BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Egyszerűen olcsó és jó kombináció

Aki egyszerűen egy kombit keres, annak a Logan MCV az ideális. Csak ne nagyon legyenek igényei..

Egészen autó formájú lett a Dacia Logan MCV annak köszönhetően, hogy nem a tengelyek között, hanem az után nyújtották meg a karosszériát. Meg persze az is segít, hogy miután ott a Dokker meg a Lodgy, nem a kombira hárul a személyszállító mindenes feladata, így nem kellett az egekig emelni a tetőt, és mostantól lemezelt oldalfalú haszonjárműként se találkozunk már az autóval. Sikerült a hátraarc, immár egy teljesen hétköznapi kombi lett a puttonyos Dacia.

Ez mindenképpen üdítő kivétel manapság, amikor mindenki életstílus-járművet farag, amelynél sok mindenre odafigyelnek, leszámítva a csomagtér hasznosságát. Jelen esetben egy szinte négyzetes rakodónyílással találjuk szembe magunkat, miután a fejünkre vigyázva beállunk az alacsonyra nyíló hátsó ajtó alá. Nekem a lecsukás is nehezen ment, 1,9 méteres magasságommal az én karom megakadt a peremben, és már az előtt el kellett engedjem a lehúzót, hogy eléggé meg tudtam volna lódítani a fedelet ahhoz, hogy a két masszív gázteleszkóp ellenében lecsukódjon.

A nálam alacsonyabb kollégák megmosolyogtak, nekik simán ment a dolog. Vissza a raktérhez, ne számítsunk különféle okos csomagrögzítő rendszerekre, dupla padlóra; a takarólap alatt teljes értékű pótkerék lapul (+15 000 Ft), mögötte meg elég hely a KRESZ-tartozékok elhelyezéséhez. Van még egy igen masszív kalaptartó-roló, amelynek kiemelése emberes-kétemberes feladat attól függően, mennyire erős és atletikus valaki. Messze is van, nehezen is mozgatható, szóval nem egyszerű. A hátsó támlák ledöntése már könnyen megy, van elég hely ahhoz, hogy a fejtámlák ne akadjanak el minduntalan az első ülés támlájában, de kár, hogy a bővítés után nem sík a padló.

Az utastér többi részén nincs változás a lépcsős hátú Logan és az ötajtós Sandero belsejéhez képest. Jól használható a térképpel együtt 110 000 forintos navigáció, amelyen látszik, hogy a rajta futó szoftvert sokkal kisebb érintőképernyőre szabták, így mi ebben az esetben hatalmas méretű ikonokat böködhetünk. A 100 lóerős literteljesítmény hallatán biztos sokan rögtön sportkocsira gondolnak, de hozzá kell tenni, hogy literből jelen esetben nincs sok. Mindössze 898 köbcentiből gazdálkodik a kis háromhengeres, azaz 90 lóerőnek parancsol a sofőr. Már ha nem aktiválja az ember az Eco-üzemmódot, amikor is sokkal gyengébb lesz az erőforrás – de akkor nyugodtan választhattuk volna a 75 lóerős 1,2-est.

Amint sikerült 2000 fölé tornázni a fordulatszámot, tisztességesen viszi a karosszériát a kis motor, a kapcsolásjelző szerint már 1500-tól használhatók az egyes fokozatok, de ilyenkor még eléggé ugrál a helyén a háromhengeres. Autópályán nem okoz gondot a tempó tartása, de érzésre – ha az ember kihasználja az 522 kg-os terhelhetőséget – már érezni a vérszegénységet. A fogyasztás elmarad a gyár által ígért 5,0 literes átlagtól, de így se panaszkodhatunk a 6,3 l/100 km-es tesztfogyasztásra.

A váltóval volt azért probléma, az egyébként is akadozó szerkezetnél ha nem negyedikből kapcsoltuk az ötödiket, hatalmasat reccsenve vette csak a fokozatot. Nem extrém helyzet, hogy a harmadikat 70-ig pörgeti az ember, majd kapcsolja ötödiket; jelen esetben ezt padlóig nyomott kuplungpedállal sem sikerült hangtalanul kivitelezni.

A felfüggesztés a márkára jellemző módon inkább a földutakra, mint a Hungaroringre lett hangolva, aminek a magyar hétköznapok során csak az előnyeit érzékeli az ember. Ha nem is észrevétlenül, de nagyvonalúan lép át az úthibákon.

Kanyarokban a téli abroncsokkal felszerelt tesztautó elég gyorsan elveszítette a tapadását, a menetstabilizáló nem nagyon siet ilyenkor a sofőr segítségére, igaz, könnyebben, gázelvétellel kontrollálható alulkormányzottságról volt csak szó.

A felfüggesztéshez hasonlóan a kormányzás se nagyon tájékoztatja a sofőrt a történésekről. Az utastér zajszigetelése nem a legjobb, országúti tempónál minden hangos, autópályán pedig kiemelkedett a kavalkádból a téli abroncs gördülési zaja.

Végezetül jöjjön az a fejezet, ahol nincs legyőzője a Dacia Logan MCV-nek, hiszen sehol máshol nem kapunk ekkora teret ennyi pénzért. Annak ellenére, hogy a kilencven lóerős motor csak az Arctic csúcsfelszereltséggel választható, a Dacia kombi ára csak 2,92 millió forint, a navigáció (+110 000), a pótkerék (+15 000), a tempomat (+90 000) és végezetül az öt évre kiterjesztett garancia (+39 800) konfigurálásán azonban érdemes elgondolkodni.

Hétszemélyes utasteret kínál

Érdekes módon a Dacia 1300-as gyártása hamarabb megindult, mint az „eredeti” Renault 12-esé, amelynek aztán a kombi változatát is átvették a románok. Az 1980-as években készítettek nyújtott tengelytávolságú, nyolcszemélyes kombit Maxi-Break néven, de csak 5 példányt. A Solenza alapján az ötödik ajtó átalakításával álmodtak kombit, de ebből semmi nem lett. A gyár második igazi kombijára 2006 októberéig kellett várni, amikor megérkezett a Logan MCV.

Ez nem hagyományos kialakítású volt, hanem 2,9 méteresre nyújtott tengelytávolságával és emelt tetejével egyterűket megszégyenítően tágas, hétszemélyes utasteret kínált.



Ez nem hagyományos kialakítású volt, hanem 2,9 méteresre nyújtott tengelytávolságával és emelt tetejével egyterűket megszégyenítően tágas, hétszemélyes utasteret kínált. ÖSSZEGZÉS A kombiság definíciója szerint tökéletes a Logan MCV: tágas és olcsó szerkezet. De úgy is lehet mondani, nagyon nincs benne semmi, ami elromolhat. Persze a belső térben használt műanyagok minősége nem mindenkinél üti meg az elvárható szintet, de ennyi pénzért nem számíthatunk csodára, és hát hol adnak műszerfalba épített navigációt mindössze 110 000 forintért?-->

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.