Gáz: ki tárgyaljon az oroszokkal?

Nehezen látható előre a nemzetközi, kiváltképp a hazai gázpiac jövője Horváth Tibor, az E.ON Hungária Zrt. igazgatósági tagja szerint. A csökkenő belső termelésű Európának négy fő importforrása van, de mind a négy kívül esik az Európai Unión. Vezetéken Algériából, Oroszországból és Norvégiából juthat gázhoz, tartályhajón bárhonnan, cseppfolyós (LNG) formában. Horváth Tibor az LNG-import erősítésében látja a jövőt, derült ki a CEBC tegnapi konferenciáján tartott előadásából. Főként az szól az LNG-behozatal mellett, hogy ez garantálja leginkább a diverzifikált beszerzést.

A diverzifikáció Európa számára új forrásokat bekapcsoló és forrásfüggetlen gázinfrastruktúra létrehozását, fejlesztését jelenti. Ennek meglétét feltételezve azonban az orosz gáznak továbbra is meghatározó szerepe lesz Magyarország ellátásában a meglévő, stabil kapcsolatok és a gázinfrastruktúra kiépítettsége miatt. „Ám nem mindegy, hogy a 2015-től érvényes új hosszú távú szerződésünk (htsz) alapján mennyi gázt veszünk, és az sem, hogy erről majd ki egyeztet, ki tud egyeztetni az oroszokkal: a magyar állam képviselője vagy az E.ON. A Gazpromnak erős a pozíciója, hosszú távú kapcsolatban gondolkodik, ám abban nem partner, hogy vevője ötévente változtassa fókuszát a keleti és a nyugati beszerzés között” – mondta Horváth Tibor, aki cége részéről a Gazprom fő tárgyalópartnere. Horváth Tibor szerint a stabil ellátást csak a hosszú távú szerződéssel (htsz) alátámasztott orosz import biztosíthatja.

A htsz-ek mellett érvel Didier Lebout, a Gazprom Marketing and Trading franciaországi vezetője is. Igaz, hogy cége megújult, hiszen az orosz piacra összpontosító termelőből globális terveket szövögető, nemzetközileg aktív, sokprofilú, olaj-, áram- és megújuló alapú üzletekben is érdekelt csoporttá vált, a htsz-ek mellett kitart. Ezek nélkül ugyanis nem indíthatja el hatalmas pénzekbe kerülő beruházásait, de hitelt sem kap, ha nem látszik a projekt megtérülése. Márpedig a megtérülést a spotpiac nem garantálja, de a biztos ellátást és a kiszámítható árakat sem. „Két éve nem kérdezte tőlünk senki, hogy miért alacsonyabbak évtizedek óta az áraink, mint a versenypiaciak” – mondta. Didier Lebout szerint marad a sokat támadott olajárindexált gázár képlet is, mert hosszú távon az olaj ára a legjobb mutatója minden árupiaci terméknek.

-->