A napokban jelentette be, hogy 2018 nyarán felmondja a Waberer’s márkanév és cégnév használatának jogát. Egy éve szállt ki a Waberer's Internationalből. Miért épp most döntött így?
– Összesen 22 évig fejlesztettem az általam alapított céget, és úgy érzem, hogy a társasággal szembeni bizalom részben a személyemhez kötődött. Mivel a vállalat irányításában egy éve nem veszek részt, fontosnak tartottam tudatosítani, hogy a jelenlegi folyamatokhoz már nincs közöm.
Amikor kiszállt a nevét viselő cégből, még nem teljesen így gondolta?
– Az értékesítéshez kapcsolódott egy olyan szerződés, amely lehetőséget és megfelelő időt biztosított a cég számára ahhoz, hogy egy új nevet találjanak, amelyet felépíthetnek, és amelyet a társaság új stratégiájához szabhatnak. Ugyanez a szerződés számomra megnyitja a lehetőséget, hogy a cégtől egy adott időpontban visszavegyem a névhasználati jogot.
A Waberer's International Nyrt. épp a tőzsdére tart. Nem sajnálja, hogy nem részese a cég újabb fejezetének?
– Amikor egy korszak lezárul, akkor az ember azon gondolkodik, hogy milyen új irányokat vegyen, és mivel indítson el egy újabb 22 éves sikersztorit.
A Waberer’s a tőzsdei bevezetésből várt összeget részben egy lengyel cég megvásárlására kívánja fordítani. Egyetért ezzel a szándékkal?
– Ezt nem szeretném kommentálni. Már nem vagyok részese a cég mindennapjainak. Azt azért észre lehet venni, hogy az európai fuvarozási piac kulcsországaiban egyre szélesebb körű diszkriminatív intézkedésekkel akadályozzák a kelet-európai, köztük a magyar és a lengyel fuvarozási vállalkozások működését, és korlátozzák eredménytermelő képességét. Ilyen körülmények között én nem vennék ilyen céget.
A Waberer’s korábban már megcélozta a tőzsdét, de akkor nem jelent meg a parketten. Milyen célokra fordították volna a befolyó pénzt?
– Az én koncepcióm mindig különbözött a tulajdonostársamétól, a Mid Europa Partnersétől, amelynek egy évvel ezelőtt eladtam a részvényeimet. A nézetkülönbség abból is adódott, hogy más egy pénzügyi befektető érdeke, és más volt az enyém, aki szakmai befektetőként vettem részt a vállalatban, és hosszú távon gondolkodtam.
A cég tőzsdére vitele kapcsán is volt nézetkülönbsége a tulajdonostárssal?
– Igen. A tőzsdei megjelenés szükséges volt a pénzügyi befektető exitjéhez. Tehát azt gondoltuk, hogy ehhez ez a legalkalmasabb forma. Ennek mikéntjében azonban nem találtuk meg a közös pontot. Abban egyetértettünk, hogy miután egy magyar cégről van szó – amelyet régen bevezettünk, és bizonyítottuk, hogy a kihívásokra elég jól tudunk reagálni –, a Budapesti Értéktőzsdén a helye. A múltunk alapján abban bíztam, hogy sikeres értékpapír lehet belőle.
Alapított egy biztosítótársaságot is, amelyet már korábban eladott a Waberer's Internationalnek.
– Igen, és a vállalatcsoport tavalyi eredményeit látva elmondható, hogy a Wáberer Hungária Biztosító Zrt. nagyon sikeres évet zárt, és a cégcsoport nyereségének nagy részét hozta. Ez jó hír, de felvetheti a kérdést: vajon a biztosító eredménye meddig tudja kompenzálni a veszteséges alaptevékenységet?
A Waberer's Internationalből ugyan kiszállt, de továbbra is elnöke a Magyar Közlekedési Fuvarozók Egyesületének (MKFE). Ezt a pozíciót hosszú távon megtartja?
– Nem mondhatom vissza ezt a tevékenységet, hisz két évvel ezelőtt vállaltam el, hogy miniszterelnöki megbízottja leszek a témának, az MKFE képviselőjeként. Már akkor látszódtak azok a súlyos protekcionista intézkedések, amelyeket a nyugat-európai országok a kelet-európaiakkal szemben érvényesítenek. Ekkor az volt a feladatom, hogy kidolgozzunk egy intézkedéscsomagot, amellyel ezeket a lépéseket kompenzáljuk. A feladat nagy részét megoldottuk, de közben újak jöttek: akkor még csak a németek vezették be a fuvarozóinkra is vonatkozó minimálbér-rendeletet, januártól már az osztrákok is. Ráadásul a németek a közelmúltban azt is bejelentették, hogy egy bizonyos idő után a gépjárművezetőknek szállodában kell eltölteniük a pihenőidejüket. Tehát újabb problémák generálódtak, amelyekre keressük a megoldást. A fuvarozást azért is nehéz lenne elengedni, mert már negyven éve kapcsolódom ehhez a szakmához. A továbbiakban is mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ezt a szakmát képviseljem, és a nyugat-európai intézkedésekre megadjuk a válaszokat.
