otthon, tabletta formájában is szedhető.

A szerző tüdőgyógyász, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főigazgató-helyettese

A növekvő daganat sejtjei egy bizonyos méret, 1-2 mm felett a szervezet vérerei révén már nem képesek megfelelő mennyiségű oxigénhez, illetve táplálékhoz jutni. A daganatok további növekedésének a feltétele ezért az, hogy az oxigénhiány következtében a daganatsejtek ún. érképző anyagot termeljenek, s saját érhálózatot alakítsanak ki. A tüdőráknál, ahogy más daganatok érhálózatánál, szintén célzott, azt gátló terápia közül jelenleg az ún. vaszkuláris endoteliális növekedési faktor (VEGF) ellenes kezelést tartjuk a leghatékonyabbnak. Ezek gátolják egyrészt a daganat újonnan képződő ereinek a kialakulását, ezzel lassítják vagy akár le is állíthatják a daganat növekedését. Másrészt javítják az egyidejűleg alkalmazandó egyéb daganatellenes (pl. hagyományos kemoterápiás) kezelések hatásfokát.

Felmerül a kérdés minden betegben: ha ilyen jó tulajdonságai vannak a célzott biológiai terápiának, s várhatóan hatásos is, akkor mely betegek alkalmasak erre a gyógymódra? Mivel itt célzott kezelésről van szó, a terápia hatásossága nagymértékben attól is függ, hogy milyen pontosan határozták meg a céldaganatot. Speciális szövettani vizsgálattal ugyanis nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az adott tüdőrák megfelelő célpontot jelent-e a kezelés számára.

Magyarországon ma a nem kissejtes tüdőrák meghatározott típusánál, előrehaladt stádiumban, a megelőző kemoterápia sikertelenségét követően alkalmazható a célzott biológiai terápia. Jól megválasztott daganat esetében a korábban alkalmazott kezeléseknél hosszabb és jobb életminőséggel élhető élet reményét jelenthetik ezek a kezelések. A betegek életkilátásának javításához a biológiai terápiák végleges finanszírozása meghatározó volna, a kezelés hozzáférhetősége reményeink szerint hamarosan megoldódik, és egyenlő esélyt kapnak a tüdőrákos betegek.

Alkalmazzunk bármilyen kezelést a tüdőrák bármilyen stádiumában, a legfontosabb az, hogy a beteg teljes körű felvilágosítását követően vele őszinte együttműködésben dönthessünk. Legyen partner a beteg, a családja és az orvos a betegség teljes időtartama alatt. A gyógykezelések eredményeképpen a gyógyulás vagy ha együtt kell élni a tüdőrákkal, akkor az értelmes, élvezhető élet lehetősége legyen a célunk.