Trump egyelőre homályban hagyta az orosz szankciók részleteit
Sok európai megfigyelő, köztük a Politico Brüsszel-közeli sajtókonglomerátum és a Deutsche Wirtschafts-Nachrichten újságírói is kétségbe vonják, hogy a nyakig eladósodott, temérdek kötelezettséget magára húzott Európa képes lesz-e még a Trump elnöknek tett nagyvonalú Ursula von der Leyen-ígéretek, összesen csaknem 2000 milliárd euró néhány év alatt való kifizetésére. Emellett az összeg mellett eltörpül az Európai Unió idei, 199,4 milliárd eurós költségvetése, akkora nagyságrend, mint az EU következő hétévés büdzséje.
Trump elnök változtat az Egyesült Államok „vezető nemzet” státusának érvényesítésén, a szerep gyakorlásán. Míg korábban ez a funkció általában bizalmas, négyszem-, vagy (megbízható) sokszemközti tárgyalásokon jutott szerephez, manapság az alkudozás teljesen nyitott. A németek Kuhhandelnek, a hollandok Koehandelnek, az angolok Horse Tradingnek (ez utóbbi fordítása közel esik a magyar lókupeckedéshez) nevezik a folyamatot. Némelyik szókimondó német elemző szerint Washingtonban, Donald Trump elnökkel alkudozva Ursula von der Leyen az Európai Bizottság elnöke ennek eshetett áldozatául. Egyszerűen rosszabbul tárgyal, mint Trump.
Trump homályban hagyta a szankciók részleteit
Ehhez az is hozzájárul, hogy továbbra is homály fedi az amerikai nyilatkozatok részleteit. Ezek az elnökre visszavezetett deklarációk komoly szankciókat helyeztek kilátásba mind az EU, mind Moszkva ellen,
ha Oroszország nem állítja le az Ukrajna elleni agressziót.
De továbbra is vitatott, hogy mit értett ezen Donald Trump? Egyoldalú tűzszünetet, a tárgyalások újrafelvételét, vagy Moszkva fegyverletételét Kijev előtt? E harmadik opciót, a fegyverletételt kizárják a katonai helyzetjelentések, amelyek szerint nem csökkent az orosz fölény, a lassú előretörés, és Moszkva, Putyin elnök deklarált szándékai.
Moszkva a Közel-Kelet felé fordul
Ezek lényege: megállítani Ukrajnánál a NATO keleti terjeszkedését. Hogy ez sikerülhet-e Vlagyimir Putyinnak és csapatának, egyre kétségesebb, de nem zárható ki. Dmitrij Medvegyev, Oroszország exelnöke, az ügyeletes keménykedő megmondóember nukleáris csapásra is utal, amikor az amerikaiakat fenyegeti. Persze Washingtonban sem maradnak adósok a kemény válasszal. Oroszország az ukrajnai háborúba való belebonyolódásával, ezzel párhuzamosan a Nyugat pedig Kijevet támogató szándékainak megerősödésével csökkentette a térség iránti moszkvai figyelmet, amely viszont párhuzamosan nő a Közel-Kelet iránt. Moszkvában tárgyal Szíria külügy- és hadügyminisztere. Hab a tortán: Steve Witkoff, Trump Ukrajna megbízottja Oroszországba menne.
Ugyanakkor az Egyesült Államok és legszorosabb angolszász szövetségesei, a NATO bel- és kültagjai, a Five Eyes (a FVEY, azaz az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland – információink szerint a Dél-Kaukázus térségében célországként Örményország mellé felveszik Azerbajdzsánt is. Aminek alapja a legújabb keletű, igen jelentős politikai feszültség Moszkva és Baku között.
Ha valamelyik volt szovjet tagállam szembefordul Moszkvával, az felhívás keringőre minden valamire való NATO-tagállam számára.
Ezek a folyamatok ugyanakkor jelenthetik az ukrán vonal iránti bizalom gyengülését, a NATO déli, mediterrán, közel-keleti szárnya iránti növekvő figyelmet, a közép-ázsiai egykori szovjet tagállamok fokozódó önazonosság-keresésének kihasználását is.
Harc a közép-ázsiai térségért
Ami a folyamatok gazdasági, energiapolitikai hátterét illeti, Brüsszel szándéka, hogy két éven belül teljesen kivezeti az európai gazdasági közösséget (Kelet-Közép-Európát kiváltképpen) az oroszországi energiaellátó rendszerekre való ráutaltságból, megnöveli viszont a Dél-Kaukázus, Közép-Ázsia, mint energiaszállító és szállításiútvonal-biztosító (csővezetékek, kompresszorállomások, olaj-, gázkikötők) fontosságát.
Figyelmeztető jel, hogy Kazahsztán első atomerőművét ugyan a Roszatom építi, de a másodikat és a harmadikat már Kína.
Ezt Roman Szkljar, Kazahsztán első miniszterelnök-helyettese jelentette be egy minapi kormányülésen. Azaz Moszkva nagy vetélytársa a régióban nem is az USA (amely még a múlt évtizedben kudarcot vallott közép-ázsiai behatolási kísérleteivel), hanem Kína, a mérhetetlen mennyiségű árucikkekkel. Amiért a régió értékes nyersanyagokkal, energiahordozókkal fizet.
Kína mindennel rendelkezik, amivel az amerikaiak nem:
- a partner ázsiai, pontosan ismeri a közép-ázsiai népek szokásait,
- mindent tud szállítani, amire ezek az önazonosság-kereső, feltörekvő államok lakossága vágyik (autókat, tartós fogyasztási cikkeket, a szükséges élelmiszereket, adott esetben fegyvereket),
- működő szállítási infrastruktúra, az egykori selyemút mai feltámasztott verziója, az Egy övezet, egy út kezdeményezés hatalmas vasúti, közúti hálózata. Nincs az a nyugati nagy szállítmányozási vállalat, amely gyorsaságban, áruválasztékban – és megbízhatóságban – versenyezni tudna a kínaiakkal a térségben.
Ami viszont továbbra sincs: érdemi megállapodás a Kaszpi-tenger felosztásáról az öt parti állam között. (A 2018 augusztusában kötött aktaui konvenció nem működik, holott azt Oroszország is ratifikálta. Pedig
ez lehetne a feltétele az európai energiapiacokat felborító új szereplő, a türkmenisztáni földgáz megjelenésének Európában.
Amivel nemcsak az orosz gázszállítóknak, hanem a jóval drágább amerikai cseppfolyósított gázszállítmányoknak is hatalmas versenyt támasztana. Talán ez az oka, hogy mindmáig nem alakult ki egyetértés az öt kaszpi-tengeri állam, Azerbajdzsán, Irán, Türkmenisztán, Kazahsztán és Oroszország között.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.