1971-ben jelent meg az Intel első processzorával, amely összesen 2 300 tranzisztort tartalmazott. Ma egy modern Intel Xeon chipbe 2 milliárd tranzisztort építenek. Ezek a számok pontosan mutatják, mennyit fejlődött az informatika az előző évtizedekben, de kérdés, hogy meddig képes a technológia lépést tartani az egyre nagyobb teljesítményigényekkel?
1965-ben Gordon Moore, az Intel társalapítója azt jósolta, hogy az adott chipen elhelyezhető tranzisztorok száma kétévente a duplájára emelkedik majd. Az azóta Moore törvényeként ismertté vált teória idáig tökéletesen beigazolódott, de nem biztos, hogy ez a távolabbi jövőben is így lesz. A szektor jelenleg 32 nanométeres technológiával dolgozik és ez hamarosan 22 nanométeresre csökken. Ez tízezerszer kisebb, mint egy hajszál átmérője és kisebb, mint egy influenza vírus és nem sokkal nagyobb egy atomnál (0,1 nanométer) sem. Nandan Nayampally, az ARM marketing szakértője szerint ráadásul 40 nanométer alatt nem is annyira a tranzisztorok száma, hanem a jelkésés okoz gondot - írja a TechRadar.
Az IBM a probléma megoldása érdekében háromdimenziós chipépítési technológián dolgozik, ez azt jelenti, hogy a magokat egymás fölé helyezik el és köztük a teljes felületen működő átvitelt építenek – így nagyobb a sebesség és kisebb a hűtési igény. Az Intel egyébként már legyártott egy 80 maggal szerelt chipet és a vállalat szerint ennél akár jóval magasabbra is lehetne menni.
