Technikai problémák, többéves csúszás és sokmilliárdos túlköltekezés jellemezte az amerikai F–35-ösök fejlesztési programját, amely hivatalosan is véget ért, miután az amerikai légierő, az Air Force rányomta a vadászgép dokumentációjára a „harcba küldhető” feliratú pecsétet. Ezzel a tengerészetet követte, amely már tavaly júliusban megadta ezt a minősítést. Az F–16-os vadászgépek leváltására hivatott F–35-ösök kifejlesztése és felfegyverzése 379 milliárd dollárt emésztett fel, soha ennyit katonai projektre nem költöttek.
A 2001-ben indított programot számtalanszor átírták, az eredeti keretet végül 70 százalékkal lépték túl. Bajok voltak a radarszoftverrel, a pilóták nyakának túlterhelése pedig balesetveszélyes helyzeteket teremtett, míg az új gép manőverezőképessége több ponton is gyengébb volt a F–16-osénál. A fejlesztő, a Lockheed Martin zsíros üzlet előtt áll, hiszen csak a légierő 1763 darab F–35A típusú, hagyományos módon felszálló és landoló gépet rendelt, ezzel a legnagyobb ilyen flottát hozva létre. És akkor még nem szóltunk arról, hogy a Lockheed három F–35-ös modelljéből tíz ország hadserege – a brit, a holland, a dán, az izraeli, a török, a dél-koreai, a japán, az ausztrál, a norvég és az olasz – is rendelt, pontosan nem részletezett mennyiségben. Annyit tudni, hogy az ausztrálok 72 gépet kértek, és 18 milliárd dollár körüli összeget fizetnek értük – írja a Reuters.
Hadiipari elemzők úgy vélik, a harci engedély kiadása fontos esemény ugyan, de nem több egyszerű PR-fogásnál, hiszen az, hogy a vadászgép valójában milyen teljesítményre lesz képes éles helyzetben, az csak egy valódi katonai konfliktus esetén derül csak ki.
