Banglades az elmúlt évek egyik legnagyobb és legváratlanabb ázsiai sikertörténetévé vált. Az ország, amely egykor Pakisztán legszegényebb régiója volt, az 1971-ben elért függetlensége után sok éven át nehéz gazdasági helyzetben volt, amit súlyos szegénység, illetve éhínség kísért. 2006 azonban fordulópontot hozott.
Azóta Banglades éves GDP-növekedésének üteme mintegy 2,5 százalékponttal haladja meg a pakisztáni mutatót.
Az idei növekedési rátája pedig várhatóan meghaladja az indiait is (bár ez elsősorban India gazdasági lassulását tükrözi).
Banglades népességnövekedésének évi 1,1 százalékos üteme jóval alatta marad a pakisztáni 2 százalékos értéknek, ami azt jelenti, hogy az egy főre jutó bangladesi jövedelem évi mintegy 3,3 százalékponttal gyorsabban növekszik, mint a pakisztáni mutató. Eszerint Banglades az egy főre jutó tekintetében 2020-ban le fogja előzni Pakisztánt.
Mi áll Banglades csendesen zajló átalakulása mögött? Mint minden ilyen átfogó történelmi jelenség esetében, erre nincsenek biztos válaszok. Véleményem szerint Banglades gazdasági átalakulását nagyrészt a társadalmi változások húzták, kezdve a nők felemelésével.
Banglades fontos lépéseket tett a lánygyermekek oktatása felé, illetve abba az irányba, hogy a nők nagyobb beleszólást kapjanak mind a családon belüli kérdésekbe, mind a közügyekbe.
Ezek a törekvések javították a gyerekek egészségügyi és oktatási helyzetét, így a várható élettartam Bangladesben 72 évre nőtt, szemben az indiai 68 és a pakisztáni 66 évvel.
A bangladesi kormányzat elismerést érdemel azért is, hogy támogatja a helyi szintű kezdeményezéseket a gazdasági inklúzió erősítésére. Ennek pozitív hatásai láthatók a Világbank friss adataiban is. A bankszámlával rendelkező bangladesi felnőttek 34,1 százaléka végzett digitális tranzakciót 2017-ben, szemben a dél-ázsiai 27,8 százalékos átlagértékkel. Továbbá a bangladesi bankszámlák csupán 10,4 százaléka tekinthető „alvónak” (vagyis ahol semmilyen pénzmozgás nem történt egy év alatt), szemben a 48 százalékos indiai adattal.
Banglades fejlődésének másik részbeni magyarázatát az ország ruhaiparának sikere adja.
Ezt számos tényező idézi elő. Az egyik fő tényező, hogy a nagy bangladesi ruhaipari cégek nagyméretű vállalatoknak számítanak, különösen az indiai ruhaipari cégekkel szemben. Ez a helyzet az eltérő munkajogi szabályozásnak tudható be. Minden munkaerőpiacon szükség van szabályozásra. Indiában azonban egy 1947-es törvény erőteljesen korlátozza a cégek munkaerő-felvételi képességét, így a foglalkoztatotti létszám növelését, ami végül több kárt okoz, mint hasznot.
A törvény néhány hónappal azelőtt lépett hatályba, hogy India és Pakisztán 1947 augusztusában függetlenné vált a brit birodalomtól, így mindkét új ország megörökölte a törvényt. A pakisztáni katonai rezsim azonban 1958-ban eltörölte a jogszabályt.
A később függetlenné váló Banglades így jobb üzleti környezetet kínált a feldolgozóipari cégeknek a méretgazdaságosság és a jelentős mértékű munkahelyteremtés szempontjából.
Bár Bangladesnek még mindig jóval erősebb szabályozásra lenne szüksége a munkavállalók védelme terén, ennek a – munkaerőpiaci rugalmasságot explicit módon csökkentő – törvénynek a hiánya jótékony hatással volt a munkahelyteremtésre és a feldolgozóipari fellendülésre.
Kérdés, hogy az erős bangladesi gazdasági teljesítmény fenntartható-e. A pillanatnyi állás szerint az ország kilátásai kiválóak, azonban vannak olyan kockázatok is, amelyeket a politikusoknak figyelembe kell venniük.
Először is, amikor egy ország gazdasága fellendül, a korrupció, az egyenlőtlenség mértéke jellemzően növekszik, ami – ha nem figyelnek rá kellően – akár le is állíthatja a gazdasági fejlődést. Banglades sem képez kivételt ebből a szempontból.
Van azonban egy ennél még súlyosabb fenyegetés is: az ortodox csoportok és a vallásos fundamentalisták, akik ellenzik a progresszív társadalmi reformokba történő befektetéseket. Ezen intézkedések visszafordítása súlyos és elhúzódó gazdasági visszaesést okozna. Ez komoly probléma, sokszor fordult elő a történelemben, hogy fanatikus erők kisiklattak egy fellendülő gazdaságot.
Pakisztán történelme is példa erre. A függetlenné váló ország első éveiben meglehetősen jól teljesített a gazdaság, az egy főre jutó jövedelem értéke jóval meghaladta az indiai mutatót. Aztán hatalomra jutott a katonai rezsim, amelyet az egyéni szabadságjogok korlátozása, illetve az iszlám fundamentalista csoportok nyitottsággal szembeni fellépése kísért. 2005-re India az egy főre jutó jövedelem terén megelőzte Pakisztánt, és azóta tetemes előnyre tett szert.
Ez azonban nem csak egy adott vallásról szól. India szekuláris demokrácia, amelynek gazdasága néhány évvel ezelőttig kiemelkedő, 8 százalék feletti mértékben növekedett. Az elért sikereket most azonban hindu fundamentalista csoportok veszélyeztetik.
Ahogy az említett példák mutatják, Bangladesnek figyelnie kell a fundamentalizmus jelentette veszélyekre.
Tudván azt, hogy Sejk Haszina Vazed kormányfő mennyire elkötelezett ezen kockázatok kezelése terén, reménykedhetünk a sikerben. Vélhetően Banglades afelé halad majd – ami két évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna –, hogy az ország egy ázsiai sikertörténetté váljon.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Kaushik Basu,
a Világbank volt vezető közgazdásza, a Cornell Egyetem professzora, a Brookings Intézet vendég vezető kutatója
