A hat hazai nagyvárosi vízszolgáltató társaságból négy szerény adózott eredménnyel zárta 2019-et. A Miskolci Mivíz Kft. viszont veszteséges lett, ráadásul a majdnem 259 milliós mínusza elég tetemes a 4,5 milliárdos forgalmához képest, ahogyan a 14,5 milliárd forintos hosszú lejáratú kötelezettsége is. Igaz, ez utóbbiról azt írja a Mivíz éves jelentése, hogy ennyivel a cég Miskolcnak tartozik, de itt „visszafizetési kötelezettség nem merül fel”. A Debreceni Vízmű Zrt. cikkünk elkészültéig nem adta le a 2019-es éves jelentését.
A legnagyobb vízszolgáltatónak, a Fővárosi Vízműveknek az árbevétele 36,3 milliárd forintról 37 milliárdra erősödött. A társaság több ivóvizet adott el tavaly, mint egy évvel korábban, de ezen belül csökkent a lakossági és nőtt a nem lakossági forgalma. Többet adott el a cég ipari vízből is. A másik öt nagyvárosi vízmű közül egyik árbevétele sem érte el a tízmilliárd forintot. Kiemelendő a pécsi Tettye Forrásház Kft., amely a 2018-as 5,5 milliárdját arányaiban sokkal nagyobbra, 6,5 milliárdra növelte, elsősorban az „egyéb árbevétel – rekonstrukciós munkák” soron ért el az előző évinél számottevően nagyobb bevételt. Különbség a fővárosi és a másik hat nagyvárosi cég tevékenysége között, hogy az utóbbiak (a Tettye Forrásház, a Mivíz, a győri Pannon-Víz. Zrt., a Debreceni Vízmű Zrt. és a Szegedi Vízmű Zrt.) nyújtják egyúttal a helyi csatornaszolgáltatást is. A Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. – amely a legnagyobb árbevételű hazai víziközmű-cég – forgalma 2019-ben kissé megcsappant, 37,7 milliárdot tett ki, az adózott eredménye pedig 4,2 milliárd forintra esett.
Az ország ivóvízellátásáról a fentieken túl további 41 városi, megyei és regionális társaság gondoskodik. A 2011-es víziközmű-törvényben előírt reform előtt még mintegy 400 társaságnak volt engedélye a szolgáltatásra. A társaságok többsége önkormányzati, kisebb hányada magántulajdonú, az öt regionális szolgáltatót (DMRV Duna Menti Regionális Vízmű Zrt., Dunántúli Regionális Vízmű Zrt., ÉRV Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt., Északdunántúli Vízmű Zrt. és Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt.) a nemzeti kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter irányítja. Ennek a 41 cégnek a közös többletterhe a 2012-ben bevezetett közművezeték-adó, amelyet a vezeték hosszára vetített árbevétel alapján kell kivetni, és ami emiatt sokkal nagyobb súlyú kötelezettség, mint az energia- és távközlési szolgáltatók esetében. A teher egyenlőtlen is, mert kifizetésekor hátrányt szenvednek azok a szolgáltatók, amelyek ritkábban lakott területeket, jellemzően kis településeket látnak el. Ezért 2016-ban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal olyan módosítást szeretett volna, hogy az adót a közműrendszer hossza helyett az ellátott települések lélekszáma alapján vessék ki. A módosításból nem lett semmi, a költségvetés 2019-ben 55 milliárd forintot tervezett beszedni ebből az adóból, a következő években pedig
– egészen 2023-ig – évi 54 milliárdot.
A regionális társaságok legnagyobbjának, a Dunántúli Regionális Vízműnek 20,4 milliárd forintos forgalma halvány gyengülést mutat az egy évvel korábbihoz képest, a többi hasonló, 10-13 milliárd forint forgalmú társaság bevétele nőtt. Mind az öt térségi szolgáltató nyereséggel zárta 2019-et.