Amikor kiszállt a Waberer's Internationalből, azt mondta, hogy mielőbb fel akarja számolni Budapest szégyenfoltját, az egykori SZOT-szállót. A folt még mindig ott van.
– Az elmúlt egy év nem telt el tétlenkedéssel. Nyílt tenderen neves építészirodáktól kértünk terveket a beruházás irányának meghatározására. A pályázatnak két díjazottja is lett, és az általuk készített látványterv alapján adtunk megbízást egy cégnek a ház komplett tervdokumentációjának elkészítésére. Ez megszületett, már rendelkezünk érvényes építési engedéllyel, és a kivitelezőt is kiválasztottuk, a Market lett a győztes, az építkezés pedig napokon belül elkezdődik.
Milyen lakások épülnek az egykori SZOT-szálló helyén?
– A Budapest egyik legszebb részén fekvő területen olyan társasházat építünk, amelyben a legigényesebb, legszínvonalasabb lakások kapnak helyet. Az igényektől függ a kialakítandó lakások száma, de terveink szerint hetven-nyolcvan, főleg 150 négyzetméteres luxuslakásokat akarunk építeni. Mindez nagyságrendileg egy húszmilliárd forintos beruházás eredményeként jön majd létre. Úgy tervezzük, hogy körülbelül két év múlva, 2019 júniusában adjuk át a lakásokat.
Miből állják a költségeket?
– Részben a Waberer’s International értékesítéséből, részben bankhitelből.
Más ingatlanberuházásban is érdekelt.
– Igen, vannak olyan projektek, amelyekkel az előbbinél jobban állunk. Tavaly ősszel elkezdtük a Hillside Offices projektet, az Alkotás és a Csörsz utca sarkára egy energiatakarékos, 22 ezer négyzetméteres irodaházat építünk, amely alatt háromszintes mélygarázs lesz. A beruházás a napokban érkezik egy látványos fejezetéhez: az épület kezd kilátszani a földből.
Az építkezésekkel kapcsolatos válaszaiban mindig többes számot használt. Ez a királyi többes, vagy valakivel közösködik?
– Családi vállalkozásban, a gyerekeimmel folytatjuk ezeket a beruházásokat.
Ha még marad a Waberer’s-vagyonból, milyen további befektetési lehetőségek után néz?
– Azt gondoljuk, hogy az ingatlanprojektekbe korlátlanul lehet önteni a pénzt. És azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy idővel valamely sikeres ingatlanprojektünket bevezetjük a tőzsdére, és az abból befolyó pénzt újra beforgatjuk ingatlanok hasznosításába.
A jelenlegi építkezési boom idején, gondolom, a költségek is elszálltak, és így már mérsékeltebb lehet a siker.
– Ezért célszerű olyan ingatlanok fejlesztésébe kezdeni, amelyek válság vagy konjunktúra idején is eredményesen üzemeltethetők. Erre jó példa a logisztikai ingatlanunk, amely úgy vészelte át a többéves válságos időszakot, hogy annak következménye a cég eredményén alig látszódott meg. Tehát, ha a fejlesztés helyét jól választjuk meg, akkor az ingatlant nemcsak egy felfutó ágban lehet átlagon felül hasznosítani, hanem szűkösebb időkben is.
Terveznek-e külföldi ingatlanberuházásokat, vagy maradnak határokon belül?
– Magyarországon nagy lehetőségek vannak, hisz az utóbbi hat-hét évben nem voltak ingatlanfejlesztések. Budapest nagyon szép város, és egyre több olyan projekt van, amely hozzájárul a turizmus fejlődéséhez, tehát itt egyre jobb lesz élni.
És az ingatlanberuházások szempontjából a vidék nem vonzó célpont, vagy az kevésbé profitábilis?
– Gimnáziumi városomban, Sárospatakon a közelmúltban tettük le egy sportcsarnok alapkövét, és rövidesen elkezdődik az építkezés. Velem együtt ez három magánember beruházásában valósul meg. Ezzel párhuzamosan pedig Sátoraljaújhelyen egy közösségi házat építenék, amely a hátrányos helyzetűek életminőségét javíthatná.
Ezek mennyiben tekinthetőek könnyen vagy rövid távon megtérülő beruházásoknak?
– Üzleti befektetésnek semmilyen szinten sem tekinthetők, az utóbbi esetében, ha használni fogják, akkor az számomra már megtérült. Ha pedig a sportcsarnokban éjjel-nappal rúgják majd a labdát, akkor azzal térül meg. Az az ideám, hogy miközben Budapesten egyre jobb lesz élni, ezzel párhuzamosan vidéken, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen is legyen egyre jobb élni. Az ehhez való hozzájárulásom nem üzleti, sokkal inkább karitatív
