Lemásolják, amit a Nap csinál

A jövő energiatermelőjének is tekintett fúziós reaktor fejlesztésén dolgoznak (sok minden más mellett) az oroszországi nukleáris kutatásokat összefogó Kurcsatov Intézetben. A fúziós energia kétféle hidrogén izotóp (deutérium és trícium) egyesülésekor szabadul fel. Éppen, mint a Napban, 20 millió Celsius fokon. A Szovjetunióban 1951-ben indultak meg azok a kísérletek, amelyek ezen energiaféleség ellenőrzött formában való előállítását célozták. A hozzá szükséges reaktor tervezésének és megépítésének levezénylésével a szovjet atombomba atyjának is tekintett Igor Vasziljevics Kurcsatovot bízták meg. A munka a kívülállók számára nem túl sokat mondó intézetben, a Szovjet Tudományos Akadémia 2-es Laboratóriumában folyt. A fúziós reakció fő eszköze egy toroidkamrás mágneses tekercs, rövidítve tokamak. Prototípusa, a T-1 1955-ben készült el. Ma már a kutatók a sokadik modellnél tartanak.

A 2-es Laboratórium induló, de azóta már felhagyott profilja az atom- és termonukleáris fegyverek fejlesztése volt. Kurcsatov 1943-ban kapta feladatul az urániumbomba kifejlesztését. A laboratórium 1946-ban készítette el az első szovjet atomreaktort (F-1), amely 1948-tól termelt kereskedelmi mennyiségben „Annuskát”, azaz A-1-nek nevezett plutóniumot Cseljabinszk-40 zárt városban. A plutónium felhasználásával 1949-ben fel is robbanhatott az első szovjet kísérleti atombomba, a szemipalatyinszki kísérleti területen. Kifejlesztését a szovjet állambiztonságot is felügyelő NKVD legalább egy évvel lerövidítette azzal, hogy eljuttatta Kurcsatovnak az amerikai kutatók hasonló tárgyú kutatási anyagait. 1953-ben felrobbant Szemipalatyinszkban a világ első termonukleáris bombája is.

Kurcsatov már sok évvel az atomfegyverek fejlesztésének lezárása előtt felszólalt a nukleáris energia békés – energiatermelési, hajózási, légi, majd űrközlekedési – célú felhasználása érdekében. Intézete az első, kereskedelmi célú enerigát előállító atomreaktort 1954-ben helyezte üzembe. Ezzel indult be az atomerőművek építése. Az időközben többször átalakított és átnevezett labortórium 1960-ban, Kurcsatov halála után vette fel a nemzetközi hírű tudós nevét.

Az intézethez köthető a világ első atomjégtörőjének és a második atom-tengeralattjárójának a megtervezése is. Az atomenergia békés célú felhasználása előtérbe kerülésével, az 1970-es évektől ismét nagy hangsúlyt kapott a tokamak fejlesztése, majd arra is megérett az idő, hogy közös munkában ötvöződjön az orosz, az amerikai, a japán és az európai termonukleáris kutatások eredménye. Beindult a nemzetközi ITER termonukleáris reaktor fejlesztése.

Ma már számos olyan kutatás folyik a Kurcsatov Intézetben, amely az anyag, az atomok tulajdonságait felhasználó technológiákon alapul. Ilyen terület sok más mellett a szupravezetők felhasználása, az izotópok előállítása és gyógyászati alkalmazása, a nanotechnológia, az integrált áramköröket készítő mikroelektronika, a plazmakémia, vagy a molekuláris biológia. Az intézetben fejlesztettek ki a sarkköri olajbányászat számára a jégnek ellenálló felületet is. A Kurcsatov informatikai eszközein – például a Szovjetunió egyik első szuperszámítógépével – indult az internet oroszországi fejlesztése.

A fúzió beindítása ugyanis nagyon energiaigényes, ráadásul a tokamak egyelőre több energiát fal fel, mint amennyit kiad. Ezért mindig csak pillanatokra indítják be.

A fúzió beindítása ugyanis nagyon energiaigényes, ráadásul a tokamak egyelőre több energiát fal fel, mint amennyit kiad. Ezért mindig csak pillanatokra indítják be.-->