Menetelés a pusztulásba
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság1941. június 22-én hárommillió német katona támadta meg a Szovjetuniót. A hónapokig tartó hadjárat óriási áldozatot követelt
Ekkor veszi kezdetét a Szovjetunió elleni támadás.Fritz Farnbacher, a 4. páncéloshadosztály tisztje naplójában arról számol be, hogy bajtársai körében jellemzően „hatalmas” az öröm, hogy „végre megint csihi-puhi lesz”. Nem telik bele fél év, és „minden idők legborzalmasabb háborújának” fogja nevezni.
Fritz Farnbacher egyike annak a hárommillió Wehrmacht-katonának, aki bevonul a föld legnagyobb országába. Hadjáratuk több áldozatot követel majd, mint bármely másik a történelemben: a Szovjetunió elleni támadás miatt számítások szerint a szovjet köztársaságok 27 millió polgára hal meg. Nagy részük – 18 millió ember – civil: ők jelentik a második világháború áldozatainak egyharmadát. S még többen vannak azok az árvák, özvegyek és sebesültek, akik a Szovjetunió mintegy 1700 lebombázott városában és 70 000 felégetett falvában hátramaradnak. Ez a háború a modern kor összes hadjáratától különbözik. Nem hódító hadjárat, hanem megsemmisítő háború, amely a népesség nagy része ellen irányul. Már a tervekben is.
1941. március 30-án Berlinben, az Új Birodalmi Kancellárián Hitler nagyjából 100 rangidős tábornoka előtt két és fél órás előadást tart a „két világnézet harcáról”, amelynek során fel kell számolni a „bolsevizmust”.
Az „Oroszország elleni hadviselésnek” ezek szerint el kell szakadnia a korábbi gyakorlattól. Az eddigi hadjáratokban „túl humánus” volt az igazságszolgáltatás a megszállott területeken élő „bűnözővel” szemben.
A katonai vezetés részéről senki sem tiltakozik. Ez a háború – jegyzi fel az egyik tábornok a találkozó alatt – „nem hadbíróságok kérdése”. Hitler okfejtéseit rutinosan alakítják át parancsokká, különböző terveket dolgoznak ki és ütköztetnek. Végül a Wehrmacht vezérkara két olyan parancsot léptet életbe, amely több százezer emberi életet követel majd.
Leningrád ostroma az ellenállás jelképévé válik
Egyetlen más városban sem hal meg annyi ember a második világháború folyamán, mint Leningrádban. A Wehrmacht majd 900 napig ostromolja a metropolist. 1941 szeptemberében az északi hadseregcsoport eléri Leningrád elővárosait. Adolf Hitler megparancsolja, hogy minden útvonalat, amelyen ellátmány érkezhet a lakókhoz, el kell zárni. Nem elfoglalni akarja a várost, hanem megsemmisíteni. A Vörös Hadseregnek azonban sikerül megtartania egy területet a Leningrádtól keletre, Ladoga-tavon át élelmiszert juttatnak a városba. Az ellátás mégsem fedezi a lakosság szükségleteit. Az éhező lakosság már az első teleken, kutyát és macskát vág, bőrszíjat főz, asztalosenyvből készít kocsonyát.
