Gyanakodjunk, ha hosszú az étlap, és nagyok az adagok!
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságGyenge a szezon egy siófoki csárdás szerint, a parti büfés már elégedettebb, a zamárdi vendéglátósok arra panaszkodnak, hogy minden korábbinál jobban érződik a válság hatása, a vendég kétszer is meggondolja, hogy mire költ és mire nem.
Egy hét még a szezon a Balatonnál, nagy a harc a kuncsaftért a vendéglátóhelyeken. Az egyik internetes hírportál „Honnan ismerjük föl a rossz éttermet?” címmel szakemberek tapasztalatára alapozva nyújt segítséget a nyaralásra indulóknak. A hosszú étlap hiteltelen –íme, az egyik alaptétel. „Túl sok ételt a világ legpörgősebb étterme sem tud frissen, jó minőségben elkészíteni – írják. – Ahol hosszú az étlap, a konyha nem a minőségre törekszik.” Bizonyos alapanyagok is aggadolomra adhatnak okot, így a csirke- és pulykamell, mely jó minőségben alig fordul elő Magyarországon. Vagy az óriási adagok: „Hatalmas adagokat adni egyszerűbb, mint minőségi alapanyagokat, fejlett konyhatechnológiát használni, felkészült szakembereket alkalmazni, ilyen konyhákon jó eséllyel kapunk újrahasznosított ételt.” S még egy figyelmeztetés: „A helyi és szezonális alapanyagok (zöldség, gyümölcs) használatára minden jó konyha törekszik, a rossz konyha meg nem...”
Pincérteszt
Valaha óriási presztízs volt pincérnek lenni, ma sok felszolgálóban nincs kellő szakmai alázat. Vannak, akik komolyan veszik a munkájukat, és mindent beleadnak, de van, aki nemtörődömségből nem foglalkozik megfelelően a vendégekkel. A „Legbarátságosabb pincér” versennyel felkavarnánk az állóvizet, a barátságosság és a szakmai felkészültség fontosságára irányítva a figyelmet – olvassuk egy most induló budapesti versengés kitalálójának szavait, szerinte kevesebb „megélhetési pincér” kellene. Várjuk a hasonló vidéki (somogyi, balatoni) versenyt...
