Hogyan vigyünk sikerre egy üzletet?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságNem volt olyan hely, ahol a a dotcom forradalom idején a beszélgetések ne az új vállalkozói ötletekről szóltak volna – írja Záboji Péter az Európai Vállalkozásfejlesztési Alapítvány elnöke, aktív üzleti angyal a Change című könyvében, amely magyarul várhatóan az idén jelenik meg. Az alábbiakban részleteket olvashatnak a kéziratból.
Hogyan visz az ember sikerre egy üzletet? Mennyire használható egy üzleti ötlet? Elég jó a menedzsment és teljes? Ki jöhet szóba, mint partner vagy finanszírozó? Mindig a valóban fontos dolgokról volt szó. Amikor ezek a gondolatok, beszélgetések, akciók és döntések egyszerűen ránk törtek, nagyon jótékony hatásúnak találtam azt, hogy az innováció a nagy konszerneken és a bürokratikus „pecsételő egyesületeken” kívül lehetségessé vált.
Mint minden jó vállalkozónál, az alapító hullám első résztvevői esetében is kirajzolódott a totális odaadás különleges formája. Minden tevékenységüket megszállottan egy célra összpontosították. Az embert hihetetlenül gazdagítja, ha megismerhet ilyen személyeket, velük dolgozhat, megélheti lelkesedésüket és adott esetben osztozhat a siker feletti örömükben. A vállalkozóság vírusa ugyanis rendkívül fertőző.
„A Start-up vállalkozók megszállottságában látom az alapvető különbséget a fiatal, rendes alkalmazottakhoz képest, akik egy német ipari, vagy bank vállalkozásnál dolgoznak. Egy ilyen alkalmazott mindenről informálódik, mindenről beszél és mindent összezavar, mert a címeket és információkat anélkül fogyasztja, hogy lenne egy belső koordináta rendszere. ”
Nagyvállalatoknál az ifjú menedzserek mindig megpróbálnak okosan viselkedni, lavírozni és mindig ügyelnek arra, hogy ne lehessen bizonyítani: hibát követtek el. Ez az okos alkalmazott a saját személyes pozício nálásán fáradozik. A nap végére ebből semmilyen eredmény nem lesz – állítja Záboji Péter.
A vállalkozók ugyanakkor szögletes egyéniségek, akikben ott van a belső tűz. Egy vállalkozónak az idők folyamán tízszer, vagy akár húszszor is változtatnia kell az üzleti modelljét. Cserélnie kell útitársait. Állandó harcban áll. Folyamatosan fenyegeti a csőd. Mégsem adja fel és elképzelését könyörtelenül véghezviszi. Ha szerencsés, a végén nyer. Az idők folyamán nagyon sok jó beruházási bankárral és sok intelligens vállalkozási tanácsadóval találkoztam, de csak nagyon kevés valódi vállalkozót ismertem meg. Egyikük így fogalmazott: „Össze kell tartanunk. Nincs túl sok belőlünk.”
Alkalmam volt a vállalkozói magatartás alapmintáját testközelből tanulmányozni, amikor 1999-ben a fiatal alapítókkal dolgoztam. A nagy konszernekben eltöltött esztendők után számomra csodálatos élmény volt megfigyelni eufóriájukat, feszültségüket és pozitív energiájukat. Egy jól összerakott vállalkozás számára döntő, hogy zseniális partnert találjon.
Egy kongeniális befektető nem egyszerű pénzadó, aki kritika nélkül rendelkezésre bocsátja a szükséges tőkét, hanem olyan edzőpartner, aki egyben elvégzi egy „üzleti angyal” feladatait is. Ebben benne van a tapasztalatcsere, a visszajelzés és a tanácsadás, csakúgy, mint a szükségtelen hibák elkerülése. Így definiáltam a szerepemet a Start-up vállalkozók mellett. Az állandó fenyegetettség, hogy kudarcot vallunk, folyamatos éberségre késztet mindenkit.
A saját bőrömön éltem meg az internettársadalmat, és magam is egy kései e-mail emberré változtam. Számomra a munkában csak az elektronikus kommunikáció létezik, „instant információk”, továbbá az abszolút demokrácia az információkhoz való hozzáférésben. Azt hiszem, azok az emberek, akik egy konszernben nőttek nagyra, ezt a fordulatot már nem képesek végrehajtani, hangsúlyozza Záboji Péter, aki szerint ez alapvetően érvényes azokra, akik a régi, analóg cégeknél tanultak, nevelkedtek.
Üzleti aranybánya, avagy a Big Data nyereséges kiaknázása
Szakértői becslések szerint jelenleg a tárolt adattömeg körülbelül másfél évente megduplázódik.Mit értünk „big data” jelenség alatt? Sokfelé találkozhatunk vele (akár a hétköznapi életben is), rendszeresen tapasztaljuk a létezését, még sincs pontos definíciója a „Nagy Adat-nak”. Bőgel György, a CEU professzora elemezte a jelenséget, amelyről cikkeiben, blogjában is írt.
A „big” tulajdonképpen azt jelenti, hogy nagyon sok adatból álló adatbázis vagy adatkészlet. Az új évszázad eleje óta a digitálisan tárolt információ mennyisége már meghaladja az analóg módon rögzítettekét, 2007-ben a tárolt információ 94 százaléka digitális volt.
