A téli álom nem csak elnyújtott éjjeli alvás

biológia A kutatók egyre mélyebbre ássák magukat a téli álom titkaiba. Ebbe a rejtélyes, dermedt időszakba, amely igen elterjedt az állatvilágban. Megfigyelhető az emlősök minden csoportjánál, a tojásrakóknál és az erszényeseknél éppúgy, mint az olyan fajoknál, amelyek méhlepényen keresztül táplálják születésre váró utódaikat. Ebbe bele tartoznak még a trópusokon élő lemúrok is.

A biológusok szemében azonban mára teljesen átalakult a téli álomról alkotott kép. Egészen másról van ugyanis szó, mint egy elnyújtott éjjeli alvásról. A téli álom olyan életszakasz, amikor az élőlény számtalan létfontosságú folyamatot radikálisan átállít, anyagcseréjét az élet és halál határáig fojtja le, miközben mégis tizedfoknyi finomsággal érzékeli a kinti hőmérséklet változásait, és reagál is azokra. A szervezet átállásának tanulmányozására ideális a nagy pele (Glis glis), mivel a mozgékony kis rágcsáló a téli álmot alvó állatok mintapéldája.

Az anyagcsere szintje minden egyes téli álmot alvó faj esetében hasonló szintre mérséklődik, vagyis testsúlygrammonként ugyanannyi oxigént használnak fel. Úgy tűnik, a szervezet fajtól és testmérettől függetlenül az alapvető életfunkciók fenntartásához szükséges legalsó határt veszi célba. A hagyományos alváshoz viszont periodikusan szinte az összes téli álmot alvó "felébred". Bár ennek okát még nem ismerjük, bizonyára fontos, mivel az állatok a téli fél évben elhasznált energia 70 százalékát erre fordítják.