Spórolás: start 50 százaléktól

Várhatóan a felkínálandó finanszírozási konstrukción múlik az, hogy mennyi válhat valóra a lényegében már kész, de még társadalmi egyeztetés előtt álló, és végső elfogadásra váró Nemzeti Épület-energetikai Stratégiából (NéES). Nem tudni, hogy mennyi pénz különíthető el e célra a 2014-2020-as finanszírozási időszakban az operatív programok terhére, és azt sem, hogy a korszerűsítésre vállalkozóknak mekkora önrészt kell majd felmutatniuk, részesülhetnek-e vissza nem térítendő támogatásban, vagy milyen kereskedelmi hitel-konstrukcióval férhetnek hozzá a kölcsönhöz. Míg a hazai építő-ipari vállalkozások érdekképviseletei egy minapi rendezvényen a lakóépületek önerő nélküli felújítása mellett érveltek, a néhány nappal későbbi épület-energetikai konferencián ez nem merült fel.

A források azonban körvonalazódtak: Horváth Imre Attila, az NFM államtitkára szerint 2020-ig évi 70 millió eurós kvótabevételre tehet szert az ország. Ebből juthat az épület-energetikai fejlesztésekre is a négy operatív programon kívül, mondta egy konferencián. Ugyanott helyettese, Hizó Ferenc azt valószínűsítette, hogy még ebben az évben elindulhat egy körülbelül kétmilliárd forintos pályázat a norvég alapból, a pénzből távfűtési rendszereket lehet majd geotermikus alapon továbbfejleszteni. Thuróczy László, az NGM államtitkára 500 milliárd forintra tette azt az összeget, ami 2014-2020 között energiahatékonysági beruházásokra rendelkezésre áll majd. A források elosztásában az eddiginél nagyobb szerep jut (központi koordináció mellett) a megyékre és a megyei jogú városokra. Lehetnek nyílt pályázat nélküli projektkiválasztások is.

Egyelőre nem látható, hogy az említett 500 milliárd forint mire lesz elég. A NéES-t készítő ÉMI Minőségügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft. tanulmányából az derül ki, hogy a megtérülés 8,8 év – vagyis az elérhető legalacsonyabb – az ország 2,64 millió lakóépületén belül az 1945-1979 között épült, 672 ezer családi ház esetében. Ezek már nincsenek túl jó állapotban, de nem is kerül túl sokba a feljavításuk.

A költségek szempontjából persze nem mindegy, hogy az energetikai korszerűsítés három fő lehetséges formájából – homlokzat-szigetelés, nyílászárócsere, épületgépészeti felújítás – hányat, illetve melyeket valósítja meg a beruházó. Az ÉMI mind a hat lehetséges kombinációra elvégezte a költség-kalkulációt. (Mindezt persze az előzte meg, hogy a hazai lakóépület-állományt 15, a középület-állományt pedig 21 típusba sorolta az épület korának, fala anyagnak és szigeteltségének állapota alapján.)

Ha egy épületet a jelenleg hatályos, 7/2006-os rendeletben foglalt követelmények szerint újítanak fel, akkor 38-40 százalékkal csökkenhet az energiafelhasználása, ha a 2015-től érvényes, 1246/13 rendelet elvárásai szerintire, akkor 57 százalékkal, ha pedig a 2019-től előírtra (ez már a közel nulla energia-felhasználást jelenti), akkor 59 százalékkal. A közel nulla felhasználás természetesen nem azt jelenti, hogy az épület alig használ fel energiát, hanem azt, hogy amennyi hőre szüksége van, azt meg is termeli számára a közelében lévő, valamely (lehetőleg megújuló energia-hordozót használó) létesítmény. Viszont a NéES szerint csak akkor érdemes belefogni egy felújításba, ha az legalább 50 százalékos megtakarítást ígér.

Egy másik felmérésében az ÉMI – 20 842 épület megvizsgálása alapján – megállapította, hogy a családi házak homlokzatát (típustól függően) csak az 5-30 százalékban szigetelték, ezen belül az 1980 előtti épületeknél az arány nem éri el a 16 százalékot. A nem új családi házak esetében a nyílászárók 27-75 százalékban jó állapotúak, a régebbi társasházaknál 40-50, az iparosított épületeknél pedig 20-50 százalékban. Jellemző a fűtetlen magastető.