Hóvihar a világűrben
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságTávolról a Szaturnus Enceladus nevű holdja úgy néz ki, mint egy fagyott fehér labda. A Szaturnusz mindössze 500 kilométeres átmérőjű holdja azonban a Naprendszer egyik legaktívabb bolygója. Erről az égitestről a pályáján kívül alig tudtak valamit, amíg 1981-ben el nem repült mellette az amerikai Voyager 2 bolygószonda. 87 140 km-es legnagyobb közelségbe kerülve a szonda felderítette, hogy az Enceladus geológiailag összetett égitest. A felszínre vonatkozó megfigyelések azt mutatják, hogy a hold öt elkülöníthető fejlődési szakaszon ment át. Egyes krátermentes területek alig idősebbek 100 millió évnél. Ez az idő az Enceladus életkorának csupán a legutóbbi 2%-a, feltételezhető tehát, hogy a hold még ma is aktív. Folyamatos geológiai aktivitásának energiaforrása, a feltételezések szerint, a Szaturnusz és annak Dione nevű holdja által okozott árapályhatás. Ez a viszonylag kis méretű hold a Szaturnusz körül 238 020 km közepes sugarú körpályán kering. Közepes sűrűsége csupán 10%-kal nagyobb a vízénél, ez arra utal, hogy anyagának fele vagy még nagyobb része vízjég.
Főleg a déli sark térségében pöfékel folyamatosan jó néhány gejzír és kisebb vulkán. Utóbbiak kitöréskor nagy mennyiségű, mikroszkopikus méretű jégrészecskét lövellnek a világűrbe. Ez a víz egy hatalmas, a hold fagyott felszíne alatt elterülő óceánból származik.
A Cassini elnevezésű űrszonda adatai kimutatták, hogy a jeges szökőkutakból származó gyorsabb részecskék leküzdik a hold gravitációját, és ezáltal a Szaturnusz egyik külső gyűrűjének utánpótlását szolgáltatják.