Az infokommunikációs piac elemzésével foglalkozó IDC cég felmérése szerint 2009-ben a digitálisan tárolt információ 56,7 százaléka jelent meg a filmekben, a televízióban és reklámokban, 31,5 százaléka kamerák és videófelvételek szülötte volt. Csak 2,8 százaléka kapcsolódott a zenéhez, 1,5 százaléka a kommunikációhoz, 7,5 százaléka pedig az egyéb kategóriába volt sorolható. Ebből az is látható, hogy a keletkező és tárolt információ nagy része – az IDC szerint több mint 90 százaléka – strukturálatlan. Becslések szerint a tárolt adattömeg körülbelül 18 havonta megduplázódik.
A „big data” jelenséget a következőképpen írhatjuk le: hatalmas, nagyfokú változatossággal és komplexitással jellemezhető, gyorsan keletkező és szaporodó adattömegek megjelenése, amelynek hasznosítására kevés idő áll rendelkezésre- foglalja össze Bőgel professzor, aki szerint a „big data” szempontjából nyilvánvalóan fontosak a vállalati informatikai beruházások, amelyek éves nagysága manapság több trillió dollárra rúg és az elmúlt években jelentős emelkedést mutatott.
Eközben az információk keletkeztetésének, menedzselésének és tárolásának fajlagos költsége az elmúlt öt évben a hatodára zsugorodott. Az egyik oldalon tehát hatalmas befektetések állnak – a kérdés az, hogy mi van a másik oldalon, ezek a befektetések miként térülnek meg, milyen üzleti eredményt hoznak.
A Financial Times a „big data” jelenséget üzleti aranybányának nevezi. Ha ennél maradunk, kijelenthetjük, hogy a bánya működtetéséhez beruházások kellenek. Mint láttuk, az üzleti célú informatikai beruházások óriási összegekre rúgnak. Mérési bizonytalanságok ellenére ezekről elég pontos képünk van.
Nehezebb megmondani, hogy ezek a beruházások (köztük a kifejezetten adatkezelési jellegűek, például adattárház-projektek) hogyan, milyen áttételeken keresztül térülnek meg. Üzleti kifejezéssel élve úgy is feltehetjük a kérdést, hol és milyen értékteremtő szerepe lehet a nagy digitalizált adatbázisok keletkeztetésének és felhasználásának?
Mit értünk „big data” jelenség alatt? Sokfelé találkozhatunk vele (akár a hétköznapi életben is), rendszeresen tapasztaljuk a létezését, még sincs pontos definíciója a „Nagy Adat-nak”. Bőgel György, a CEU professzora elemezte a jelenséget, amelyről cikkeiben, blogjában is írt.
A „big” tulajdonképpen azt jelenti, hogy nagyon sok adatból álló adatbázis vagy adatkészlet. Az új évszázad eleje óta a digitálisan tárolt információ mennyisége már meghaladja az analóg módon rögzítettekét, 2007-ben a tárolt információ 94 százaléka digitális volt.
Az infokommunikációs piac elemzésével foglalkozó IDC cég felmérése szerint 2009-ben a digitálisan tárolt információ 56,7 százaléka jelent meg a filmekben, a televízióban és reklámokban, 31,5 százaléka kamerák és videófelvételek szülötte volt. Csak 2,8 százaléka kapcsolódott a zenéhez, 1,5 százaléka a kommunikációhoz, 7,5 százaléka pedig az egyéb kategóriába volt sorolható. Ebből az is látható, hogy a keletkező és tárolt információ nagy része – az IDC szerint több mint 90 százaléka – strukturálatlan. Becslések szerint a tárolt adattömeg körülbelül 18 havonta megduplázódik.
A „big data” jelenséget a következőképpen írhatjuk le: hatalmas, nagyfokú változatossággal és komplexitással jellemezhető, gyorsan keletkező és szaporodó adattömegek megjelenése, amelynek hasznosítására kevés idő áll rendelkezésre- foglalja össze Bőgel professzor, aki szerint a „big data” szempontjából nyilvánvalóan fontosak a vállalati informatikai beruházások, amelyek éves nagysága manapság több trillió dollárra rúg és az elmúlt években jelentős emelkedést mutatott.
Eközben az információk keletkeztetésének, menedzselésének és tárolásának fajlagos költsége az elmúlt öt évben a hatodára zsugorodott. Az egyik oldalon tehát hatalmas befektetések állnak – a kérdés az, hogy mi van a másik oldalon, ezek a befektetések miként térülnek meg, milyen üzleti eredményt hoznak.
A Financial Times a „big data” jelenséget üzleti aranybányának nevezi. Ha ennél maradunk, kijelenthetjük, hogy a bánya működtetéséhez beruházások kellenek. Mint láttuk, az üzleti célú informatikai beruházások óriási összegekre rúgnak. Mérési bizonytalanságok ellenére ezekről elég pontos képünk van.
Nehezebb megmondani, hogy ezek a beruházások (köztük a kifejezetten adatkezelési jellegűek, például adattárház-projektek) hogyan, milyen áttételeken keresztül térülnek meg. Üzleti kifejezéssel élve úgy is feltehetjük a kérdést, hol és milyen értékteremtő szerepe lehet a nagy digitalizált adatbázisok keletkeztetésének és felhasználásának? -->
