Kreatív támogatók a luxuscégek

A Colosseum lesz az új pisai ferde torony – ezzel a hangzatos címmel próbálta eladni az olasz média egy része a napokban, hogy a világhírű ókori aréna déli oldala negyven centivel lejjebb van, mint az északi. Az illetékes hivatalok erre reagálva azonnal nyugalomra intettek mondván, nincs veszélyben a tizenhárom méter mély alapzatra épült Colosseum stabilitása. A felfedezés a lapok uborkaszezonban történő példányszámnövelése mellett arra is jó volt, hogy ismét ráirányította a figyelmet: bár már régen döntöttek róla, évek óta csúszik az építmény 25 millió eurós teljes felújítása, mely ráadásul nem is állami forrásokból valósul majd meg, hanem a Tod’s olasz luxuscipő- és -bőrárugyártó szponzorációjával.

A Tod’s ezzel vitathatatlanul új szintre emelte a támogatási akciókat. 2009-ben egy éven át támogatták a milánói Scalát „Made in Italy” szlogennel. Diego Della Valle, a cég elnök-vezérigazga­tója akkor azt mondta, az olasz mestermunkákra akarta fel­hív­ni a figyelmet, mely kategóriába tartozik egy jó előadás, de egy kiváló cipő is. A támogatás eredménye lett egyebek mellett egy, a Scalában felvett művészi videó is, mely egy rövid balettelőadásban mutatja be a cég által készült cipők elsöprő erejét. A 2 millió eurós támogatás a valaha volt legnagyobb adomány, melyet a Scala egy cégtől kapott, és ez volt az első alkalom, hogy a világhírű operaház együttműködött egy luxuscéggel.

Ezután jött a Colosseum támogatásának ötlete. „Azt gondolom, támogatni és védeni kell az olasz kincseket. Feladatomnak és megtiszteltetésnek érzem, hogy hozzájárulok Olaszország imidzséhez, hiteléhez és kulturális örökségéhez. Ez a szívemből jön, a városért és egy műemlékért teszem, melytől még mindig elakad a lélegzetem, nem pedig kereskedelmi haszonért” – nyilatkozta Della Valle a Financial Timesnak. Persze nyilván nem jön rosszul, hogy a cég neve forog a hírekben, és olyan projektekkel fonódik össze, amelyekre az egész világ odafigyel, és amelyeknek pozitív üzenetük van.

Az ugyanakkor nem csak a fenti történetből látszik, hogy a luxuscégek igyekeznek új, a médiában jól eladható szponzorációs megoldásokkal előrukkolni. A Vacheron Constantin óragyártó például a párizsi opera auditóriumának mennyezetén látható óriási Chagall-képet készítette el miniatűrben – négy centiméteres átmérővel – természetesen egy órán. Az alkotással a cég az intézménnyel kötött támogatási szerződését próbálta reklámozni. Az opera felé fordult a Prada is, amikor a New York-i Metropolitannek készített díszleteket Verdi Attilájához. Az indoklás minden esetben az volt, hogy az említett luxuscégek a minőségi, hagyományőrző kézműves termékeket támogatják, ilyen összefüggésben akarják, hogy a nevük szerepeljen.

A Louis Vuitton 2010-es londoni üzletének megnyitójára időzítette a Young Arts Project elindítását. A ma is futó, több mint egymillió font értékű program a szegényebb sorban élő 13–20 éves, művészeti érdeklődésű fiatalokat célozza. Workshopokat szerveznek nekik, galériákat látogatnak, majd a legtehetségesebb 30 fiatal a cég nyári akadémiáján tanulhatja, hogyan kell összeállítani egy kollekciót. Persze a cég sem jár rosszul. „Javítja az imidzsünket, segít tehetségeket találni. Látjuk, hogy amikor a fiatalok a projektekről hallanak, hogyan hat a rólunk alkotott képükre” – magyarázta Yves Carcelle, a cég igazgatója.

A Credit Suisse-nek is van egy megállapodása a londoni National Galleryvel, melynek keretében általános iskolások látogatását teszik lehetővé. A Hugo Boss 1996 óta adja át a Guggenheim-alapítvánnyal karöltve kétévente a Hugo Boss-díjat, mellyel a karrierjük derekán lévő kortárs művészeket jutalmazzák százezer dollárral és egy kiállítással a New York Museumban. Érdekesség, hogy a Boss-szal együttműködő Guggenheim-alapítvány és a Prada saját galériája között művészeti vezetői-kurátori összefonódások is vannak.

Az ilyen típusú szponzorációkról nyilatkozva a cégvezetők soha nem felejtik el megjegyezni: nincs konkrét üzleti előnyük ezekből az akciókból.

A Credit Suisse-nek is van egy megállapodása a londoni National Galleryvel, melynek keretében általános iskolások látogatását teszik lehetővé. A Hugo Boss 1996 óta adja át a Guggenheim-alapítvánnyal karöltve kétévente a Hugo Boss-díjat, mellyel a karrierjük derekán lévő kortárs művészeket jutalmazzák százezer dollárral és egy kiállítással a New York Museumban. Érdekesség, hogy a Boss-szal együttműködő Guggenheim-alapítvány és a Prada saját galériája között művészeti vezetői-kurátori összefonódások is vannak.

Az ilyen típusú szponzorációkról nyilatkozva a cégvezetők soha nem felejtik el megjegyezni: nincs konkrét üzleti előnyük ezekből az akciókból.-->