Vonzza-e a palagáz a pénzt?

„A palagáztermelés vitathatatlan amerikai sikerei azt bizonyítják, hogy a szektor a világ más tájain is hasonlóan működhet. A kérdés az, hogy milyen szinten lép be a termelő, s hogyan adhatja a legjobb minőséget a terület és a befektetők részére” – jelentette ki Meb Somani, a Barclays Natural Resource Investments olaj- és gázbefektetési részlegének vezetője az európai nem konvencionális projektek finanszírozására összpontosító varsói konferencián. Hozzátette: az Egyesült Államokon kívüli vállalatok sokat fizetnek azért, hogy Amerikában tapasztalatot szerezzenek és hazavigyék a technológiát. Az USA-ban működő cégeket viszont igen nehéz máshová csábítani, „mivel az ottani nagy üzleteik miatt eléggé elfoglaltak”. Példának Meb Somani felhozta, hogy egy ízben egy vállalat, bár szeretett volna Lengyelországban is megjelenni, a megszokottnál több talajprobléma miatt visszakozott. Észak-Amerikában végeláthatatlannak tűnik a nem konvencionális lehetőségek száma. Annál is inkább, mert a most működő kutakat a 70-es, 80-as években indították, azóta pedig a technológia sokat fejlődött, ma már jóval hatékonyabb eljárások léteznek – véli James Elston, a Palladian Energy igazgatója és Daniel Rathan, a Tudor, Pickering Holt & Co. igazgatója.

Mikor éri meg a hitelezőknek egy palaprojekt? – merült fel a konferencián a kérdés. Andrew Moorfield, a Lloyds bankcsoport olaj- és gázbefektetési részlegének igazgatója azt tartotta erről, hogy míg Amerikában ez egyértelműen jó befektetés, Európában más a helyzet. Sem a környezeti, sem más tényezők nem azonosak az amerikaival, de ez nem jelenti, hogy sosem fogja megérni Európában a nem konvencionális befektetés. Elston szerint Európában közel lehetetlen magántőkét bevonni. Ugyanakkor megeshet, hogy egyes nagyvállalatok elbátortalanodnak, hogy aztán a kisebb szereplők mindenkiből „majmot csináljanak”.

A kisebb olajcégek általában 12 kutas portfóliót tartanak fenn, így könnyebb a kockázatoptimalizálás. Somani szerint az a 15-20 magánvállalat, amely jelenleg az USA-ban ezen a piacon működik, bár kényelemben érzi magát a saját megszokott területén, mégis befektető lehet Európában. Tapasztalatuk versenyelőnyt jelenthet az itteni piacon, ahol a gázárak jelenleg sokkal magasabbak az amerikainál.

Moorfield úgy véli, az USA belépése az európai gázpiacra annak ellenére sem lesz egyszerű, hogy valószínűleg gázexportőrré válik. Kétli, hogy az európai atomerőműveket leállítanák, és felhívta a figyelmet Katar törekvéseire. Az arab ország a világ vezető cseppfolyósgáz-termelője és -exportőre, s közelebb is van Európához. A gázpiac politikai háttere (itt az orosz Gazpromra utalt) megnehezíti, hogy az amerikai gázt pusztán gazdasági alapon ítéljük meg. Ráadásul Közép-Európának nincs olyan gázvezeték-infrastruktúrája, mint amilyen Észak-Amerikában kiépült.

Szabályozási gátak

További komoly akadály lehet az amerikai vállalatok terjeszkedése előtt, ha más európai államok – esetleg az Európai Unió is – Franciaország mintájára a környezetvédelem mellett teszik le a voksukat a kőzetrepesztéses szénhidrogén-termelés ellenében. Francois Fillon miniszterelnök kezdeményezésére nemrég ideiglenesen leállt a nem konvencionális termelés Franciaországban a környezetvédelmi hatástanulmányok elkészítésének idejére. Az erre alapozott, a technológia betiltását indítványozó törvénytervezetet az alsóház e hónap közepén elfogadta, a szenátus júniusban dönt.